Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
4:0 Az országgyűlés képviselőházának S10. désben nem. úgy járniaik el, mint _ aihogyan eljárni kellene, akikor felhívja az illletékes szakminisztereik figyelmét ezekre a körülményekre. Módot kell tehát kapnia arra, hogy a nemzetvédelem érdek ében ezekbe a kérdésekbe bele tudjon szóibi. Ameddig ezt nem teheti meg, addig vallóban csak egy szegény^ tárcanélküli miniszter marad, akinek a tárcája üresi (De. rültség ) Mi pedig olyan nemzetvédelmi propagandaminisztert szeretnénk látni, akinek haitásköre van és alkí ütni tud. (Meskó Zoltán: Akkor Czáját kell allkalmazni! — Derültség.) A propagandának — amint maga a miniszter úr álllapította meg — igazságosnak ós az igazságon (nyugvónak kell lennie. Nem akarok semmire és senkire sem célzást tenni, csak egy éppen kéznél lévő példára hivatkozom. Egy alkalommal a rádió bemondotta és az újságok megírták, hogy százezres tömeg vonult fel Budapesten, amikor egy nagy ünnepség volt, pedig összesen 6000—6500 ember volt, ott. A jelenlévők egy részét Erdélyből és máshonnan hozták fel vonaton. Méltóztassanak elhinni, az újságok maguk is megírták, hogy hármas sorokban majdnem háromnegyedóra hosszat tartott a felvonulás. Lehetetlen, hogy százezer emiber lőtt volna ott. Egyszerű katonai számítás szerint, ha nyolcas sorokban százezer ember felvonul, akkor a felvonulás mégy és félóráig tart, a visszavonulás szintén négy és félóráig, ez összesen kilenc óra, eihihez hozzájön még a rendelés, vagyis ez majdnem háromnegyed napot, vagy még ennél is tiölbb időt venne igénybe. Ilyenekkel csak lerontjiuk a rádió ós a sajtó 'hitelét, mert [ha azok az emiberek hazamennek és azt mondják nekik: szép lehetett százezer ember felvonulása, akkor azt a választ kapják: Ugyan! Százezer ember! Hol volt ott százezer ember? Alig voltunk 1 öt-hatezeren. Ennek az lesz azután a következménye, hogy a tömegek; sem a rádiónak, sem a sajtónak, sem a hivatalos kijelentéseknek nem fognak hitelt adni. (Meskó Zoltán: Feljönnek és megszámlálják legközelebb.) Azt kívánom, hogy a miniszter úrnak legyen joga beleszólni a kérdésekbe és figyelmeztesse kollégáit arra, (hogy nem lehet olyan n agy dolgokat mondani, amiről tudom előre, hogy ezt nem csináljuk meg! Ez a legrosszabb propaganda, mert ha az emberek kivágják az újságból a nagyhangú Ígéreteket és egy félév imulva előveszik s azt látják, hogy pomt az ellenkezője teljesedett he, akkor nem hisznek, mi pedig hitet akarunk a nemzetnek adni. Itt például hivatkozom Szász közellátásügyi miniszter úrra. aki Sárbogárdon azt mondta, hogy »első célunk és törekvésünk az, hogy a háborúnak ne legyenek vámszedői«. Ez igen nagyszerű, gyönyörű megállapítás. Elődje sokkal töhhet mondott. Ö Szabadkán azt mondta, hogy a fekete árusok hazaárulók, szabotálok és kötelet fogúink ezeknek adni. Nagyon örülnénk, mi lennénk talán ezen az oldalán az elsők, akik tapsolnánk akármelyik miniszter úrnak, iba a fekete árusoknak kötelet adnának. (Kállay Miklós miniszterelnök: Kar lenne kötelet adni a magyar embereknek, kevesen vagyunk!) Nemcsak magyar emberek, vámnak, hanem zsidók és . más idegen hazaárulók is, akik feketén árusítanak és árat drágítanak. Amikor hallottam ezt a hangzatos Ígéretet a rádióban, őszintén szólva az este P-agyon speg voltam ijedve, jiogy