Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

Àz országgyűlés képviselőházának 321. ütése 1942 december 11 én, pénteken. 591 lehetett volna arról is beszélni, hogy ugy .szerkesszük meg ;a törvényjavaslatot, hogy ezt az adót mindenki köteles fizetni, aki nincs a harctéren. De végrehajthatatlan törvényjavaslatot szerkesztettünk volna, mert már az setm könnyű dolog, hogy megállapítsuk, kik a bevonultak, kik az itthonmar adottak és, hogy ezek mennyi ideig szolgáltak. Méltóztassék elképzelni, hogy a háború hullámzásában a csapatok hazajönnek, kimennek, a tisztek kivezényeltetnek, vissjaavezény éltetnek, micsoda nyilvántartás szükséges tehát ahhoz, hogy ha már megállapítottam, hogy mennyi katonai szolgálata van az illetőnek, még azonfelül azt is megállapítsam, hogy ebből mennyi a harctéri szolgálat- Ehhez nekem a katonai adminisztrációt kellene közvetlenül igényhevennem, amely, bevallom őszintén, nem is vállalkozik, de nem is vállalkozhatok erre, mert annak egészen imás dolga van, mint, hogy ezt most lemérje és mérlegelje. Úgyhogy bár helyes az az álláspont, hogy csak a harctéren levők ne fizessék ezt a váltságot, de végrehajthatatlan. Azt a hangot azonban, mélyen t. Ház, amelyet egyes képviselőtársaim itt megütöttek és amelyben bizonyos tisztikarellenes hangulatot láttam, méltóztassanak megengedni, hogy visszautasítsam. (Helyeslés jobbfelőlj A kivételekkel méltóztatnak foglalkozni, hogy kik mentesek ez alól a hadmentességi váltság alól. Fel méltóztattak yetni, hogy a rendőrségnek csak a felügyelői szakán tényleges szolgálatban álló tisztviselői mentesek alóla. En nern zárkózom el attól, hogy a (bizottságban ezirányban módosítást vigyünk keresztül és az egész rendőrtiszti kart részesítsük a mentesség kedvezményében. A kiinduló pont az volt, hogy csak a fegyveres testületek tagjai mentesüljenek ez alól, ezért történt így a szövegezés, ezért kerültek be a pénzügyőrök, és a fegyőrök, mert azok is a hivatalos karhatalmi személyzethez tartóznak, azonban az volt az elv, hogy csak a fegyveres szolgálat tagjai mentesüljenek- (Rassay Károly: Mentesítsék a vasúti forgalmi személyzeitet!) Ha módosítást kíván keresztülvinni a Ház, erre módja lesz a bizottságban, majd meg méltóztatnak fontolni, azt hiszem a magam részéről is javaslatot teszek majd ezirányban. (Helyeslés.) Kifogásolni méltóztattak még, hogy az összes hadirokkantak mentesek ez alól az adó alól. Ez is megfontolás tárgya lehet a bizottságban, méltóztassanak majd állást foglalni^ vájjon ímentesítsük-e a 25°/o-os hadirokkantakat (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Feltétlenül! — Helyeslés a jobboldalon.) vagy ne mentesítsük. Ezt majd ott fogjuk megfontolni és ott tesszük meg majd a megfelelő javaslatokat. (Rassay Károly: Ezért rossz a házszabály, mert már .mindezt letárgyalhattuk volna!) Ugyanez áll a korhatárra is, arra, hogy a 60 évnél vagy a 70 évnél álljunk-e meg. Ha a, mélyen t. Ház parancsolja, azonnal megindokolom, hogy a 70 éves életkor helyes, hia par rancsolják, azonnal megindokolom, hogy a, 60 éves életkor helyes. (Derültség.) Tulajdonképpen érzés dolga, hogy hol helyes megállni. Ügy vélem, hogy ezt is nyugodtan megbeszélhetjük a bizottságban és ott aztán dönthetünk. - Tiauffer képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy a kormány állapítja meg ennek az adónak kezdeti és végső