Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-320
576 Àz országgyűlés képviselőházának 320 vánság, hogy ezek ne fizessenek semmiféle adót. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az a katonai szubordináció nem valami borzasztó dolog, csak jó fegyelmező! — Meskó Zoltán: Na igen! — Derültség.) Minden gyárban van fegyelem, mert hiszen minden termelés alapja a fegyelem. A magyar,munkásság híres arról, hogy a fegyelmet betartja. Olyan kilengések, amelyek a múltban igen sok helyen voltak tapasztalhatók, Magyarországon nem fordultak elő, mert a magyar munkásság nagyon is megtanulta azt; hogy ha valamit követel, akkor előbb nyújtania kell azért valamit. A munkásság tehát nyújt is fegyelmezett munkát azért, hogy jogcímet találjon arra, hogy megélhetést követelhessen, amikor arra majd idő és lehetőség adódik. Más azonban a gyári fegyelem és más a katonai fegyelem. A.kik a gyárakban most katonai fegyelem alatt állanak, nem azért vannak ott, mert nem akartak harctéri szolgálatot teljesíteni, hiszen — állítom — nagyon sok munkás szívesebben mienne ki harcolni a harctérre, semhogy abban a büdös gyáriban dolgozzék katonai szubordináció alatt. De ugyanez áll a tisztviselőkre is» Tessék elhinni nekem, miniszter úr, nagyon sok olyan eset van, amikor a munkás és a tiszta viselő sokkal szívesebben vonulna ki a frontra. Ha tehát fel méltóztatik menteni a honvédség itthon levő tagjait, ha fel méltóztatik menteni a fináncokat, ai rendőrlegénységet, a rendőrfelügyelői kart, sőt még a fegyőröket is, annál jogosultabb a mi kívánságunk: mentesíteni kell ez alól az adó alól azokat, akiket a gyárakba egyéni lapjaik alapján utalták be, mert hiszen akik katonai parancs alapján kerültek a gyárba, azokat is: mentesítik. T. Ház! Sok szó esik itt az első világháború rokkantjairól és azok mentesítéséről. Én teljes mértékben csatlakozom azoknak a képviselőtársaimnak a felfogásához, akik szerint azt a világháborús rokkantat, aki legalább a Károly csapatkeresztet megszerezte, ^mentesíteni kell ez alól az adózás alól. (Meskó Zoltán: így van!) Hiszen az már megadta a hazának azt, ami a hazáé és nagyon sokszor óriási áldozatokat hozott, most tehát ezt méltányolni kell. Ami a rokkantakat illeti, legalább az 50%-os és azonfelüli rokkantakat mentesíteni kell ez alól az, adó alóL Az 50%-on aluliak... (Meskó Zoltán: Valamennyi rokkantat! Megfizettek már egyszer! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Minden rokkant mentesítve van!) Elnök: Meskó képvis elő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Malasits Géza: A hadriientességi váltság alól nincs minden rokkant mentesítve, nincs minden rokkant felmentve, mert a felmentés attól függ, hogy milyenek az illetői rokkant kereseti viszonyai és egyéb körülmény<ei. T. Ház! Felmerült még ebben a vitában az a gondolat is, hogy az önálló keresettel bíró nőket is meg kellene terhelni hadmentességi váltsággal. Elvben nem tudnám magamtól elHitelesítih : Korlát h Endre s, h. naplóbíráló-bi ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. hárítani azt a gondolatot, hogy ha a honvédelmi törvény alapján nők igénybevehetők katonai szolgálatra, akkor azok a nők, akik nem teljesítenek katonai szolgálatot, szintén fizessenek hadmentességi váltságot, itt azonban nagyon kell vigyázni és figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy igen sok anyai, igen sok asszony ma nagy fáradsággal és kínlódással férjének üzletét tartja fenn, vagy hivatalba megy, vagy gyárban dolgozik, hogy bevonult férje helyett megkeresse a családnak a szükséges összeget, mert amint említeni bátor voltam, a hadisögélyt nem nagyon bőven osztogatják, különösen nem Budapesten és környékén. (Csoór Lajos: Falun még úgy Sem!) Ha tehát nőket hadmenteisségi váltsággál méltóztatik sújtani, akkor mindenesetre sok olyan körülményt figyelembe kell venni, amelyet a férfiaknál esetleg nem veszünk figyelembe. Mindent összefoglalva tehát, ha végigolvassuk a javaslatot, azt látjuk, hogy a javaslaton ez a gondolat megy végig: minden lehetőséget megragadni arra, hogy az államnak minél nagyobb jövedelem biztosíttassék. Ebben a javaslatban csak annyi a progresszivitás, amennyi elkerülhetetlenül szükséges, sőt a javaslat egyes helyeken a. progresszivitást nagyon szűkmarkúan méri. Ami az egyenlő teherviselés elvét illeti, már voltam bátor bebizonyítani, hogy azt több helyen áttöri ez a jarvaslat, olyan helyeken, ahol az sem meg nem indokolt, sem nem szükséges, ott pedig, ahol mentességet juttat a Javaslat bizonyos: kategóriáknak, ezt a mentességet meglehetősen szűkmarkúan méri, különösen akkor, amikor munkásokról és alkalmazottakról van szó. Minthogy ,a kormánnyal szemben általában bizalmatlansággal viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk, és ennek napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőikönyvet felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre?^ (Nincs!) Ha nincs, a. jegyzőkönyvet hitelesítettnek, jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés délután 1 óra 47 perckor végződött.) Bródy Ernő s. k. ígi tagok.
