Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

530 Az országgyűlés képviselőházának 319. szelleme inspirál, s miután az iá legjobb és legegészségesebb, hogy minél több ember maradjon kapcsolatban a földdel, ezért ,a leghelyesebb megoldás a nemzet minél nagyobb rétegei részén© biztosítani ai föld élvezetét, a föld használatát. Alkothat viszont olyan törvényeket is az ember,, amelyek odadobják ,a földet a pénz, a tőke Önkényének, és nem akadályozzák meg, hogy földönfutókká ne legyenek a nemzet nagy tömeigei. Mindezekből láthatjuk, hogy erős és egészséges csak akkor lesz. a nép, ha a földben gyökeredzik és ezért a nemzetmentés, a nemzetizmosítás feladatát abban látjuk, hogy a nemzet minél nagyobb tömegei részére biztosítsuk a magyar földet. (Helyeslés jobb felől.) Örömmel üdvözöltük mi délvidékiek a zsidó földbirtok kisajátításáról szóló törvény meghozat tálát, mert ebben látjuk mindenekelőtt a magyar faj megerősítését és a kormánynak erre irányuló komoly törekvését és tényét! is, amely egyedüli eszköz a magyar földnek azok részére való juttatásához, akik azt nemcsak szeretik, de meg is beesülik, mint, gyermeküket ápolják, gondozzák és ha kell, azért még az életüket is áldozzák. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Itt azután bizonyos gondot kell fordítanunk arra, hogy a föld megoszlása igazságos alapon történjék, ahhoz az elsősorban rászorult magyar családok és az arra ér'demes magyar embereik jussanak, nehogy érvényesülési tér nyíljék az 'összeköttetés- és spekulatív elemek számára, hogy a törvény és a magyar kormány őszinte és becsületes infencióiít kijátszva, a földet egyesek egyéni anyagi érdekeik kielégítésére használják ki._ Tisztelettel kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a Délvidéken rendelkezésre álló földeket elsősorban a Délvidék arra ér'demes magyar és a magyar állameszméhez a megszállás idején is híven ragaszkodó, a nemzeti gondolat mellett kitartott, magyar habitust magukon viselő egyéneknek juttassa, akik erre magaviseletük, tetteik és érdemeik által rászolgáltak. (Helyeslés a jobboldalon. — Bodor Márton: Még nincs végrehajtva; la földbirtokrendezés ott sem!) A magyarság

1 melllett itt elsősorban meg kell említenem a délvidéki buny'evácság szerepét, amelynek legnagyobb resize hűen kitár- j tott a magyair állameszme és a szentistváni j gondolat .mellett, vállvetve küzdött a megszál- i lás sokszor nehéz napjaiban a magyar ieét- { vérrel, mert a szerb belgrádi hegemónia csápjait elsősorban a bunyevácság felié nyújtotta ki. ' Eltökélt szándéka és politikai hitvallása volt a bunyevácság elszerbesítése, szüksége lévén bizonyos nemzetközi fórumok előtt majoritásának igazolására az úgynevez'eitt Vajdaság területén. A bunyevácság közismerten értelmes, józan, rendszerető, a hagyományokhoz ragasz- j ko-dó, törvénytisztelő, konzervatív elem. Hite- ! les történelmi adatok alapján 1686—87-ben mintegy 150.000-en jöttek a Délvidékre, Bács- j kába fe-rencrendi szerzetesek, mint lelki ve- I zetőik irányítása mellett. Azóta azt a déli vi- j déket, ahol letelepedtek, szorgalmukkal, igyekezetükkel,^ a magyar nemzet iránti ragaszkodásukkal és szeretetükkel, hazafias viselkedé- j sükkel — különösen a török időkben lefolyt ! harcokban a magyarsággal vállvetve küzdve — j védték és megóvták ia déli határokat a török I félhold, valamint