Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

533 Az országgyűlés képviselőházának ùîù. események folyamán honvédségünk vitézsége a 23 évig elszakított magyar Délvidéket vissza­vezette a csonka országhoz. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a Délvidék visszafoglalása befejeződött, akkor nagyon téved. Ha meg­elégszünk azzal .a külsőséggel, hogy -a szerb katonák helyett most Szabadka, Újvidék és Zombor utcáin honvédek sétálnak, akkor már el is végeztük feladatunkalt. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a trianoninál is nagyobb katasztrófa csiráit hagytuk meg azáltal, hogy a visszafoglalás munkáját, nem óhaj tettük és nem akartuk befejezni. Külsőségekkel nem le­het közösségi öntudatot teremteni és nem lehet súlyos problémákat megoldani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Közösségi érzés ós. közösségi öntudat nélkül a mi magyar világunk, népünk államalkotó ereje semmit sem ér. Mindaz, amit egy évezred történelme alatt ősGink számunkra összegyűjtöttek, az ebek harmincadjára ke­rülhet hamar. A közösségi öntudatot viszont csak akkor tudjuk a magyar nép lelkébe bele­égetni, ha a magyar ifjúság nevelésén keresz­tül gondoskodunk arról, hogy ezek a gondola­tok necsak hazafias szólamok legyenek, ha­nem mindenki úgy tekintsen rájuk, mint a ma­gyar élet kategorikus imperatívuszaira, amely — a lenni vagy nem lenni kérdését vetíti a fajta elé. Magyarok vagyunk és feladatunk is ma­gyar. Nem akarunk ezzel nemzetiségeink ter­hére ós rovására seimmit sem a magunk szá­mára, nem akarunk semilyen kiváltságot, de azt a jogot, hogy magyarok maradjunk és a magyarságot a magyar hazában senki ne ve­szélyeztesse, azt feltétlenül megköveteljük. Ezt a feladatot a magyar nép minden tagja vilá­gosan kell. hogy lássa és érezze, mert ha nem, akkor elveszünk és pusztulásunkat semmi más­sal nem fogjuk tudni megmagyarázni, csak a saját mulasztásunk vétkével. Hazánk különböző vidékein és részein a népesség összetétele egészen különböző. Van­nak olyan vidékek, amelyeken makulátlanul tiszta a népesség, vannak vidékek, amelyeken elenyészően csekély a nemzetiségiek száma, vannak vidékek, ahol a magyarság és a nemze­tiség számaránya egyenlő, és vannak vidé­keink, ahol a nemzetiségek vannak többség­ben. Számunkra, az ország bármelyik részén éljen is, minden magyar megtartása egyfor­mán fontos, és senkiről sem vagyunk hajlan­dók lemondani, sem megalkudni azokkal a fel­adatokkal, amelyeknek elvégzése esetén az el­vesztésük ki lenne zárva. A felszabadult Délvidéken ezeknek megfe­lelően nekünk éppen úgy megvannak a ma­gyar feladataink, mint ahogyan minden más országrész, magyarságának meg kell, hogy le­gyenek ezek a feladatai. Nálunk éppen úgy az iskolák hivatottak elsősorban arra, hogy oiyan nemzedéket neveljenek, amely nemzedék eze­ket a feladatokat el fogja végezni, ahogyan minden nemzet az iskolán keresztül szokta népének és hazájának boldogulását biztosítani. T. Ház! Nem fogadhatom el és nem is is­merhetem el azt, hogy lehetnek szabályok, le­hetnek rendeletek, amelyek örökéletűek és megváltoztathatatlanok. Minden szabálynak, minden rendeletnek, anélkül, hogy mások érde­két sértse, feltétlenül a magyar feladatok szem­szögéből hibátlannak kell lennie. Ha pedig egy szabály