Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

584 Az országgyűlés képviselőházának 321. legmegfoghatóibb jövedelmek egyike, azonban az adóalanyt nem szabad teljesen kimeríteni, az adóalanyt nem. szabad tönkretenni, az adó­alanyt kímélni kell, az adóalanyt nevelni kell és lehetőséget kell neki adni arra, hogy köz/teher­viselési kötelezettségének eleget is tehessen. Én ebben a tekintetben javaslatot nem akarok tenni, habár természetes kérésem az violna, hogy a házbirtok jövedelem maradjon ki a fel­sorolásból. A másik a hadmentességi váltság. Ez mai formájában, új adónem. Amint az indokolás mondja, szedésének és beszünetetésének joga a minisztériumot illeti, célja az államháztartás rendkívüli kiadásának fedezése. Ezt az adót lé­nyegileg a 24—70 éves férfiak közül csak annak kell fizetnie, akit sem tényleges katonai szol­gálatra be nem hívtak, sem honvédelmi mun­kára igénybe nem vették. A mentesek osztá­lyozása is helyes. Szerény körülményeik között élőknek lehetne azonban tekinteni azokat, akik a székesfővárosban 50 pengőnél, egyéb helye­ken pedig 40 pengőnél többet nem fizetnek la­kásukért, vagy ha saját házukban laknak, a la­kás terjedelme legfeljebb egyszoba-konyha. Igen helyesen észrevételezi az indokolás, hogy nem tartoznak ide az úgynevezett garszón­lakások. Épp így helyes az az intézkedés is, hogy az egyszeri hadkötelezettségi adó fizetésé­nek ideje aiaitib a hadmentességi váltságot fi­zetni nem kell. A napszámosok és az ezekkel egy tekintet- alá eső személyek is mentesülnek a fizetés alól. Helyénvaló az is, hogy a 6 pen­gőnél nem nagyabb hadmentességi váltságIkive­tése mellőzendő, mert ez több költséggel jár. A kedvezmények tekintetében az 1914/18. éyi világháborúban résztvett olyan személyeknél, akik vitézségi érem-, Károly-csapatkereszt, il­letve kardos és koszorús tűzketresat birtokosai' az adómérséklést 50'%-ra emelném fel, amint ezt Faragó képviselőtársam is javasolta. A tiszti kitüntetéseket is figyelembe kell venni, mert a tiszteknek nem jár vitézségi érem. A három, illetőleg hat hónapos szolgála­tot a javaslat egyhuzamban követeli meg^ ah­hoz, hogy adómérséklésnek, illetőleg adótöi> lésnek legyen helye. Felfogásom szerint el le­hetne állni az egyhuzamban való teljesítéstől, mert a katonai szolgálat rövid megszakítása semmi különösebb előnyt nem jelent a szolgá­lattevőre. Egyébként a törvényjavaslatot öröm­mel elfogadom. (Helyeslés és taps a középen. —• A szónokot üdvözlik.) Elnök. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Csöór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Bármennyire szeretnék csatlakozni az előttem szólott t. kép­viselőtársam állásfoglalásához, nem tudom ezt megtenni és kénytelen vagyok a törvényjavas­lat ellen felszólalni, s annak elvi jelentőségű hibáit kimutatni. Sajnálom, hogy a pénzügymi­niszter úr nem tudja meghallgatni azokat az észrevételeket, amelyekeltl bátort vajgyjok' eliŐadiai) Ezek nem részletkérdések, hanem elvi jelentő­ségű dolgok, amelyek kimutatják, hogy ez a javaslat olyan csapni valóan rosszul van elké­szítve, hogy igazán méltatlan ennek a törvény­javaslatnak az elkészítése ahhoz a nagy célhoz, melyet vele szolgálni akarunk. Magát az elvet, hogy bizonyos adót fizesse­nek azok, akik katonai szolgálatot nem telje­sítenek, kivétel nélkül .mindnyájan helyesel­jük, mind ellenzéki oldalról, mind természete­sen a kormánypárt oldaláról is. Ezt a helyes ülése 1942 december 