Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 818. vették még figyelembe a budapesti vágóhidat de én kötelességemnek tartottam megnézni. Mondom, a jó múltkoriban, van ennek egy hónapjai, Pestről hazametnletelemkor

1 leszállok a vonatról. Akkor megállít engem az öcsém s azt mondja: Józsi várjál, ne menj el, itt vannak a marhák! Kérdem: Miért ne menjek el? Azt felelte: -Rekvirálnak. Rendben vau, -—- feleltem — maradok. Jött az állatorvos úr Érsekújvárról, megviszgálta az, állatokat és kimondotta, hogy ez másféléves, a másik kétéves, szóval így meg amúgy. Ekkor jött a Mász. megbízottja vagy nem tudom kicsodája (Rajniss Ferenc: Mász, Mász!.,.) és kértem, hogy az én marhámnak is, amely egy hároméves üsző volt. állapítsa meg az árát. Azt mondja: 1.30 pengő. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja, ei.) Ott volt Elek Béla nevű zsidó, egy fehér ökör, annak hatalmas golyvája volt. csurgott a nyakából s kérdeztem: ihat ez imát ér: 1.30 nengő — mondta. Ez az ármegállapítás lehetetlen, hová gondol? (Rajniss Ferenc: A zsidónak több kell fájdalomdíjnak!) mire azt felelte: »Maga képviselő, minek szavazta meg az ilyen törvényt?« (Zaj.) Bocsánatot kérek, a földmívelésügyi miniszter úr vagy a kormányzat nem akarja a gazdáikat tönkretenni és fogadok, hogv ha ezt az állatot bevagonírózzák, megdöglik. Ha megdöglik, megdöglik! — felelte — nem báj. De miért olyan drága? Azt mondja: Azért, mert keményebb a húsa, a honvédnek tovább fog tartani a hasában! (Derültség. — Rajniss Ferenc: A golyva előnye!) Ezt mondotta. (Zaj.) Reggel 8 órakor lemázsálták az állatokat és a gazdáknak a mázsálás után semmi közük nem volt tovább az állatokhoz. Este hát órakor, mikor az állatok már be voltak vagónírozva, jöttek az asszonyok és sírtak, hogy ilyen áron nem tudnak még egy kecskét sem venni ahogy a Mász. meghízottja megállapította. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) A többi asszonyok üs sírtak. Erre azt mondottam, hogv ha az államnak kell, nagyon szívesen odaadjuk, ingyen odaadjuk, mert tudjuk, hogy az államnak adjuk oda, de akkor senkinek se legyen semmi haszna rágta, a Mász.-nafc sem, (Rainiss Ferenc: Igazuk van!) Mondottam, hogy elmenteni a pesti kÖzvágóhídra. Mit tesz Isten, bemegyek és igazolnom kellett magam. Jó] van: tessék, igazoltain másam. Bemegyek és kértem egy embert kísérőül. Láttam, hogy a tagló alá hajtottak 25 darab marhát. Tovább mentem. Azok a marhák ott bőgtek. (Derültség.) Volt ott lesralábh hatezer marha. Kérdezem: Ezek a marhák mióta vannak itt? Azt mondják, hogy két hete se vizet, se szénát nem kaptak' s ott állottak korláttal körülzárva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez az új stílus!) Tovább mentem és ismét láttam marhákat. Ezek a marhák mikor jöttek ide? Három nanja! És mikor kerülnek ide a tagló alá? Majd két hét múlva! (Zaj ) Hát uraim, ilyen embertelen módon még Néró sem bánt a keresztényekkel, mint ahogvan a budapesti vágóhídon bánnak a marhákkal. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ezek a marhák!) T)e nem ezért mondom ezt. Ahogy mentem hazafelé, láttam a vásárcsarnokot, ott is marhák bőgtek. Azokat a köteleket, amelyekkel meg voltak kötve, éhükben elrágták. Ahosry mentem, egyszer csak meglökött valami. Megnézem, hogy mi, hát egy szegény ' ülése 1942 december 2-án, szerdán. 