Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

506 Az országgyűlés képviselőházának S19. gyan. állunk ezzel a strohmann-kérdéissel, hogyan állunk az őrségváltással? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sehogy!) Valótlan az> hogy Dalunk semmiféle: őrségváltás sem sikerült volnai. Igenis, én két sikerült őrségváltásról tudok. Az egyik az, amelyet én a! moziban láttam. Gyönyörű széf), okos film volt, amelyben Páger Antal alaposan elintézi az őrségváltást. Ez saá »Őrségváltás« valóban sikerült, csak kár, hogy a pergő képek hatása alól ki kell lépnünk a való, reális életbe és ott az ellenkezőjét tapasztaljuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A másik ilyen őrségváltás is sikerült. Eigy könyv jelent meg »Őrségváltás« címmel egy kormánypárti újságíró kollégámnak a tollából. Ez egy hatalmas nagy könyv, amelyben benne van az, hogy milyen pompás átváltás következett Ibe 1937 ótia rés névsoroknak és táblázatoknak egész özöno azt óh aj ta. bizonyítani benne, hogy közgazdasági életünkben, a sajtóban, a kereskedelemben, az iparvállalatoknál, mindenütt tulaj doniképpen megtörtént az átváltás- Ez a könyv a második zsidótörvény filippikáj áriak készült és valójában vádirat lett belőle a második zsidótörvény ellen. Mert aki olviasni tud ezekből a számoszlopokból, az rögtön rájön arra, hogy nem rendszerváltozás történt, hanem mindössze személy cserék történtek. (Ügy vom! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), még pedig nem a köz érdekében kiválasztott r személyeik beiktatásával, hanem azáltal, (vitéz Jaross Andor: A zsidók által kiválasztottak!) hogy a zsidók által kiválasztott, általuk utódaiknak jónak tartott embereket iktatták be az őrségváltás címén. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalion.) Egyik legnagyobb bankunk igazgatóságában például egy sereg mágnás ül, a sereg mágnás mögött pedig a vezérigazgató és a helyettes vezérigazgató változatlanul ugyanaz a zsidó, mint aki ezielőtt évekkel volt. Aki tehát cselekszik, az marad változatlanul a, rfégi, a zsidó. Azután egy másik nagy bankunk igazgatásában csodálatos egyveleg van. Amikor az a bank igazgatósága összeül a zöldaszbal mellett, huszonnégy tag jelenik melg. Méltóztassék meghallgatni, hogy kik ezek és milyen egyveleget alkotnak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalön.) Én a neveket nem eimlítem, ez odiózus dolog (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Érdekes lenne!), de méltóztassék csak a foglalkozásokat, a társadalmi állást venni. A huszonnégy igazgatósági tagból van egy volt miniszterelnök. Nem az a volt miniszr terelnök, aki most nemzetiszocialista, hanem az, akinek ez nem az egyetlen kenyere, hanem ezenkívül még 43 ezer katasztrális holdja is van. (Zaj a szélsőbaloldalion.) Tehát egy Volt miniszterelnök, ezenkívül még öt más nyugalmazott miniszter, a huszonnégyből összesen hat miniszter. Mindén negyedik volt miniszter! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azután ugyancsak ha,t gróf, báró és vitéz van ott a huszonnégyből. Tehát minden negyedik ilyen magas társadalmi állású. Ezenkívül van nyolc aktív törvényhozó, tehát minden harmadik aktív törvényhozó. (Derültség a szélsőbaloldalön.) És most méltóztassék csodálkozni: a huszonnégyből ezekután még mindig tíz aktív zsidó. (Derültség u szélsőbaloldalon.) Magyarország volt miniszterelnöke (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kiesodaf) és rajta kívül még öt nyugalmazott minisztere együtt ül tehát a zsidó hitközség elnökével. (Piukovich József: Melyik az? Mondd már meg nekünk! Micsoda titkolódzás! — Nagy László: Ne szerénykedj!) T\ .:.,.; .IÍÍA1JII*1I| ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. Visszatérek méig az említett könyvre. Aki azt alaposan áttanulmányozza, atz meglátja, hogy hogyan van összekötözve nálunk a közgazdasági ember a gróffal, hogyan van összekötözve