vagy rendelet a magyarság fejlődésé­nek és érdekeinek útjában áll, akkor annak ilése 1942 decemher S-án, csütörtökön. megváltoztaitását uem mi kérjük, hanem a ma­gyarság jövője parancsolólag követelt Azt állítottam, hogy a különböző ország­részek népességi összetétele különböző, tehát a nevelésügyi feladatai is különbözők. Szép az egyöntetűség és a nagyvonalúság, hogy a Ma­gyar birodalmat egységes terv szerint kormá­nyozzuk, és hogy az ifjúságot egységes rende­letekkel és egységes elképzelés alapján nevel­jük, de tudatában kell. hogy legyünk annak is, hogy az a rendelet vagy szabály, amely talán nagyon jó Debrecenben vagy Kecskeméten, ahol a színmagyar lakosság szempontjából kö­zömbös annak a rendeletnek végrehajtása, mart magyart segít és magyart sújt, és semmikép­pen sem juttathatja a magyarságot másokkal szemben hátrányos helyzetbe, ugyanekkor azonban ez a szabály vagy rendelet nemzeti­ségi vidéken esetleg katasztrófára vezethet. Egy példával óhajtom megvilágítani a helyzetet. A tandíjkedvezményekről szóló ren­delet pontosan előírja, hogy a növendékek hány százaléka lehet teljesen tandíjmentes és hány százaléka kaphat és milyen fokú tandíj­kedvezményt. Ha ezt a rendeletet Kecskeméten végrehajtják, akkor a kecskeméti gimnázium­ban, mondjuk, az arra érdemesek meg fogják kapni az őket megillető tandíjkedvezményt és a többi vagy meg tudja fizetni a tandíjat és akkor tovább fog járni, vagy nem és ebiben az esetben kimarad. Az is magyar, aki a tandíjat megfizeti, az is, aki a tandíj magassága miatt ldmarad, tehát végeredményben a magyarság szempontjából közömbös a rendelet keresztül­vitele. Ha azonban a Délvidéken, ahol tudva­levőleg a magyarság a legszegényebb réteg, ugyanezt a rendeletet keresztülvisszük, akkor osztályonként lesz néhány kiváló tandíjmentes gyerekünk, míg az átlagtanulók, akik szegény­ségük miatt a tandíjat megfizetni nem tudják, kénytelenek lesznek kimaradni és a helyükre tódulnak nem a tehetségesebb, hanem a> jobb­módú nemzetiségi gyerekek tömegei. Akkor pe­dig egy bizonyos idő múlva az eljövendő nem­zedék iskolázott értelmiségi rétege számará­nyának nem megfelelően a magyarság rová­sára a nemzetiségiekből fog kikerülni, míg a magyarság megmarad tudatlan Jánosnak és alárendelt szerepet fog játszani. Mindezeket bátor voltam a kultuszkormányzat tudomására • hozni ós ezúton is és erről a helyről is köszöne­tet mondok a vallás- és közoktatsáügyi minisz­ter úrnak, aki azonnal intézkedett a tandíjren­rendelet Délvidéken való alkalmazásának he­lyesbítéséről. A félreértések elkerülése végett hangsú­lyoznom kell, t. Ház, hogy itt nem a nemzeti­ségek ellen beszélek, nem a nemzetiségek is­koláztatása ellen foglalok állást, hanem csu­pán csak a magyar fajtám érdekében, emelek szót. Visszatérve tehát az előbbi gondolatra, lehetetlenség ugyanazon rendeletekkel és ugyanazon szabályokkal egy kalap alá fogni az ország minden részét, hanem feltétlenül országrészenkint a pillanatnyi adott helyzet­nek és a magyarság érdeke biztosításának megfelelően kell azokat alkalmazni és keresz­tülvinni. T. Ház! Lehet, hogy az előbbi mondataim alapján sokan sötétenlátással fognak meg­vádolni, de én tanukul hívom az 1919-es idők megszállott területi magyar vezetőit, úgy a

Next

/
Thumbnails
Contents