489 állat lökött meg. Nem tudom, hoígy vizet kért-e vagy enni kért-e? (Derültség.) Ez nem nevetség, ezen nincs mit nevetni. (Rajniss Ferenc: Igaza van szomorú dolog!) Igazán őszintén beszélek, mert én, mint gazda, tudom, hosy mi illet egy állatot, a gazda az állatjának odaadja mindenét. (Rajniss Ferenc: Isten éltesse, igaza van!) Minden gazdalképviselő felszólalhat a földmívelésügyi tárcához, mert csak az a jó földműves, aki szereti a földet. A földet szeretni kell, de az állatot is szeretni kell, nem úgy kell bánni velük, «mint ahogyan ott bánnak a vágóhídon. Láttam egy állatot, kérdeztem az emberektől, mivel van ez levágva,. Kitűnt, hosy az éhségtől megdöglött, kényszervágás. Ott volt egy állat a perronra kidobva. Kérdeztem, ezzel mi lesz? — Viszi a gyepmester. Kilenc ilyen marhát olvastam,meg, amelyet elvisz a gyepmester. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalion. — Rajniss Ferenc: Ezért nincs ennivaló!) T. Ház! Nem azért mondom ezt el, hogy azután azt mondják, hogy a paraszt vagy a kisgazda bojkottálni akarja a vágóhidat. Nem. Szerintem éppen ez a bojkottálás, ami itt történik, (Ügy vdn! Ügy van! — Taps a szdsőbaloldalon.) mert a pesti szegénv népek érdekében szóltam fel, akik sorbanálrnak húsért és nem mi bojkottálunk, hanem a Mász. Ha én egy hároméves üszőt átadok a vágóhídnak és az 3 mázsa és 95 kiló, az szép, hiszen egy ilyen . állat nem lehet 8 mázsás, aiz magától értetődik. Viszont, ha itt Í5—16 napig nem eszik és iszik állat, természetes, hogy veszít tai súlyából is, a minőségéből is.- Azéri eszik a' pesti közönség olyan ronda húst, amilyen nálunk a vidéken nincs. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldaltím: Igaza van!) Az, egyik igazgató megtudta,, hogy ott jártam és azt mondta) az embereknek: Itt volt az az úr. miért riem szólt nekem, akartam volna veié beszélni. — Az én álláspontom az, hogy velem ne beszéljen senki azért, mert én sajnálom az állatokat. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalóldahn: Igaza van! ) A múltkoriban szeptemberben újból voltam ott a vágóhídon. Odajött egy hentes vagy mészáros a pénztárhoz és azt mondta: — adatokkal bizonyítok — »Nekem itt kell lenni 90 darab borjúmnak, kibelezett borjúmnak.« — Nincsen meg. Jöttem másnan, megint ott volt uaTranez a kereskedő. Adatokkal szolgálhatok. Kérdeztem: Az a mészáros, aki itt volt, megkapta-e a borjúkat? Kitűnt, hogy n'etm. Harmadnapra kiment az illető a Nyugati pályaudvarra. Nem ítélem el sem a főnököt, sem a térfelvigyázót. Amikor ott volt az az ember és kérdezte, ot't vannak-e a borjúi, azt mondják neki, tessék várni sorára! Amikor rákerült a sor, megvizsgálták a borjúkat. Az állatorvosnak igaza volt, valiamennyi borjú nyálkás volt, mind a 90 borjút a gyepmester vitte el és ugyanakkor a pesti közönség sorb an áll, mert nem. kapnak húst, (Mozgás és zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Ügy van! — Nagy László: Ez a szabotázs!) Ez tényleg szabotázs. Azért kérem az igen t. miniszter urakat, a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter urakat, hassanak oda at Mász.-nál, hogy ilyesmi^ ne történjék. Kérdezem, mire való a közvágóhídon a tanácsos vagy a főtanácsos, — ezt akarnám megtudni — ha azt sem tudja. hogyan kell letaglózni azt a borjút, az első lábánál-e vagy a hátsó lábánál? (Derültség és zaj,) Mindenütt vannak tanácsosok, főtanácso*