Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

532 Az országgyűlés képviselőházának 3Ï9. ugyanabban az arányban és mértékben részesítse nyersanyagban, mint atz ország többi részét, (Helyeslés a középen.) mert a Bácska azt megérdemli, hiszen a közellátási terén a legtöbbet és legjobbat nyújtja az országnak. Ne történhessék meg, hogy, mert a Délvidék gazdag, azt mondják, hogy neki nem jár nyersanyag és osak feketén szerezheti be. Szerény véleményem szerint a nyersainyageloisztás túlságos bürokratizálása és centralizálása tulajdoniképpen aa igazságos elosztás akadálya. Ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává^ tenni, hogy az ország különböző részein és így a Délvidék részére is legyenek külön nyersanyagelosztó csoportok vagy felügyelőségek, amelyeket talián a kereskedelmi és iparkamara) hatáskörébe és felügyeletére lehetne bízni, annyival is inkább, mert a 11, az ország területén lévő és | működő kereskedelmi és iparkamara sokkal | nagyobb ismeretkörnél rendelkezik a hozzájuk j tartozó iparosok és kereskedők anyagi igényé- j ről, ipari és teljesítőképességéről, nemkülönben I termelési készségéről. Emellett sokkal feöny- j nyebb részükre az áttekinthetőség, mert pom- j tos és kimerítő adatokkal rendelkeznek a ka- j mára minden tagjáról. Kérnem kell a minisz- j ter urat magának a termelésnek és a termelés ! színvonalának fenntartása érdiekében, hogy a j gazdák és földművesek részére szükséges és \ nélkülözhetetlen gazdasági felszerelések meg- i felelő mennyiségben álljanak rendelkezésre, ! különösen pedig ai vasekék, a szekerekhez és ke- j rekeikhez szükséges vasanyagok, nemkülönben j a lószerszámhoz szükséges szíjanyag. Végül a bezdáni kikötő kérdésében fordu- | lok a miniszter úrhoz. Kérem őt, hogy ezen a \ téren kövessen el mindent, m'ert eme kérdés- I nek megoldása Bácska és Baranya részére, de ; magának az országnak is a kereskedelem j szempontjából óriási előnyöket juttatná, s a , dunai közlekedést^ és kereskedelmet hasznot- j hajtóan, óriási módon fokozná az ország és a | nemzet javára. Itt kapcsolódik bele a dologba j a bezdán—kiskőszegi híd problémájának meg- j oldása. Ez a híd a Dunántúlt kötné össze a j Délvidékkel és óriási mértékben megkönnyi- j tené a közlekedést, valamint a javaknak a két I országrész közti kicserélését. Ez már azért is fontos, mert a Dunántúl baranyai része évtizedek óta a legszorosabb kereskedelmi és népi i Összeköttetésiben állott és áll ma is a Dél- j vidékkel. A közigazgatás terén felette szükség van a decentralizáció elvének megvalósítására, mert j ' a sűrített bürokráciában megfulladunk. Szinte j hihetetlen ugyanis, hogy egy egyszerű ható- j sági bizonyítvány beszerzése két-három hétbe ] kerül a Délvidéken, (Ügy van! a középen.) \ nem is említve az erkölcsi bizonyítvány meg- j szerzését, ami sokszor hónajpokat vesz igénybe. J Szükség van tehát igen sok ügynek és bîzo- j nyos ügyköröknek a eentralisztikus intézésből j való kivonására. Meg vagyok győződve róla, j ismervén a belügyminiszter úrnak etekintet- j ben vallott felfogását, amelyet egyébként a j maga részéről már többízben hangoztatott, j hogy a törvényjavaslat már készülőben van i és az e téren mutatkozó hiányokat rövid időn j belül orvosolja. Sok szó hangzott el már a belső front szilárdságáról, erősítésének szükségességéről. Ennek az igen fontos kérdésnek a megoldását, a