Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

kz országgyűlés képviselőházának 3Í8. kérdésbemi adjon megnyugtató választ. A helyzet ugyanis az, hogy 1938-ban, amikor a magyar revíziós gondolat gyakorlatilag egy szerencsés irányban elindult, mi a Felvidékkel, majd a következő esztendőkben Kárpátaljával, Erdéllyel olyan kisebbségben, élő magyarságot kaptunk vissza, amely magyarság a különböző impériumok alatt is szenvedettedé kétségtelen dolog, hogy ezekben a szenvedésekben hihetetlen módon megerősödött a lelke. Jól emlékszünk arra, hogy beszéltünk felvidéki gondolatról és teljes joggal beszélhettünk róla. Emlékszünk mi arra is, amikor 1940-ben ,a második bécsi döntés nyomán Erdély visszatért, akkor is lélekben megacélosodott olyan magyarságot kaptunk vissza, amely bebizonyította nekünk, hogy ha minden eszközzel elnyomják is azt a magyarságot, az még mindig talált egy utat, egy lehetőséget és ez a gazdasági szervezkedés volt. Az erdélyi magyar gazdasági egyesület munkája itt a legtiszteletreméltóbban állt előttünk és ezt ma is a legnagyobb tisztelettel kísérjük figyelemmel eredményeivel együtt. (Ügy van-! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor azonban a következő esztendőben,, 1941 április 10-én a legfelsőbb hadúr parancsára megindultak honvédeink le a déli végekre, egy olyan területen élő magyarság szabadult fel, amely területen ennek a magyarságnak semmi irányban nem volt meg a lehetősége — még gazdasági irányban sem — arra, hogy ez a magyarság szervezett életet éljen. Ez a magyarság lent Bácskában, a szerb megszállás alá is olyan súlyos tehertétellel került, amely tehertételt talán a többi országrész nem is érezhette. Szabad legyein rámutatnom arra, hogy 1910-ben a statisztikai adatok már világosan mutatják azt, hogy a szerb uralom alá került magyarság a Bácskában lényegesen kisebb arányban részesedett egyrészt földben, másrészt egyéb anyagiakban, minit az ott élő szerbség. Hogy mást ne mondjak, a Bácskában a tíz holdnál nagyobb birtokok arányszáma a magyarság kezében csak 21°/o volt, ugyanakkor a szerbségnél ez az arány a 30% fölé emelkedett. Tehát ezzel a súlyos tehertétellel ment bele a bácskai magyarság abba a szörnyű szenvedésbe, amelyet át kellett élnie a szerb uralom alatt. * És mit láttunk? Azt láttuk, hogy a szerb uralom alatt ez a magyarság nemcsak bizonyom békebeli tehertételliell, hendikeppel indult el az ő nyomorúságos kisiebbségi életébe, hanem még hozzá a radikális földreform elsősorban a magyarságnak földjeire vetette rá magát és a magyarok földjét szinte kivétel néíkül, száz százalékban a szerb nemzeti célokra használta fel, olyanok részére juttatta, akik a szerb gondolat érdekében szolgálátokat tetteik. Éè itt kapcsolódik bele egy egészen különleges intézmény; ez a dobrovojác intézmény. Sokan nem is tudják, hogy tulajdonképpen mi is a dobrovojác. A dobrovojácok nem mások, mint azok a bácskai születésű és illetőségű szerbek, akik 1912 és 1918 között akár átszöktek, akár a magyar hadseregből! orosz fogságba estei", de utána azonnal a szerb gondolat szolgalatába állottak és egyrészt fegyverrel harcoltak kint az első vonalban FI magyarság ellen, másrészt pedig kémkedés, szabotázs (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon-) és egyéb akciók során folytattak állandó hazaárulási tevékenységet a magyar álltaimmal szemben. Ha ezek a ülése 1942 december 2-án, szerdán. 4Ô7 dobrovojácok, akkor természetesen mi őket nem tekinthetjük másnak, a osetnikekkei együtt, mint az ország árulóinak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezeket azért kellett előrebocsátanom, mert kezembe került egy levél és_ ezzel a levéllel egyidejűleg egy újságcikk is. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a levelet a t. Háznak felolvassam. (Olvassa): »Az Újvidéken megjelenő Nova Posta november 15-én megjelent számában megdöbbenve olvastam a mellékelt cikknek piros ceruzával aláhúzott részét- Szószerinti fordításban ez a következőképpen hangzik: Ezen az audiencián sikerült Popovits úrnak kieszközölni, hogy minden bácskai születésű és illetőségű szerb dobrovojác a múlt világháborúból, aki a szerb önkéntes korpusznak szolgálatában állott, megmaradjon dobrovojác-pareellája tulajdonában és bántódása" nem lesz. A cikk szerint Popöyits Miián országgyűlési képviselő audiencián volt Kálilay Miklós miniszterelnöknél; ezen a kihallgatáson többek között az idézet ügyet is sikerült elintézni. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: 23:000 magyar nem iMpott földet!) akkor ea arculcsapása mindannak, amit mi a felszabadulás után vártunk és reméltünk. Ezek szerint azok a£ idevalósi szerbek, akik az orosz fogságban beléptek a dobrovojac-korpuszba, hogy fegyverrel küzdjenek ellenünk, most . visszakapják azt a földet, amelyet annakidején ér demeik elismeréséül a szerbektől kaptak. Tudomásod van valószínűleg arról, hogy ezen fo.dek egy részét a katonai hatóságok a felszabadulás után magyar családoknak adták át munkáílás céljából. A betelepített családokat tehát kiebrudalják majd és a mi hazaáruló szerb dobrovjáoainkat telepítik most bele.« (Paczolay György: Magyar kézben van, most majd idegenek kapják! — Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), így szól ez a levél. ;

. , Én azt hiszem, hogy ezt a hírt, ezt az újságcikket az egész Ház a legnagyobb megdöbbenéssel hallgatja, mert a magyarsággal brutalisabban talán sehol sem jártak el, mmt éppen a szerb uralom alatt és ezt a brutalitást abban a mi nyomorúságunkban nem tudtuk sehogyan ,sem lecsökkenteni. Éppen azért interpellációm keretébe szinte szorosan beletartozik annak szóvátétele, hogy amikor a magyarság ott lent Bácskában éppen a dobrovojác terror nyomán a legszörnyűbb életet élte és azt is, akinek valami vagyona volt, teljesen lerongyolták és anyagilag tönkretették, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), most mi itt egy olyan interpellációt hallottunk ugyancsak Bácskával kapcsolatban, amely interpellációban szó sem volt a Bácskában szenvedett, meghalt és hősi halált halt magyarokról, .(Űgy van! Űgy van!), hanem ezeket a dobrovojác-ivadékokat védték itt. (Űgy van! Űgy van! Én azt hiszem, hogy a Ház felfogásával találkozom, ha az ilyen fejfogást a legmélységesebben megvetem és elítélem. (Űgy van! Úgy van! — Taps a ssélsőbaloldalon, a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ennek a szomorú hírnek nyomán egészen természetes, hogy a bácskai magyarság a legnagyobb kétségbeesésben van. Nem szabad nekünk kendőznünk a dolgokat, őszintén meg kell mondanunk, hogy 1941 április 10 óta a szerb uralom alól felszabadult bácskai magyarság nagyon sokat csalódott azokkal a' kormányintézkedésekkel szemben, amelyek