időpontját. Ebhen ő — úgy látom — alkotmányjogi sérelmet látott, ami egy kissé meglepett. Én nem látok benne semmi alkotmányjogi sérelmet, mert hiszen határoz ottan, meg van állapítva, hogy a kormány mikor élhet ezzel a joggal. Először is csak a kivételes hatalom idején, másodszor pedig akkor — szórói-szóra olvasom: — »Ha a haderő létszámának felemelése céljából jelentős mértékben kerül sor tartalékosoknak és póttartalékosoknak tényleges katonai szolgálatra való behívására, vagy honvédelmi munka igénybevételére.« Ez a két kritérium szükséges tehát ahhoz, amelynek beálltakor a kormány éppúgy rendelettel lépteti életbe ezt az adót, mint ahogyan a kivételes hatalom idején sokkal niajgyobb dolgokat rendelettel jogosult a kormány megcsinálni. Én tehát nem látok benne semmi sérelmet, annyira körül van bástyázva, hogy véleményem szerint alkotmánysérelemfői beszélni nem lehet. Mélyen t. Ház! Tovább megyek. A bizottsági tárgyalás folyamán módosító indítványt fogok tenni a 28-ik, utolsó., életbeléptető szakaszhoz oly értelemben, hogy első lalkalommal most a törvényhozás állapítsa meg azt az időpontot, amelytől kezdve ezt a hadmentességi váltságot szedni kell. Javaslatom — már eleve bejelenthetem — az lesz, hogy 1942 július hó 1-től kezdve, mert ez az az időpont, amelytől kezdve tényleg nagyobb mértékben került sor behívásokra, mozgósításra. (Meskó Zoltán: Visszamenőleg? — Csoór Lajos: Visszamenőleg bajos lesz! Nem lehet megfiatalítani aa embert!) Az adó kulcsa tekintetében több felszólaló, így különösen Faragó és Bartha képviselőtársaim szóvátettékj, hogy a vitézségi érem, a Károly-csapatkereszt és ai kardos és koszorús tűzkereszt viselésére jogosultaknak adott 25%-os kedvezményt kevésnek tartják. Készséggel hajlandó vagyok arra, hogy ezt a 25%-os kedvezményt 50%-na emeljük fel. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez igazságos megoldás is, teljesen mentesíteni nem lenne igazságos, mert akkor igazságtalanságot követnének el azzal szemben, aki a múlt világháborút és a jelenlegi világháborút is végigharcolta. Ha viszont 50%,-ot vetünk ki, akkor azt hiszem, körülbelül, annyira, amennyire meg lehet közelíteni az igazságot, középúton járunk. (Helyeslés.) Több képviselőtársam beszélt még arról, hogy a 16. %, (7) pontjában agglegényadószerű intézkedés lenne, amikor azt mondjuk ki, hogy az egyedülállónál a lakásbért kétszeres öszszegben kell számításba venni. Ugyanakkor kifogásolták azt is, hogy ugyanez .az agglegényadószerű súlyosbítás a jövedelmi adó alapján való fizetésnél nem érvényesül. Itt téves felfogással állunk szemben. Nem agglegényadót kívántunk kivetni, hanem az illető adófizető teherviselőképességét kutattuk és kerestük. Már pedig adófizető, aki teljesen egyedül él, tehát agglegény, valószínű, hogy lényegesen kisebb lakásban lakik, mint az ugyanazon viszonyok között élő adófizető, akinek négy gyereke van. Következésképpen ezeknél a lakásoknál a bért magasalhlb összegben kellett számításba venni. Vegyünk egy konkrét példát. Mondjuk, egy miniszteri osztályfőnök, akinek otthon van még három gyereke, valószínűleg négyszobás lakásban lakik és viszont egy másik miniszteri osztályfőnök, ugyanazon fizetéssel bíró úr és garszon ember, valószínűleg kétszobás lakásban lakik. Ez a valószínűség. Ha pedig olyan nagy úr, hogy négyszobás lakásban lakik ő is, akkor nyugod-