Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

528 Az országgyűlés képviselőházának 319. félreérthetetlenül megmondotta itt a Házban " abban a beszédében, amelyre a miniszterelnök úr válaszolni méltóztatott, hogy mi ig tisztában vagyunk azzal, hogy ilyenkor, háború idején dogmatikusan nem lehet egy rendszert az első srófjától az utolsóig megváltoztatni és nem lehet egy új rendszert mindem további nélkül beépíteni. Ezt elmondottuk a nélkül, hogy elveinket feladnék és a nélkül, hogy engednénk abból a meggyőződésünkből, hogy igenüs az egészet át kell építeni, de mi is tudjuk, hogy amikor az ország háborúban van, amikor maximális erőt kell kifejteni a győzelem érdekében, akkor ilyen kívánsággal jönni enyhén szólva ízléstelenség volna és akkor, ha ilyennel jönnének, valóban dogmatikusoknak nevezhetnének bennüket. De megmondotta vitéz Imrédy Béla pontokba foglalva, hogy mik azok a sürgős gyakorlati tennivalók, amelyeket mi elengedhetetleneknek tartunk. Ez nem 'dogma, ez az élet szükségletének meglátása, (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) ebben nincsen egyetlenegy szép jelző sem, ezek a magyar élet törvényei. És érdekes módon ezekre egyetlenegy szóban sem kaptunk választ. (Nagy László: Nagyon hiányoljuk') A miniszterelnök úr másik tétele, amelyről még beszélnem kell, az összerférhetilenség kérdése. Mi, akik annakidején kiléptünk a kormánypártból, most aztán igazán elmondhatjuk itt, hogy a mai miniszterelnöki beszédben végérvényesen megkaptuk a magunk igazolását. Mert önök ott a t. túloldalon jól emlékezhetnek rá, hogy vitéz Imrédy Béla volt az, aki akkor sürgette az összeférhetlenségi kérdésnek legalább olyan gyors és gyakorlati lebonyolítását, amilyent ma a miniszterelnök úr felvet mint gyors remédiumot. Hát mi aztán igazán hajlandók vagyunk letenni? a Ház asztalára összes igazgatósági tagságainkat. (Ügy vQ>n! Ügy van! — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ha volna! — Nagy László: Az öszszes kijárásokat!) Ha van verseny, amelyben csúfosan le fog maradni ez az ellenzék, ez az igazgatósági tagságokért való versenyfutás. (Nagy László: És a kijárási verseny! — Torkos Béla: Mi közöttünk is vannak elegen, ak:lk nem vállalnak ilyeneket! — Zaj a szélsőbcdoidalon. — Elnök csenget. — Szöllősi Jenő: Tessék kitaszítani őket! — Nagy László: Egyesületi el-. nökok tiszteletdíjat vesznek fel! — vitéz Lipcsey Márton: Mindenütt vannak egyesek! — Zaj. — Elnök csenget. — Rajtiiss Ferenc: Ha j ön kap, sohsem lesz belőle lap, mert nem ért j hozzá, tu'dja kedves!... — Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, (vitéz Lipcsey Már- j ton: ...menjen tanítónak — Rajniss Ferenc: i Mert ahhoz agy kell!) Lipcsey képviselő urat kérem, maradjon csendben, (vitéz Lipcsey Márton: Drága fiú... — Egy hang jobb felől: Ez a közös magyar érdek?) Csendet kérek, képviselő ! urak. Incze Antal: Nincs időm arra, hogy min- \ den konkrét adatot, amellyel ebben a keserves j magyar életben találkozunk, felhozzak ebben az j egyetlen beszédemben, de hiszen megteszik ezt a t. Ház tagjai interpellációkban, sőt megtesz- i szűk mi igen gyakran a miniszter uraknál személyesen tett fellépésekben is, amelyeknek | semmiféle propagatív kihasználását nem akarjuk, amikor igazán komoly, nagy ügyekre hív- J j uk fel a figyelmüket. De engedjék meg nekem, hogy még egyetlen kérdést exponáljak egy kissé és ez a asidóülése 1942 december 3-án, csütörtökön. kérdés. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Amely elsikkadt!) Hitler Adolf — akinek ugyebár, mert azt hiszem, ebben mégis mindnyájan egyetértünk, valami kis köze van ehhez a háborúhoz — (Budinszky László: Zsilinszky kivételével!) kijelentette, hogy ez a háború a zsidóság ellen folyik, Kállay miniszterelnök úr pedig félreérthetetlenül kijelentette, hogy ez a háború a mi háborúnk. Ha én elfogadom e háború legelső vezetőjének, mondjuk úgy, legnagyobb hatalmi vezetőjének azt a megállapítását, hogy ez a háború a zsidóság ellen folyik és elfogadom azt, hogy ez a háború a mi háborúnk, — mert én ezt aztán igazán elfogadom, de most a miniszterelnök urat citálom — akkor ebből csak az következik, hogy mi is benne vagyunk szívvel-lélekkel, minden erőnkkel ebben a háborúban, amely a zsidóság ellen folyik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez így van, akkor vallják-e azt is, hogy ezzel a zsidóság is tisztában van és merő életösztönből sem tehet mást, minthogy minden olyan eszközzel, amely rendelkezésére áll, mindent, megtegyen a háborúnak saját javára és a mi kárunkra való eldöntése érdekében