nemzeti érdekek, a nagy értékek, a nemzeti hagyományok figyelembevétele és biztosítása ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. céljából külön erre hivatott minisztériumra bízták. Ennek a minisztériumnak a felállítása és működése a világ mai atmoszférájában igen nagyjelentőségű. A nemzetvédelmi propaganda a helyes és céltudatos államvezetés korszerű eszközeként nélkülözhetetlennek mutatkozik napjainkban. Ennek célja a nemzet gondolkodását helyes nemzeti és hazafias irányba terelni, a nemzet lelkét bizakodóvá, erőssé és a nagy nemzeti eszmék iránt fogékonnyá temni. majd a keresztény világnézet problémáinak megismertetésével, értékeinek feltárásával hitet önteni a magyar tömegekbe és ezzel őket szándékukban eltökéltekké, akarásukban szilárdakká, gondolkodásukban és érzésükben pedig magyarokká tenni. (Úgy van! a középen.) A nemzet gondolkozását helyes irányba, tereljük, ha a magyar nép faji adottságainak ismerete révén, annak belső lelkivilágához férkőzünk, őt megismertetjük történelmünk hősi nagy alakjaival, a magyar népnek az egész nyugatot bámulatba ejtő gigászi küzdelmeivel, elszánt hősiességével, hogy így népünk faji és nemzeti öntudatra ébredvén, áthassa ciZ cl gondolat és az a tudat, hogy ha méltó akar lenni őseihez, ősei nagy nevéhez, az ő nyomdokaikon kell haladnia és az annyiszor, annyi vérrel áztatott drága magyar földet mindenkivel szemben és minden időkben, ebben a mai élethalál küzdelemben is meg kell védenie, mert a költő szavai szerint számiunkra a nagyvilágon e kívül nincs más hely, itt élnünk, halnuuk kell. Aki meg akarja érteni, hogy tulajdonképpen mi megy végbe a mai Magyarországon, annak nem elég intellektuelnek és nem elég kemény fejű világpolgárnak lennie, hanem elsősorban a nemzeti közösséghez tartozónak kell éreznie magát, egynek kell éreznie magát a küzködő nemzettel és közvetlenül, minden kommentár nélkül meg kell éreznie a magyar nemzeti lélek reakcióit a letörés és pusztulás ellen. Komoly felkészülést jelent ez, t. Ház, arra az időre, amikor biztosítanunk és felvérteznünk kell magunkat mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben. Mert amíg magyar él itt a Kárpátok koszorúzta Dunamedencében, ?oha feledni nem tudja Muhit, Mohácsot és Trianont. Ezt a három tragédiát a magyar nemzet szervezetlensége, készületlensége és a belső front szilárdságának hiánya idézte elő. (vitéz Lipcsey Márton: Egészen úgy van!) Nem tudjuk elfelejteni azt a nemzetromboló, lélek- és kútmérgező munkát, amelyet 1918-ban a magyarságtól lélekben, gondolkodásban és érzelemvilágban idegen faj zúdított ránk s amely az országot és népet úgyszólván a végpusztulásba sodorta. (Ügy van! a középen. — Nagy Iván: A zsidók! Ez az igazság.) Nem folyik itt más, mint a felkorbácsolt magyar nemzeti lélek küzdelme a nemzetvég ellen. Aki mást lát és mást hirdet, az szándékosan ferdíti el a tényeket és ellensége a magyar nemzetnek. Aki azt mondja, hogy itt faji üldözés vagy reakció tombol, aki azt fogja ránk, hogy nem akarjuk létfeltételeinket más európai népek és nemzetek létfeltételeivel megegyeztetni, vagy aki azt mondja, hogy túlzásokba menve, nem birunk az európai konstellációba beleilleszkedni s magunknak, _ ha még olyan szerény, de jelentős helyet vindikálni és biztosítani az új Európában, behunyt szemmel jár, az nem akarja látni és érezni, hogy itt egy ezredéves küzdelmes éle-