Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

526 Az országgyűlés képviselőházának 319. vagyok kényszerítve, hogy meghallgassam „és megvizsgáljam a kormányt úgy, ahogyan előttem áll. Megmondom őszintén, különösen ilyen cenzúrás időben van egy kitűnő kulcslyuk, vagy hallgatókürtőnyílás, amelyen keresztül meg lehet figyelni a kormányzat tevékenységét és ez a cenzúra. Erről már a Házban lassan ugyanannyit beszélünk, mint az igazán nagy, súlyos magyar sorskérdésekről. Mert mi azt belátjuk, hogy kell lennie cenzúrának, amelyet önmagában mi nem is -tagadunk; csak úgy mellesleg mondom, hogy mi például nem félnénk az utólagos felielősségrevonástól sem, ha az valóban csak az ország érdekeinek figyelembe vételével történnék. Kell cenzúra a háborúban, azonban igényeink rettentően elsorvadtak és csak egyet kívánnék a cenzúrától: szolgálja azokat a szempontokat, amelyeket a kormány időnként az egész ország közvéleményének tudomására hoz, de itt azután nagyon nagy bajok is jöhetnek ki. Ha a kormány például elhatározottan nemcsak antiszemita, hanem aszemita álláspontra helyezkedik, nem lehet, hogy ugyanakkor a cenzor urak nemcsak a zsidók ellen bujtogató cikkeket nem engedik ki, — megjegyzem, itt senkinek sem kell már bujtogatnia a zsidók ellen — hanem már azokat a cikkeket sem, amelyekben a legnagyobb jószándékkal iparkodunk rámutatni arra, hogy hova húzódik a zsidóság. Nem is követelünk törvényt, mert szempont az, hogy az ellenzék ne követeljen intézkedéseket, tehát csak mint az idegenvezető ebben a nagy országban, megpróbáljuk a t. kormányt odavezetni, hogy meglássa, ho! bujkálnak a zsidók. Ez kötelességünk nekünk. Azért vagyunk itt. A cenzor pedig — nem tudom, ez most már megint belső szempont-e vagy öntevékenyen rúgnak-e ki a cenzor urak a hámból — ezt végképpen nem engedi megírni (Vajna Gábor: Jó lenne tudni, ki az a cenzor, hogy megmutassuk az utókornak!) Nem tudjuk elképzelni, hogy a kormány azt hinné, hogy ha nem írják meg a lapok, hol bujkálnak a zsidók Magyarországon, akkor mindenki • elfelejtené, hogy Magyarországon még mindig van egymillió zsidó. Nem tudjuk elképzelni. Akkor miért nem méltóztatik a cenzúrát utasítani, hogy ennek a szempontnak szolgálatában, amelyet a kormány hirdetett vagy hirdet, — nem tudom, fogja-e a jövőben hirdetni — segítse a sajtót. Mármost ilyen keresése a kormányzat szempontjainak, illetőleg a kormány terveinek és a kormány programrajának ez a keresése nem áll meg a cenzúránál. Tovább megyek. Van itt &gj tétel: a szociáldemokráciának a kérdése. Ha tudni akarjuk, mi a kormányzat álláspontja a szociáldemokrácia kérdésében. A következő képet kapjuk: a belügyminiszter úr éppen az én beszédem alkalmával tett közbeszólásában kereken kijelentette meglehetős fölénnyel és biztonsággal, hogy »na, majd ő beilleszti ezt a szociáldemokráciát az új Európa új Magyarországába«. (Piukovich József: Szégyene az országnak! — Zaj a szélsőbaloldalon,) A belügyminiszter úr hátamögött álló kormánypárt vezérszónoka félreérthetetlenül kijelentette, — tessék megnézi a Naplót -—.hogy nem lehet beleilleszteni. (Rajniss Ferenc: Ma a miniszterelnök úr is ezt mondta!) A miniszteielnök úr ma szintén ezt mondta. Mármost, ha így van, méltóztassék nekünk megmondani, akik nyíltan, az ország közvéleménye előtt meg' ülése 1942 december S-án, csütörtökön, mondjuk, mi az