Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

588 Az országgyűlés képviselőházának 321. bain szenved, nem fogadhatom el és nem sziavaehatom meg. Ezzel szemben kérem a pénzügyminiszter urat, fogadja el Mosonyi Kálmán mélyen t. képviselőtársunk határozati javaslatát, amelyet én is pártolok és amely kifejezésre' juttatja azt, hogy mi mindnyájan, kormánypártiak és ellenzékiek, akarjuk fizetni a hadmentességú váltságot és hadkötelezettségi adót, azonban egy helyesebben megszerkesztett s az igazságos'ságot és a fizetési lehetőséget jobban biztosító javaslatot akarunk itt a képviselőház előtt látni s azt a lehető legrövidebb időn belül egyhangúlag meg fogjuk szavaznli. Méltóztassék elfogadni ennek a határozati javaslatnak azt ai részét is., mely arról szól, hogy a hadinyereségeik megadóztatásáról szóló javaslatot ezzel ai javaslattal egyidejűleg méltózltasséki előtérj eszteni. Ez a hadmentességi váltság is bizonyos mértékig hadinyereségadónaik késizül, mert hiszen a pénzügyminiszter úr ezt majd akkor fogja lehívni, amikor a katonai szolgálatra nagyobb mértékben lesznek behívások és az itthonmaradottak esetleg a behívottak helyett többet fognak keresni. Ennek ellenére véleményem szerint is feltétlenül szükség van arra, főképpen morális szempontból, hogy a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslat kellő időben előterjesztessék. Emlékeznünfk kell a múlt háború utáni időkre, hogy milyen izgalmaknak, forradalmosító és elégedetlenséget keltő agitációknak a tárgya volt az- hogy kellő módon nem lett megadóztatva a hadinyereség. (Meskó Zoltán: Egyhangúlag elfogadták annak idején a,z indítványomat, de nem lett végrehajtva soha!) Mivel rolóidén törvényhozásnak és minden törvénynek azl a célja, hogy egyrészt igaziságot tegyen az állampolgárok részére, másrészt pedig lehetőleg elébemecjen a felfordító, a zavaró körülményeknek és megakadályozza azok keletkezését, feltétlenül szükséges volna s a jövőbeni nehézségek és izgatások elhárítását szolgálná az, ha most hoznánk a hadinyereséget megadióz!tató törvényt. Ez megakadályozná illetéktelen hadinyereségek keletkezését, ha ugyan egyáltalában szó lehet acrról, hogy a mai körülmények között kielétkeizuek dlyen jövedelmek. (Meskó Zoltán: Kevesebb, mint a múlt háborúban!) Kevesebb, mint a múltban, de azért még ma is van olyan előkelő úr, akinek 16 iparengedélye van és mindenütt zsidó van, (Rassay Károly: De talán nem ad jövedelmet!) Dehogy nem aid, akkor nem tartaná, ha nem adna. (Derültség. — Rassay Káiroly: Csak váltogatja!) Ezek megadóztatása a jövő nyugalma szempontjából feltétlenül szükséges. Én tehát ismételten kiifejezem az álláspontomat, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadhatom, ellenben kérem, hogy a Mosonyi Kálmán által benyújtott határozati javaslatot méltóztassanak elfogadni. (Meskó Zoltán: Helyes!) Elnök: A nénzügymiiniszíter úr kíván szólni. Remény i-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetet mondjak az előadó úrnak nagyon érdekes előadásáért, amelyet, sajnos, csak a naulóból tudtam elolvasni, mert ugyanabban az időben a felsőház tárgyalta a zárszámadást és néhány pénzügyminiszteri jelentést, aminek során fel is kellett szólalnom és ezért nem tudtam akkor jelen lenni, amiért utólag -elnézést kérek EZ előadó,úrtól. (Meskó Zoltán: Okos beszéd volt!) Bátor voltam annak idején az exnozémban beielenteni. hogy az egyszeri hadkötelezettségi adóról és hadlmentességi váltságról