Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
456 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. ha a miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy egy programin még, nem cselekedeti, ez természetes, de egy programmból származnak a cselekedetek és aki felelősséggel állít fel egy programmiot* annál kell, hogy felelősséggel következzenek a esteiekédleteik is. (Benes Zoltán: Jönnek is»!) A cselekedeteket illetően annyit mondok lképviselőtársamnalk, hogy amennyiben a cselekedetek jönnek, erről az oldalról természetesen a > leignatgyoibb örömmel fogjuk nyugtázni. (Rajniss Ferenc: A képviselő űr váltójára csinálunk politikát!) Vájjon nem kell-e egy olyan programm, amely az elmulasztott cselekedeteik hosszú sorozatát kemény világnézeti alapra helyezi (Benes Zoltán: Magyar világnézetre!) és azokmúlhatatlan megoldását vállalja? Vájjon nem öregedettjével egy olyan rendszer, amely mindezeket a kézenfekvő feladatokat elodázta, nem kényelemből, 'hanem a megfelelő megfgyőződés hiánya miatt?' (Benes Zoltán: A magyar világnézet sohasem öregedett meg! — Rajniss Ferenc: Csak ia képviselő úr Öregedett meg! — Derültség.) Nem a világnézet, osak a rendszer. A rendlszer nem mindig egy szelltetmiség, hanem a szellemiség mögött - kialakuló (intézményeik sorozatában ésl csielekedeteüben jelentkezik. Vájjon nincsenek-e joggal és óikkal hiányérzetei ennek a nemzetnek? (Rajniss Ferenc: Kisajátítják a magyar gondolatot! — Benes Zoltán: Amíg EaJnisis Ferenc és' én, addig semmi baj nincs! — Derültséf}.) T. Képviselőház! Ezzel a kérdéskomplexussal kapcsolatban meg kívánok emlékeizni a képviselőházban elhangzott beszédeikből néhány momentumról. Azt a kifejezést használta az egyik szónok, hogy jelenleg olyan úton haladunk, amely a nemziet szükségleteinek megfelel. Én azt hiszem, rendkívül tág fogalmalehet annak, hogy a nemzet szükségleltei milyenek, hiszen ezt a képviselőházban elhangzott beszédeik már önmagukban dokumentálják; die nem kell mást tenni, mint széjjelnézni a magyar élet széfes mezőin, gazdiasági és szociális téren, amiről ma rengeteget hallattunk például Baky László képviselőtársam beszédében» éppen a kereskedelmi tárcával kapcsolatosan. Vájjon nincsenek-e megoldandó szukségletlei annak a sokezer kis vasutasnak és postásnak, vájjon nincsenek-e szükségletei annak a sok kis törpebirtokosnak, vájjon nincsenek-e szükségletei a magyar társadalom számos rétegének? Mindazt tehát, amit a magyar élet szükséglleteinek tekintünk, nem lehlet szűkkörűen magyarázni és én remélem is, hogy az a kormánypárti képviselőtársam, aki ezt a mondatot így mondotta el, bizonyára nem gondolta meg ennek a mondatlnaik a tág, nagy értelmét, mert hiszen ezt a mondatot csakis tágan, az egész nlemzetre, a nemzeit minden hivatásrétegére vonatkozóan lehet értelmezni. A bírálat a nemzet bizalmát ingatja meg, mondotta, azt hiszem Benes Zoltán igen t. képviselőtársam, aki különben nagyon emelkedett hangú, szép beszédét mondott- (Rajniss Ferenc: Tud beszélni!) Engedelmet kérek, hogyan ingatja meg a bírálat a, nemzet bizalmát... (Benes Zoltán: Nem a bírálat! A bírálatot várjuk!) Akkor ebben a kérdésben meg tudunk egyezni, mert hiszen ami bírálat ebben a képviselőházban elhangzik, ha mindjárt az ellenzéki padisorokból is — ez már odaátról is elismeTtetetá — az építő szándékkal hangzik el, a bírálat itt mindenkor az építő szándékból fakadóan hangzott el. (Benes Zoltán; SohJa sem vitattuk! Imrédy Béla beszéde megmutatta! — - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakvitéz Jaross Andor; Azt mondotta Benes Zoltán képviselőtársam, hogy azt nem tudjuk, hogy milyen lesz az új Európa, csak azt tudjuk, hogy milyen ne legyen. (Benes Zoltán: így van!) Így mondotta. Érre a mondatra is ki kell térnem a fogalmaik teljes tisztázása érdekében. Körülbelül az különbözteti meg bennünket egymástól, hogy mi teljes mértékben és tisztán látjuk és tudjuk: mit akarunk, milyen új európát akarunk és hogyan akarjuk Ma^ gyarországot ebbe az új Európába beépíteni. Aki csak a negaitívumot látja (Benes Zoltán: Én soha!), tehát azt látja, hogy milyen ne legyen ez az Európa, azzal csak bizonyos defenzív gondolkozás mondait ilyeneket. (Benes Zoltán: De Vian agresszív is!) Elnök: Benes Zoltán képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. vitéz Jaross Andor: Mi úgy gondoljuk, hogy nekünk magyaroké ak hivatásunk és kötelességünk igenis, megmondani úgy a magyarság tömegei felé, mint a magyarság vezetői felé, tehát a kormányzat felé, minden hivatott magyar fórum felé, hogy hogyan akarjuk mi az új Magyarországot kiépíteni és miként akarjuk mi a magunk erőinek latbavetésével az új Európa kialakításiához saját nemzeti erőinket rendelkezésre bocsátani. (Benes Zoltán: Mi úgy akarjuk, ahogy Imrédy akarja!) Elnök: Benes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. vitéz Jaross Andor: A képviselő úr azt mondotta, hogy úgy akarják, ahogyan vitéz Imrédy Béla mondotta. Nagy helyesléssel fogadom az ő közbeszólását. (Benes Zoltán közbeszól.) Elnök: Benes Zoltán képviselő urat másodszor is kérem, maradjon csendben. Ha még egyszer közbeszól, kénytelen leszek rendreutasítani. (Benes Zoltán: Tisztelettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt! — Rajniss Ferenc: Kár, mert borban az igazság'!) vitéz Jaross Andor: Akadtak képviselő! társaink, főleg egy képviselőtársunk, aki visz; szatérve arra a kritikára, hogy miért oly népÍ telén gyakran ez a Ház és miért kell a, képviselőknek igen gyakran üres padok előtt be; szelni, azt mondották, hogy ennek oka a rossz házszabály. Nem lelkesedem a mai házszabályokért, ellenben meg kell állapítanom azt is, hogy ha nyolcórás ülések is vannak, a képviselőség hivatás: aki vállalta a képviselőséget, annak ha nyolcórás ülések lesznek, ha tizenkétórás ülések lesznek, ha huszonnégyórás ülések lesznek, akkor is jelen kell lennie. ' (Helyeslés. — Füssy Kálmán: Ültünk mi már harminchatot is! — Tornyos György: De ez szól a túlsó oldalnak is!) Ez általában szól mindenkinek, aki képviselőséget vállal, (vitéz Imrédy Béla: Legalább ötszörannyian vagyunk aránylag, mint az urak! — Tornyos Gvörgy: Én csak a magam részéről felelek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Jaross Andor: Egy olyan mondatot is hallottunk itt, amely ÍRT szól: »Kezd kidomborodni a nemzet vésrcélia«. Ezt a mondatot a Magyar Élet Pártjának első vezérszónoka. Kölcsey István mondotta. Én. azt hiszem, hosry e tekintetben sóba nem volt kétség, vagv legnlább Szeged óta semmiesetre sem, hiszen
