Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

568 Âz országgyűlés képviselőházának S20, ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. lehetőség van, mert hiszen négy-ötféle adót kell pótlékolnia e százalékok alapján és különböző százalékok szeriint kell számolnia, másIképpen a. jövedelmi- és másképpen a keresetiadópótléknál. Ez a megoldás az adózó igen sok kellemetlenségére és az adózó hatóság rettenetes nagy megterhelésére fog vezetni. Ennél sokkal egyszerűbb lenne, mint mondottam, a jövedelmi adó pótlékolása. T. Képviselőház! Ha ezeket a százalékokai nézzük — a házadó 15% — s azt nézzük, hogy a földbirtoknál, akár sokezer holdja van valakinek, akárcsak három-négy holdja, a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után akkor is egyformán 25 fillért kell fizetnie, a dúsgazdag nagybirtokosnak, Esterházy Pálnak ugyanannyit, mint Kis Jánosnak, ezt nem lehet ínegvédeni. (Maróthy Károly: Megint megvédték a nagybirtokot, szokás szerint!) Nem tudom, mivel tudja megindokolni a pénzügyminiszter úr, (Maróthy Károly: Már megint nincs feudális Magyarország!) miért nem hozott be progresszivitást az első résznél, ha már a második résznél behozta és ha már a modern adóztatási elvek szerint a progresszivitás alapján szokás adóztatni, mert ezt kívánja a szociális elgondolás? Ez az álláspontja ennek a törvényjavaslatnak teljesen, védhetetlen és az a- szellemiség, amely ebből a javaslatiból kiárad, már önmagában is elég volna annak megindokolására, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehet elfogadni. (Maróthy Károly: Megint a kisemberen ütnek egyet!) A részletfizetéssel kapcsolatban az előírás az, hogy az egyszeri hadkötelezettségi adót a kivetéshez való jog keletkezését követő év január első napjától kezdve minden naptári évnegyed első napján esedékes 12 negyedévi részletben a naptári évnegyed második havának 15-ik napjáig kell megfizetni. Ez annyit jelent, hogy három év alatt kell megfizetni ezt az adót. Én ennek az adónak három év alatt történő fizetését nem tartom helyesnek. Nem tartom helyesnek annak a fiatalembernek ilyen megterhelését, akinek saját jövedelme éppen a gazdasági életben való érvényesülésének első idejében a legkisebb. Mint említettem, későbbi időponttól kezdve kellene sújtani ezzel az adóval és nem háromévi részletfizetésre adni lehetőséget, hanem ötévi részletfizetésre. T. Képviselőház! Ezek voltak az egyszeri badkötelezettségi adóra vonatkozó megjegyzéseim. Most áttérek a hadmentességi váltságra vonatkozó részére a törvényjavaslatnak, amelynél egy hallatlanul nagyfontosságú elvi szem-, pont jön létre. Adó kivetésére, megszavazássara, a magyar állampolgároknak adóval való sujtására alkotmányunk szerint csakis az országgyűlés, a törvényhozás hivatott. Ez a törvényjavaslat a második feléhen azt mondja, hogy »a kivételes hatalom idején a minisztérium ennek az állapotnak a tartamára — a minisztérium! — naptárilag meghatározott időponttól kezdve az alábbi szakaszokban szabályozott hadmentességi váltság fizetését rendelheti el«. Alkotmányjogi szempontból a legnagyobb mértékben ellenzem, hogy ezt az adót — amely nem váltság, hanem aid'ó, mert évenként visszatérő szolgáltatás — a minisztérium rendelhesse el akkor, amikor ennek olyan gyors elintézési szüksége nem forog fenn, minthogy évről-évre visszatérő adóról van szó. Amint látjuk, most a háború idején is'együtt van a törvényhozás, a törvényhozásnak tehát módjában állj hogy ezt a törvényt meghozza, illetőleg a felhatalmazást megadja arra, hogy ilyen törvény alapján adót lehessen szedni. Itt visszatérek a mentesség kérdésére, amelyet r szembeállítottam a törvényjavaslat első részében foglalt mentességi rendelkezésekkel. A javaslat itt mentességiét ad az adófizetés alól annak, aki Budapesten havi 30 pengőnél, egyéb helyeken pedig 20 pengőnél nagyobbi lakbért nem fizet. Ez az egyedüli jogcím a mentességre. Ezzel párhuzamos még az, hogy mentesül az, aki a saját házában lakik és egy lakószobából áll a lakása. A mentességet rendesen létminimumhoz szoktuk kötni. A létminimumnak azonban nem abszolút ismérve az, hogy valaki 20 vagy 30 pengő lakbért fizet, különösen nem háború idején, márpedig ezt az adót háború idején róják ki és fizetik. Háború idején azért nem, mert akkor a lakásviszonyok egészen mások és ma nagyon sokan laknak alacsony lakbérű lakásban olyanok, alkik igen sokat keresnek és a háborús konjunktúrából is kiveszik a részüket. Ennélfogva ezt az egyetlen motívumot, ismérvet kiemelni a sok más ismérv közül, amiit az adózás során úgyis jól ismerünk, nagyon helytelen dolog, és ha más nincs, akkor inkább a pénzügyminiszter menjen vissza a 2. §-hoz, ahol azután a mentességet összesen hét pontban állapítja meg. Azt hiszem, sokkal helyesebb volna e különböző ismérvek alapján megállapítani a mentességet. Ami pédíig a mértéket illeti, itt. már látjuk a progresszivitást. Itt! is azonban a házbérnel hozza kapcsollatba a fizetési kötelezettséget a törvényjavaslat. Megállapítja, hogy a hadmentesiségi váltságot tulajdónképpen a' jövedelem alapján kell fizetni, ha azonban valaki egy bizonyos mértéknél, amit megáilap^ miagasabb házbért fizet, akkor már nem a jövedelem, hanem a házbér alapján kell, hogy kivessék rá a váltságot. Háború idiején házbéreket alapul venni sem felfele, sem lefeîîêl nem indokolt. Elképzelhető a mai igen najgy lakásszűke mellett hogy valaki rákényszerül arra, hogy miután maskep nem tud elhelyezkedni Tárosban, Budapesten egy szabadlhérű lakást vesz ki magának és ott kétszer-háromszor annyi fllakbért filzet, mint amennyit fizeti más ugyanolyan életkörülmények között élő. Sőt ezáltal most •f^ kétszeresen fogja megadni az árát a lakasszukenek. Először akkor, amikor drágább lakásba volt kénytelen bevonulni, másodszor p

?fe amikor ezt a kényszerhelyzetet terhére rojjak fel es sokkal magasabb kulcs alapján iogjak megadóztatni, amikor pedig ez a magas házbér már is csökkentette az ő jövedelmét. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Nem tudom, hojgyerre az igen egyszerű gondolatra <a> fcörviényjavaslat sizierkesztője ''hogyan nem jött rá, ( de mivel nem jött rá, legyen szabad figyelmét erre felhívnom. Van itt azután a lakással kapcsolatban egy pont, amely az albérletről beszél, mondván, hogy a lakbérből le kell vonni az albérleti összeget. Ez nagyon helyes, azonban kivételt tesz lafkiklori, haj az illető üzletszerűen foglalkozik albérletbe adással. Abban az esetben, ha azt keresetszerűen folytatja és ennek folytán általános kereseti adó kivetésének van helye, akkor megint a teljes lakbér alapulvételével kell a Jfiadmentességii váltságot kivetni, vagyis az albérleti összeget nem lehet levonni az illető lakbéréből. Ez is helytelen, mert a jövedelem mellett a lakásbér egy kise-