1 arisztokráciánk egy része a zsidósággal. Sok politikai állásfoglalásnak!, sok világnézeti hozzátartozandóságinak aniagyarázatát adja és leplezi le ez a könyv. (SzÖllősi Jenő: Összeférhetetlen! törvényhozók !) T. Ház! A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a zsidókérdést gyökeresen megoldja a zsidók kitelepítésével. Zalaegerszegen azonban már azt mondotta a strómankérdésre utalva, hogy a stiróimankérdés nehéz probléma é? magának a kereskedelemnek kell önmagából kivetnie a strómanokat. Nem oda Buda! A strómant nem a kereskedők ültették a saját nyakukra, hanem a második zsidótörvény. (Taps a szélsőbaloldalön.) Tessék ezt törvénnyel megváltoztatni. Nem lehet várni azoktól a kereskedőktől, hogy amikor az áruelosztás legnagyobb része még ma is zsidók kezében van, hogy akkor ők vessék ki a strómanokat. Kénytelenek strómant keresni azért, hogy egzisztenciájukat fenntarthassák. Egy pillanatra még vissza kell térnem az előbbi nagybankra. Ott maradtunk, hogy a zöldasztail körül, nyolc törvényhozó, hat . más közéleti férfiú és hat miniszter viselt ember ül. Ez ai körülmény felkelti bennünk a kérdést: mi van az összeférhetlenségi törvénnyel? • Én ezen a téren mindössze hat évszámot említek. Ez a hat évszám teljesen meghatározza ezt a kérdést. 1901: megalkotják az összeféürhetlenségi torvényt. Annakidején kitűnő volt, pompás volt, azóta azonban átallalkíuit az egész közgazdasági élet. Nem vitás, hogy a köztisztességről, az önzetlenségről, a közösségi szellemről vallott felfogásinafc meg kellett szigorodnia az attól az időtől kezdve eltelt negyvenegy év alatt. A második évszám 1938—1939. Megalkotjuk a két zsidótörvényt. Ez úi fellendülést és konjunktúrát jelent azok számára, akik bizonyos pozíciólkat haszonszerzésre szeretnek felhasznáílini. Ettől a mostani kijelentésemtől eltekintve is igenis meg kell vizsgálnunk a törvényhozók közgazdasági szerepét, mert csodálatos dolgokat találunk ezen a téren. Hoigy ne mondjak mást, a felsőház főnemes tagjai és rokonságuk 205 igazgatósági tagságot számlálnak. Csodálatos univerzál-tehetségek vannak kjöztük. Ilyen például az, aki a cukorban, a posztóban, az üvegben, a fában, a tolilban és a hanfchan egyformán szakember. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Most az 1926-os évszám következik, amikor felsőházi törvényünket megalkottuk. A felsőházi törvényben benne van, hogy az összeférhetlenségről pedig külön törvényt fognak a Ház elé terjeszteni. Azóta 16 év telt el eredménytelenül. A következő évszám 1932. Ekkor a kormány be is terjeszti az összeférhetlenségi javaslatot, a képviselőház letárgyalja, azonban valahol elakadt, és nem lesz törvény belőle. Majd következik 1941 június 20-ika. Még ma is magam előtt látom a miniszterelnöki székben Bárdossy miniszterelnök urat, amint felemelkedik s kéri a kjénviselőházat, hogy küldjön k(i egy bizottságot az összeférheilenségi kérdés legsürgősebb megvizsgálására és megoldására, (vitéz Imrédy Béla: Azóta sürgetjük!) A bizottság 6 hónapon keresztül együtt ült, tárgyalt. Kérdezem, hol van a javaslat?