álláspontunk — és egyformán mondjuk — a szociáldemokrácia kérdésében, hogyan tudjunk mi leülni beszélgetni a propagandaminiszter úr felszólítása értelmében itt egy nagy nemzeti egységről, amikor nem tudjuk, hogy például a szociáldemokrácia kérdésében ki adja meg nekünk a hiteles választ: a miniszterelnök úr, a belügyminiszter úr vagy pe dig a vezérszónok úr? (Rajniss Ferenc: Én azt hiszem, Keresztes-Fischer! Az a gyanúm! -Derültség a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Vajna Gábor: Dehogy! Bethlen István! Hiszen ő a sajtófőnök! A három közül a negyedik! Ö vezeti a cenzúrát!) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: De folytathatom ezt a kutatást az ellenzék részéről, amely — ismétlem — azt keresi, hogy tulajdoniképpen kivel áll szemben és az, akivel szemben áll, mit akar? Folytathatom a legnagyobb kérdésben, amely — állítom — az egész magyar közvéleményt döntően izgatja, ez pedig az, hogy mi a kormányzat álláspontja azzal az, új Európával szemben? Ez a legnehezebb kérdés, amely előttünk fekszik és méltóztassanak _ megengedni, hogy megint objektíven próbáljak rámutatni arra, milyen választ^ kapunk mi ebben a kérdésben a túlsó oldalról. Az onnan felszólalt képviselőktől nem egyszer hallottuk, hogy már tudják, milyen lesz az új Európa, hogy az .egy a közösségi eszme jegyében megszervezett valami lesz, és effelé kell vinni Magyarországot. A miniszterelnök úr ma erről a kérdésről is beszélt és kereken és félreérthetetlenül kijelentette, hogy az új Európa semmiképpen sem mondható kialakultnak. Ezt valószínűleg úgy akarta értetni velünk, hogy még de facto nincs kész. Természetes, hogy nincs kész. De ő tovább ment, amikor azt mondta, hogy nyugtalan, változó, de nem kialakult idők vannak. Bencs mélyen t. képviselőtársam, aki kormánypárti ' vezérszónok volt, (Rajniss Ferenc: Éljen! Megvédjük!) azt mondta, hogy az új Európa még egyáltalán nincs kész, igaz ugyan, hogy itt-ott beszélnek róla valamit és lehet valamit hallani Svájcban, a németek is mondogatnak valamit, a francia források is említik. (Piukovich József: A svédek!) Ügy beszélt róla, mint valami exotikus barlangbogárról, amelyet felfedeztek és amelyről itt-ott irkálnak is különböző tudósok, d.e hangsúlyozta, hogy ez a kérdés még távolról sem tisztázódott, (Derültség a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr viszont egyszer nagyon nagy nyilvánosság előtt .már antiprofitistának nevezte magát. Ez a kifejezés roppant érdekes visszhangot váltott ki, úgy látszik, mert Peyer képviselőtársam beszédében belekötött ebbe a kifejezésbe és rámutatott arra, hogy az antiprofitizmus egyenlő a közösségi érdekek Tmrédy Béla által itt említett védelmével, ez viszont egyenlő a kommunizmussal. (Rajniss Ferenc: Helyes!) Ez egy csodálatosan érdekes dolog! Én ebből a Peyer féle egy-csomagolásból, amelyet a miniszterelnök xirnak és nekünk egyformán adott, azt gyanítom, hogy a miniszterelnöki állásfoglalást ők is úgy értelmezhették, ahogyan mi. (Vajna Gábor: A Braun Somarféle tankönyvben ez áll benne!) A miniszterelnök úr igenis egy modern, a nemzeti közösségnek szempontjai szerint felépített új Európát Iát maga előtt. Én azonban Peyer szavaiba kapcsolódom bele, mert ha ő ezt kommunizmusnak tartja, akkor a nemzeti szocialista — ne tessék ettől a szótól félni — és a kommunista szellemű termelés között például