11-én, pénteken. elvet azonban úgy kellett volna törvényibe ik­tatni, hogy a kérdéisi igazságos módon és egy­általában keresztülvihető módon szabályoztaE­s'ék. Az előttem szólott t. képviselőtársam egyes részleiteket olvasott fel az 1880, évi tör­vényből a régi hadmentességi díjról. Én aján­ottam volna amelyen t. törvényszerkesztő urak­nak, hogy legalább ezt a régi törvényt tanul­mányozták volna át* mert a mai korszakban sem szégyen, ha az öreg liberálisoktól tanu­lunk valami jót Ebből a törvényből lehetett volna helyes dolgokat tanulni és a helyes ren­delkezéseit ebben a mostani törvényjavaslat­ban lehetett volna korszerűen alkalmazni. T. Képviselőház! Megállapítható és teljesen kétségtelen^ az előttem szótett t. képvisellő­társam is részletesen utal arra, hogy a had­kötelezettség, a katonai állítási kötelezettség mindenkinek a' legszemélyesebb kötelessége. Ezzel a hadmentességi váltsággal, illetőleg hadkötelezettségi adóval a személyes katonai állítási és szolgálati kötelezettség helyéből egy szurrogátumot állítunk, pénzben fogják meg­váltani, illetőleg megfizetni ezt a kötelezett­séget azok, akik nem teljesítenek katonai szol­gálatot. Azt hiszem minden emberi ész előtt egé­szen világos, hogy ha az alapkötelezettség ennyi akkor a szurrogátum sem lehet nem több, sem kevesebb. Ha bizonyos kötelezettséget vagyok köteles teljesíteni, mint Skatonai szolgálatot, akkor ha nem teljesítek katonai szolgálatot, hanem ezt pótolom pénzfizetéssell, az ilyen mó­don teljesített kötelesség nem lehet az előbbi­nél több vaigty kevesebb. T. Képviselőház! A törvényjavaslat ezt az egyszerű — &gy egyenlő eggyel — alapelvet egyáltalában nem tartja szem előtt:. A katonai szolgálati kötelezettség kivétel nélkül minden magyar állampolgár férfinak kötelessége. Ez alól semmi néven nevezendő felmentés nincs. Aki betöltötte ^ a 21. évét, az álHításköteles, akár hülye, akár vak, akár sánta, ha él és az 1939:11. tc.-ben nines egyetlen szó, nincs egyetlen mondat, amely mentesítené a íkato­nai szolgálati kötelezettség alól. Vannak biz­tosítva bizonyos kedvezmények, póttartalék i szolgálat a kisgazdáknak, családfenntartóknak vagy papoknak és más ilyen kedvezmények, de mentesség nincs. Ha tehát az alapkötelezett­ségben ntincs mentesség, nem tudjom megér­teni, hogy a szurrogátumban, a plénzlbeli fize­tésben miért létesítjük a mentességeknek egész sorozatát. A javaslat hét pontban felsorolja^ hogy ezek is % azok is, aimazok is mentesek. Ez a javas­lat tehát egyszerűen eltörli az 1X1 elvet, mert amikor az alapkötelezettségben semmi mentes­séget nem biztosít, ugyanakkor a másik olda­lon egész sor mentességet statuál. Az egy he­lyett nem egyet, hanem csak felet vagy egy­harmadot állít a mérleg másik oldalára. Mind­ezt azonban fordítva is megcsinálják. Ha az illető törvényszerkesztő urak fárad­ságot vettek volna maguknak arra, hogy elol­vassák a honvédelmi törvényt, abból megálla­píthatták volna, hogy a honvédelmi kötelezett­ség először is tényleges szolgálati kötelezett­ségből áll, amelyet egy-két-három esztendeig kell teljesíteni. Utána következik a 42. évig az első tartalék. 42—48-ig a második tarta­lék, 48- -íiO-ig a harmadik tartalék, az­után vége. A javaslát ezzel szemben valóságos adópolitikai Voronoff lett, mert megfiatalítja az embereket, hetven évesig ugyanazt a szolgá­lati kötelezettséget rója rájuk, min'tl a huszon­négyévesekre. A javaslat összeütközik a hon-

Next

/
Thumbnails
Contents