Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának SÎ8. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 481 »nies ütöttünk«, többesszámban — (Eajïiiss \ Ferenc: Fenséges többes!) »talán igazságtalan lenne, ha nem lett volna Petőfi szereleantana következményeiben olyan pusztító' a magyar lírára nézve. Utána a biedermeier-szerelem költők számára kötelezővé lett; több mint egy fél évszázadon keresztül csak ártatlanul volt

? szabad szeretni ártatlan szüzeket a magyar lírában és aki szakítui mert ezzel a költői hazugsággal, erkölcstelen még ma is«. (Rajniss Ferenc: Szerb ÚT szakított! Faj gyalázásért még nem csukták bet — Derültség a szélsőbaioldaton. — Halmai János: Ez nem mosolyognivaló ! — Tovább olvassa): »A szegénylegény Petőfi, aki minden más téren daccal tépte össze a nemen osztályköltészet formai és tartalmai hagyományait, ezen az egy területen kouvenciózusabb volt a nemesi költőknél. Mert erotikája, mint általában az alsóbb osztályból magasabba kerülőké, felfelé való erotika volt,..« T. Ház! Megáll az ember esze. Csak beteglelkületű és betegfizikumú emberek irthatnak így olyan tiszta szerelmi költsészetről, mint amilyen Petőfié volt. (Rajniss Ferenc: A zsidót nem eléggé izgatja, amit írt!) De megbélyegzi Petőfi vallásosságát is, amikor megtagadja Petőfi vallásos érzületét és azt mondja, hogy Petőfi nein volt vallásos, holott éppen Petőfi költészetében • ritlkiaszép tisztasággal csendülnek elő a vallásos sorok. Nem tudok tovább foglalkozni a könyvnek! ' ezzel á részével, de nem is lényeges, mert Aranynál és mindenütt megvan ugyanez az értékrombolás. Arannyal kapcsolatban c?ak arra a nyelvre mutatok rá, amelyet ez a magyar irodalomtörténetíró használ, éppen ma, amikor a magyar pedagógustársadalom olyan óriási harcot vív a nyelv tisztaságáért. A magyar tanári testület az idegen szavaik ellen a legsúlyosabb harcot folytatja, hiszen a tanulókat pénzbüntetéssel is sújtottuk

1 annakidején, hogy valahogyan leszoktassuk őket az idegen szavak használatáról. Ugyanakkor a szerző többek között a következőket írja (olvassa): »Arany a városi, intellektuális világban állandóan depaysénak érezte magát... Mélységes kulturális beállítottsága különös ellentétben van magyar finitizmusával... (Rajniss Ferenc: Mi az?) Igazi klasszikus, a difficulté vaincue költője.-.. (Rajniss Ferenc: Mi az? — Élénk derültség.) Újra kifejlett az emberben a numinozus— (Élénk derültség.) Arany numenje, más mint Berzsenyié... Fantáziájának iránya Vörösmarty derealizáló képzeletének ellieintéte ... A Buda halála gigantomaehia... A magyar az amor fa ti nemzete... Arany János népköltői attitűdje jellegzetes magyar finitizmus... (Rajniss Ferenc: Ehhez szóljon a kormánypárt.— Élénk derültség. — Piukovch József: Botrány ez, kérem, nagy botrány! — Füssy Kálmán: Erre nóm volt cenzúra!) Továbbiakban még rá szeretnék mutatni a könyv legutolsó fejezetére (Halljuk! Hall? 3uk!) amelynek a címe »A polgári irodalom.« A polgári' i)'oi.i:;]om kezdete — nionJ-a --- 3890. amikor a Hét című szépirodalmi lap megjelent. (Rajniss Ferenc: Az igen!) Azt mondja: »a Hét-nok ezek a régi évfolyamai) ma is a ban semmhc] sem állnak a Nyugat első évjáratai mögött...« (Incze Antal: Ebben igaza van!) Megtudjuk ebből, hogy kik az. ö nagynevű írói. Otit van természetesen magái a főszerkesztő, Któs József,, azután Ambrus, Heltai, Kozma, Ignotus, Kóbor Tamás. (Papp József: Száz zsidó egy sorban! — Derültség.) Heltairól a következőket írja. (Olvassa): A »könnyű vers «-et, melynek Holtai volt a nagy. mestere, később aiz Ady-korszak komolysága lehetetlenné tette és leszállt az irodalomalatti rétegekbe, az operettbe a kabaréba, a slágerKÖltészetbe mely mindmáig a Heltai-taposta örvényekén jár és sok szörnyűség mellett néha nagyon szellemes dalokat is termel. Maga Heltail elfordult később a lírától, egykét szellemes regényt irt és nagyon sokat fordított.« (Egy hang a széléőbaloldalon: És Erdős Renéeről mit ír vájjon? — (Derültség.) T. Ház! Sajnos, nem tudom mind elmondani, amit összeírtam, hiszen kevés erre az időm, de arra kérean a miniszter urait (Halljuk! Hdíljuk!), hogy adja többeknek oda ezt a könj \ et, hogy tanulmányozzák át, és nemcsak ezt, hiiaem Maráinak a Nemzetnevelésről szóló röpiratát is, mert mii pedagógusok tiltakozunk az elllen, hogy Márai Sándor, ai »pesti polgár« nemzetnevelési tanácsokat adjon nekünk (Helyeslés a szélsőbailoldalon) és tiltakozunk minden ilyen merénylet ellem, mert ez mind értékrombolás. Ezért kérdezem, hajlandó-e a miniszter úr a magyar irodalom és tudomány értékromboló műveilt és művelőit a magyar szellemi kultúrközösségből kiközösíteni és ezeket a műveket, amelyeket mint ahogy megdöbbenéssel hallottam, iskolakönyvtárak számára megvettek, onnan kivonni -és máglyán elégetni. (Élénk helyeslés, éljenzés és, taps a bal- és a szélsőbaloldalon, Sz'ónokot

r számosam üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és köz ok tatásügy il miniszter úrnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Márai tárgyal Lillafüreden a nemzet jövőjéről.) Méltóztassék csendben maradni. Következik Nagy László képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrboz. Kérem a Jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a közellátási m. kir. miniszter úrhoz a buTgonyaniagykeTfeskedőjk és zúzó üzeni tulajdonosok kontingensei kiadásánál és kijelölésénél a pártatlanság biztosítása tárgyában. 1. Tudja-e a mamiszter úr, hogy olyanok kaptak burgonyanagykereskedői kontingenst, akiknek saját elárusítóhelyük sincs, de viszont az egykéz intézőbizottsága egyes tagjainak alkalmazottai? , 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy gépíró és más — ipari üzemi helyiséggel nem bíró ,— hölgyek kaptak zúzás céljára burgonyakontingenst? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy mindez vitéz és hadirokkant nagykereskedő és üzemtulajdonosok exisztenciájának a szétromb olásával történt? '•.'.'. , 4. Hajlandó-e az általa teljesen megokoltan az egykézhez kiküldött miniszterii biztos vagy más alkalmas módon ezen a közérdeket is sértő burjgonyasizlétosztási rendszeren változtatni?«, Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Házi Két megállapítással kezdem. Az egyik az, hogy a közellátás-