Bizánc idegen szelleme ellen. ülésé 1942 december 3-án, csütörtökön. Hogy mennyire teljesítették ezek a Délvidékre költözött bunyevácok hazafias kötelezettségüket, azt Larnberg írásaiból tudjuk. Lamberg 1701-ben említést tesz a bunyeváeokról, kiemeli a török háborúban tett rendkívül nagy szolgálataikat, majd hangoztatja a Szeged és a Duna közti területek felszabadít ásta, a rabságtól való megmentése terén szerzett érdemeiket, 1702-ben pedig a következőket jelenti (olvassa): »Azok a szabadkaiak és zömboriak hagyassanak meg a nekik járadékul jutott birtokukban, mint végzett szolgálataik elismerése és érdeme fejében, amit ezen területek elfoglalása körül szereztek.« A bunyevácság így tulajdonképpen Lamberg jelentésében említett birtokokat vitézi tetteinek elisme- 4 réséül, katonai szolgálatainak jutalmául kapta, ami ténylegesen igazolja a bunyevácoknak a magyar állameszméhez való hű ragaszkodását. A bunyevácság tehát kivette a részét a török elleni küzdelemből mindjárt a hazában való letelepülés után. Különösen bizonyítékát adta a magyar államhoz való hűségének 1848-ban, amikor a felkelő szerb sereg a Vajdaság megalakítását célzó törekvéseiben felhívta a bunyevácságot, küzdje ki vele karöltve a Vajdaság felállítását. A bunyevácság nem ' hallgatott a felkelő szerbek hívó szavára, hanem csatlakozott az 1848/49-ben a hazáért hősiesen küzdő magyar honvédhadsereghez. Magából Zomborból 800 fiatal bunyeváe férfi Zsuelics ügyvéd vezetése alatt átment Szabadkára és csatlakozott az ottani honvédhadsereghez, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy ezzel is kifejezésre juttassa odaadó ragaszkodását és hűségét. A magyar testvér mellé állt, ezzel fejezte ki háláját a magyar testvérrel szemben, mert hazát adott neki, megbecsülte, testvérévé, legőszintébb, legbensőbb és legodaadóbb barátjává fogadta, (vitéz Lipesey Márton: Meg van oldva a nemzetiségi kérdés!) Amikor a Bácska szerb impérium alá került, leginkább a bunyevácság érezte annak nyomasztó hatását, mert hiszen a bunyevácság már 602-ben, tehát 13 századdal ezelőtt felvette a keresztény vallást, lígyhogy a nyugati kultúra részese volt, éppen ezért idegen volt neki mindaz, amit a szerb megszállás idején erkölcsben, tisztességben, szellemben és az életről alkotott felfogásban látott. Semmikép sem tudott megbarátkozni az ottani felfogással, bizánci mentalitással, lényegesen más volt a lelki alkata és a szellemi felvevő képessége. Minél tovább élt ott, annál nagyobb lett a közte és a Belgrád közötti ellentét és annál inkább érezte azt az ürt, amely onnan eszmeileg és lelkileg elválasztotta. A közel három évszázados közös élet és múlt, lelkileg és érzelmileg annyira ^ egybeforrasztotta az ugyanazon a területen élo magyarsággal, — szokásaik azonos jellegűek, az életről alkotott véleményük teljesen egyező, ugyanolyan lelkivilágban éltek — hogy szinte nem lehetett határvonalat húzni, hol végződik a magyarság és hol kezdődik a bunyevácság, ami viszont bizonysága annak, hogy a mindkét nép lelkében gyökerező kapcsolatok soha és senki által ki nem törölhetők, sőt azok az idők folyamán mélyülni és erősödni fognak, mert a sorsközösség azonossága és az egymásrautaltság ténye életszükségletté vált, amelynek ápolása a szentistváni gondolat jegyében és szellemében mindnyájunknak nemzeti és hazafias kötelessége. (Ú,gy van! jobb-