1

? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mokcsay De zső: Nyílt ellenség!) Vallják-e azt, amit a propagandaminiszter úr mondott, aki azt mondotta, hogy a nemzet lelkierőinek szétmorzsolása éppen olyan háborús cél és feladat ellenségeink részéről, mint páncélosaink megsemmisítése, városaink bombázása vágy az óceánjáró hajók elsüllyesztése. Tudják-e önök azt, hogy a magyarországi zsidóságban tehát az ellenség' nek közel egymillió ügynöke végzi ragyogóan és bámulatraméltóan fejlett technikával azt a belső rombolást, amelyre a propagandaminisz ter úr rámutatott^ (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaion. — Palló Imre: Szédületes szabotázs folyik!) Tudják-e önök, — de én nem hiszem, hogy ne tudnák, hiszen nem egy kor mánypárti képviselőtársunk erősíti meg megfigyeléseinket — hogy az utóbbi hónapokban ez a belső bomlasztó propaganda egyre ijesz több méreteket ölt és egyenesen terrorisztikus tüneteket fog produkálni? (Ügy van! Ügy vanf a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Sürgős intézkedést kérünk!) Ha önök ezt tudják, akkor tessék nekünk felelni arra, hogyan képzelik az ország miínden anyagi és erkölcsi erejét beállítani a háború győzelmes befejezésének nagy célja érdekében, mert mi, akik ezen az oldalon ülünk, igazán birdetjük azt, hogy ebbe mindent bele kell adni és ezért minden áldozatot meg kell hozni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk az a véleményünk, hogy ennek a harcnak párhuzamosan kell folynia a fronton fegyverrel, itthon pe'dig a munka és a szellem eszközeivel. Ne magyarázza nekünk Bálás Károly igen t. képviselőtársam, hogy a liberális parlamentarizmus az egyedüli magyar életforma. Ne akarja senki! képzelt vagy valóságos tekintéllyel ránkerőszakolni azt a véleményt, hogy csak az; a jó magyar, aki azt hiszi,, hogy minden négy-öt évben korteseknek kell beszáguldaniok az országot és jól vagy rossizul sikerült választási bad járattal biztosítani néhány esztendőre párszáz ember politikai! befolyását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Töméntelen hazugság áradata!) Méltóztassék elhinni a túloldalon, mi is tudjuk, hogy mi a lényeg és amért nem valljuk azt, hogy előbbre viszi a magyar nép sorsát, :ha há-