reggelre, ülése 1942 november M)-án, pénteken. több fekete árus fel lesz akasztva, azutáni megnyugodtam, nem történt semmi baj» (Meskó Zoltán; Ilyen ijedős vagy», nem "is tudtam!) Mélyen t. Ház! Itt Van példáiul a miniszterelnök unnak egy nagyon szép ígérete a magyar kereskedelemmeä. kapcsolatban, amelyei Zalaegerszegen tett. Augusztus 9-én kijelentette (vívassa): »ítidom, sok szó esik a strohmannok és aa aladárok kérdéséről. Átmeneti időknek aaindig megvannak a magúk huligánjai, magúnak a kereskedelemnek! kell önmagából kitaszítani őket, tlörvénnyel ikörülírni ezt Hagyom bajosan lehet. Meggyőződéseim, hogy «t kereskedelem és az iparosság könnyen és hamar megtalálja imajd a módját, hogy kitaszítsa őket a maga köréből, (Ilovszky János: Ki is lökjük azokat, akik nem odavalók!) T. Ház! Nagyon üdvös, nagyon szép kijelentése volt ez a miniszterelnök úrniaik, azonban itt az lenne megint a propagandaminiszter úr féladata, hogy figyelemmel kísérje ezeket a kijelentéseket. Ha Magyarország miniszterelnöke azt mondja, hogy a társadalom taszítsa ki az idegen kereskedőt, az idegen iparost maga közül és ez nem történik meg vagy ennek meg történés© nehézségbe ütközik, nyúljon akkor bele a propiagandaminiszter úr és mondja meg, hogy nem lehet propagandát csinálni úgy, ha a keresztény magyar iparosságot, a keresztény magyar kereskedőt más hatósági szervek, az anyag- és áruelosztók nem támogatják. Mert hiába igyekezik a keresz-tétny kereskedő vagy a keresztény magyar társadalom a zsidó kereskedőt a maga köréből kitaszítani, ha a keresztény kereskedő nem kap árut vagy nehezebben kap árut, mint a zsidó kereskedő, vagy pedig kevesebb vagy rosszabb minőségű árut kap s azonkívül — hogy rossz magyar szóval, de a kereskedelemben elfogadott kifejezéssel éljek — bóvli áruval megterhel ten kap árut. Márpedig így a magyar kereskedelmet és a magyar ipart segíteni nem lehet, (Ilovszky János: Ez igaz!) A kereskedelem és az ipar terén sokkal jobb lenne erőteljes revízióval belenyúlni az életbe, mert ha a miniszterelnöki Ikijelentéseket ^halijaik, akkor a kereskedők elvárják, hogy már másnap vagy harmadnap az ország minden rétegébe, minden állami gépezetébe belemegy ez az elv a legalsóbb, a legkisebb tisztviselőig és ennek hatásta alatt a keresztény magyar társadalmat 'és a magyar kereskedőt, iparost elosztási éis egyéb tekintetben támogatni fogják. A legtöbb esetben azonban, sajnos, ép az ellenkező, jét látják. (Zsámboki Pál: A strohmannok kapják meg a szenet, a keresztények nem!) Éppen ezért az ellőbb elmondottak alapján kívánatosnak tartjuk, hogy a propagandaminiszter ke- • zében úgy a külpolitika, mint a belpolitika, valamint a belső nemzetvédelmi propaganda fusson össze, rendelkezzék megfelelő szakreferensekkel, összekötő közeerekkel óaf a propagandaminiszter' mindig tájékozva legyen mindenről, amiről propagandát kell csinálni. Nem is akarok szólni arról, mennyire kértük, követeltük már évek óta a külügyi bizottságban és másutt, a bizottságokban is azt. hogy a külföldön a magyar kérdésben nagyobb propagandát keld kifejteni. Nem hivatkozhatunk mindiff esak az isteni igazságszolgáltatásra, nem hivatkozhatunk az igazságra, mert láthattuk, hogy Trianont nem az igazságban való hit tette egyedül jóvá s nem azok a szer» és hangzatos frázisok, hogy az idő ! nekünk dol»
