Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
533 Az országgyűlés képviselőházának ùîù. események folyamán honvédségünk vitézsége a 23 évig elszakított magyar Délvidéket visszavezette a csonka országhoz. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a Délvidék visszafoglalása befejeződött, akkor nagyon téved. Ha megelégszünk azzal .a külsőséggel, hogy -a szerb katonák helyett most Szabadka, Újvidék és Zombor utcáin honvédek sétálnak, akkor már el is végeztük feladatunkalt. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a trianoninál is nagyobb katasztrófa csiráit hagytuk meg azáltal, hogy a visszafoglalás munkáját, nem óhaj tettük és nem akartuk befejezni. Külsőségekkel nem lehet közösségi öntudatot teremteni és nem lehet súlyos problémákat megoldani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Közösségi érzés ós. közösségi öntudat nélkül a mi magyar világunk, népünk államalkotó ereje semmit sem ér. Mindaz, amit egy évezred történelme alatt ősGink számunkra összegyűjtöttek, az ebek harmincadjára kerülhet hamar. A közösségi öntudatot viszont csak akkor tudjuk a magyar nép lelkébe beleégetni, ha a magyar ifjúság nevelésén keresztül gondoskodunk arról, hogy ezek a gondolatok necsak hazafias szólamok legyenek, hanem mindenki úgy tekintsen rájuk, mint a magyar élet kategorikus imperatívuszaira, amely — a lenni vagy nem lenni kérdését vetíti a fajta elé. Magyarok vagyunk és feladatunk is magyar. Nem akarunk ezzel nemzetiségeink terhére ós rovására seimmit sem a magunk számára, nem akarunk semilyen kiváltságot, de azt a jogot, hogy magyarok maradjunk és a magyarságot a magyar hazában senki ne veszélyeztesse, azt feltétlenül megköveteljük. Ezt a feladatot a magyar nép minden tagja világosan kell. hogy lássa és érezze, mert ha nem, akkor elveszünk és pusztulásunkat semmi mással nem fogjuk tudni megmagyarázni, csak a saját mulasztásunk vétkével. Hazánk különböző vidékein és részein a népesség összetétele egészen különböző. Vannak olyan vidékek, amelyeken makulátlanul tiszta a népesség, vannak vidékek, amelyeken elenyészően csekély a nemzetiségiek száma, vannak vidékek, ahol a magyarság és a nemzetiség számaránya egyenlő, és vannak vidékeink, ahol a nemzetiségek vannak többségben. Számunkra, az ország bármelyik részén éljen is, minden magyar megtartása egyformán fontos, és senkiről sem vagyunk hajlandók lemondani, sem megalkudni azokkal a feladatokkal, amelyeknek elvégzése esetén az elvesztésük ki lenne zárva. A felszabadult Délvidéken ezeknek megfelelően nekünk éppen úgy megvannak a magyar feladataink, mint ahogyan minden más országrész, magyarságának meg kell, hogy legyenek ezek a feladatai. Nálunk éppen úgy az iskolák hivatottak elsősorban arra, hogy oiyan nemzedéket neveljenek, amely nemzedék ezeket a feladatokat el fogja végezni, ahogyan minden nemzet az iskolán keresztül szokta népének és hazájának boldogulását biztosítani. T. Ház! Nem fogadhatom el és nem is ismerhetem el azt, hogy lehetnek szabályok, lehetnek rendeletek, amelyek örökéletűek és megváltoztathatatlanok. Minden szabálynak, minden rendeletnek, anélkül, hogy mások érdekét sértse, feltétlenül a magyar feladatok szemszögéből hibátlannak kell lennie. Ha pedig egy szabály vagy rendelet a magyarság fejlődésének és érdekeinek útjában áll, akkor annak ilése 1942 decemher S-án, csütörtökön. megváltoztaitását uem mi kérjük, hanem a magyarság jövője parancsolólag követelt Azt állítottam, hogy a különböző országrészek népességi összetétele különböző, tehát a nevelésügyi feladatai is különbözők. Szép az egyöntetűség és a nagyvonalúság, hogy a Magyar birodalmat egységes terv szerint kormányozzuk, és hogy az ifjúságot egységes rendeletekkel és egységes elképzelés alapján neveljük, de tudatában kell. hogy legyünk annak is, hogy az a rendelet vagy szabály, amely talán nagyon jó Debrecenben vagy Kecskeméten, ahol a színmagyar lakosság szempontjából közömbös annak a rendeletnek végrehajtása, mart magyart segít és magyart sújt, és semmiképpen sem juttathatja a magyarságot másokkal szemben hátrányos helyzetbe, ugyanekkor azonban ez a szabály vagy rendelet nemzetiségi vidéken esetleg katasztrófára vezethet. Egy példával óhajtom megvilágítani a helyzetet. A tandíjkedvezményekről szóló rendelet pontosan előírja, hogy a növendékek hány százaléka lehet teljesen tandíjmentes és hány százaléka kaphat és milyen fokú tandíjkedvezményt. Ha ezt a rendeletet Kecskeméten végrehajtják, akkor a kecskeméti gimnáziumban, mondjuk, az arra érdemesek meg fogják kapni az őket megillető tandíjkedvezményt és a többi vagy meg tudja fizetni a tandíjat és akkor tovább fog járni, vagy nem és ebiben az esetben kimarad. Az is magyar, aki a tandíjat megfizeti, az is, aki a tandíj magassága miatt ldmarad, tehát végeredményben a magyarság szempontjából közömbös a rendelet keresztülvitele. Ha azonban a Délvidéken, ahol tudvalevőleg a magyarság a legszegényebb réteg, ugyanezt a rendeletet keresztülvisszük, akkor osztályonként lesz néhány kiváló tandíjmentes gyerekünk, míg az átlagtanulók, akik szegénységük miatt a tandíjat megfizetni nem tudják, kénytelenek lesznek kimaradni és a helyükre tódulnak nem a tehetségesebb, hanem a> jobbmódú nemzetiségi gyerekek tömegei. Akkor pedig egy bizonyos idő múlva az eljövendő nemzedék iskolázott értelmiségi rétege számarányának nem megfelelően a magyarság rovására a nemzetiségiekből fog kikerülni, míg a magyarság megmarad tudatlan Jánosnak és alárendelt szerepet fog játszani. Mindezeket bátor voltam a kultuszkormányzat tudomására • hozni ós ezúton is és erről a helyről is köszönetet mondok a vallás- és közoktatsáügyi miniszter úrnak, aki azonnal intézkedett a tandíjrenrendelet Délvidéken való alkalmazásának helyesbítéséről. A félreértések elkerülése végett hangsúlyoznom kell, t. Ház, hogy itt nem a nemzetiségek ellen beszélek, nem a nemzetiségek iskoláztatása ellen foglalok állást, hanem csupán csak a magyar fajtám érdekében, emelek szót. Visszatérve tehát az előbbi gondolatra, lehetetlenség ugyanazon rendeletekkel és ugyanazon szabályokkal egy kalap alá fogni az ország minden részét, hanem feltétlenül országrészenkint a pillanatnyi adott helyzetnek és a magyarság érdeke biztosításának megfelelően kell azokat alkalmazni és keresztülvinni. T. Ház! Lehet, hogy az előbbi mondataim alapján sokan sötétenlátással fognak megvádolni, de én tanukul hívom az 1919-es idők megszállott területi magyar vezetőit, úgy a