szóló törülése 1942 december 11-én, pénteken. vény javaslat parlamenti tárgyalásra teljesen kész. Ennek következménye volt az* hogy a, három adójavalat közül, amelyekről beszéltünk volt, ezt nyújtottuk be elsőnek, mert hiszen világos, hogy csak egymásután lehet törvényjavaslatokat tárgyalni. •' A zsidók háborús költséghozzájárulásáról szóló törvényjavaslat jelenleg az utolsó szövegezés stádiumában, a konjunkturális nyereségekről szóló javaslat pedig a megbeszélés stár diumában van, úgyhogy ezek is kellő időben a Ház elé kerülnek és módjában lesz a t. Háznak ezek tekintetében állástfoglalni. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután áttérjek a törvényjavaslat tárgyalása folyamán elhangzott felszólalásokra*, elsősorban azokra, amelyek a törvényjavaslatot általánosságban illették. Mosonyi képviselőtársam azt mondotta;, hogy ebben a javaslatban kalmár szempont érvényesül. Én nem egészen értem, hogyan értette ő azt hogy kalmár szempont érvényesül. Mindenesetre kétségtelen az, hogy ha egy adójavaslatot nyújtunk bie, abban adóalapokról, adókulcsokról és pengőkről kell beszélni. Ha az a kalmár szellem, hogy pengőről beszélünk, akkor megértein, de nem tudom kikerülni, ha pedig az a kalmár szellem, hogy adunk és veszünk valamit, akkor én nem látom, hogy mit adtunk el és mit vettünk. (Derültség. ; — Meskó Zoltán: Kalmár a pénzügyminiszter úr vagy lírikus, azt nem tudom! Zsilinszky azt mondta, hogy lírikus! — Derültség.) Ezt a mélyen t. Ház méltóztassék eldönteni. Hallottam —' sajnos, nem jelenlétiemben mondták — hogy lirikus pénzügyminiszter vágyok. Igenis, határozottan állítom, azért vagyok az meirt olyan szeretettel viseltetem a hadsereg iránt. (Taps a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Volt itt már szimfónia is!) Volt! (Derültség.) Nem arról van szó, hogy kalmár szellem, vagy nem kalmárszellem érvényesül-e ebben a javaslatban, hanem arról van szó, hogy kiegyenlítő adót akartunk hozni, amely adó azonban soha sem fogja teljesen kiegyenlítene azt a különbséget (Nagy László: Igaz!), amely azon áldozait között van, amelyet az hoz, aki a harctéren teljesít szolgálatot és azon áldozat között, amelyet anyagiakban itthon tudunk hozni, mégis^ az a törekvés van benne, hogy kiegyenlítő adót hozunk, amely a társadalmi megbékülést szolgálja, hogy akik kint vannak a harctéren, lássák, hogy azoknak is bizony, áldozatot kell hozniok a háborúval kapcsolatban, akik nincsenek kint a fronton. Azt méltóztatott mondani, hogy a hősi kultusz jegyében kellene' a törvény javaslatot megszerkeszteni. Nagyon nehéz feladatot adott fel a képviselő úr nekem, hogy adójavaslatban hősi kultuszt űzzek, de amennyire ez lehetséges, megtörtént. Nem értem azonban, hogy ha hősi kultuszt hirdetünk, akkor miért mondotta a képviselői úr azt, hogy. a 25%-os hadirokkantakat mégis csak adlóztassuk meg, mert hiszem azok a gazdasági életben jól el tudtak helyezkedni. Ugyanakikor ellenmondás is volt abban, amit mondott, mert azt mondotta,- hogy a világháborúban résztvettek ne fizessenek semmit. Nem tudom, hogy hol rokkant volna meg az a hadirokkant, aki mint ilyen a világháborúban részt nem vett volna. Nem tudom, mennyire szolgálta volna Mosonyi képviselőtársam szerint a javaslat a hősi kultuszt, ha azt mondanánk ki, hogy azokat az adóra kötelezetteket, akik nem tesznek eleget adófizetési kötelezettségüknelk, büntetésből vonultassuk be és a harctérre küldjük ki. Nem büntetés az, ha vala-