Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. zsidóknak tudniillik jogukban áll 90 napon belül eladni földjüket, de hogy milyen áron, az nincs megszabva. Ezért olyan magas árakat kértek, amelyeket éppen azok nam tudnak megfizetni, akiknek létérdekük, hogy földhöz jussanak. Azután a legtöbb helyien el sem adják a földet, gondolva, hogy 90 nap nagy idő, ki tudja, mi történik addig? Az 5—100 holdas igénybevett zsidóbirtokokat a Vitézi Rend kapta meg. (Mokcsay Dezső: Meglepetésszerűen!) Nagyom helyes, rendben van, azonban a Vitézi Rendnek természetszerűen az az álláspontja, hogy a háború végéig lehetőleg n© adjáik fei ezeket a földeket, mert hiszen nem lelhet tudni, hogy ebben a háborúban a harctereken mennyien szolgálnak rá, tehát az .5—100 holdas birtokokból megini csak nem juthat a magyar parasztság földhöz. (Mokcsay Deszső: Meg sem kapták!) A 100 holdon felüli igénybevett zsidóbirtokokat az Országos Földhitelintézet veszi át. Ott megint az az elv, hogy a háború végéig nem adjáíki át a földeket kisemberek kezébe. (Rassay Károly közbeszól. — Zaj. — vitéz Imrédy Béla: Ellenbein!) A helyzet tehát az, hogy a régi földigénylési rendszer sokkal jiobb volt, mert ha lassan is, de ha az ember utánajárt, sokkal több zsidóbirtok került tényleg a parasztság kezébe, (vitéz Imrédy Béla: Sokkal jobb volt!) Ezzel szemben most azt látjuk, hogy ezeket a birtokokat általában meghagyják a zsidók kezében, akik az Országos Földhitelintézet felügyelete alatt gazdálkodnak, már pedig nem lehet kívánni, hogy az a zsidó most is minden erejével és tudásával nekifeküdjön és úgy termeljen, mint akkor, amikor a saját hasznára dolgozott. Kisbérletekbe nem szereti kiadni a Földhitelintézet a földet, nem is igen adja ki, azonban nagy meglepetéssel tapasztaljuk, : hogy magas állású tisztviselők, sőt nyugdíjasok omindemmiek ellenére igen csak hozzájutnak a zsidóbirtokokfhoz a most folyó háború alatt. Ez a földmívelésügyi miniszter úrral és a kormányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlansággal tölt el és ebben sem a magyar öncélúságot, sem az egység szolgálatát, sem pedig (Rassay Káíroly: A közéleti tisztességet!) a magyar közösségi gondolatot nem látom. (Halmai János: Nem is az a cél! — Rassay Károly: Azért kellett volna a névsort benyújtani! — vitéz Imrédy Béla: Ebben igaza van!) Mester Miklós képviselőtársam egy interpellációja során elmondotta a Biber-féle földvásárlási esetet, amikor egy budapesti tisztviselő 9 kismiagyar alól megvette a földlet, amelyen ők már birtokban voltak ós éveik hosszií sora óta gazdálkodtak; még hozzá ezek rés-i Ofb-föMek Voltaik és a mai napig sem történt intézkedés, hogy ennek meg vételé vei ne egy 'bndaipebti tisztviselő mentse át a vagyonát, hanem 9 sokgyermekes családnak adják meg az életlehetőségeit. Itt sem látom a közösségi szellem érvényesülésót, géni az öncélú politikáét. (Halmai János: Nem láthatod azt- sehol!) T. Ház! Rátérek egy másik hasonló problémára, amely teljes bizalmatlansággal tölt el az ügyek intézése iránt. Az ercsi házhelyakcióról van szó Ercsi egy Arpáld idejéből való települési hely, ahová éppen Mária Terézia alatt sok szerbet telepítetitek, úgyhogy sajnos ma a szerb; ség van többségben Ercsi községbien. A mostani házhelyakció során lehetne talán az arányszámon változtatni, mert hiszen n/ém kétséges, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. < ülése 1942 december 2-án, szerdán. 443 hogy ezek a pánszláv érzelmű szerbek nem nagyon nemzsethűek ós minden ellenkező állítással szemben ez a nemzetiségűink egyike azoknak, amelyekkel a legtöbb bajunk volt. (vitéz Imrédy Béla: És lesz!) Egy 200 noldajs akácos terület van ott a vasúti állomás és a község között; egy grófé, nem magyar származású grófé, azt is megmondom. A falu természetes fejlődésének irányában fekszik^ SaVlanyúgy épnek hívják, egyenesen predesztinálva van arra» hogy házhelyek legyenek rajta. Meg is történtek az első lépések, az igénylések túlhaladták az ottani területet, mert több mint 600 igénylő Van. Amikor ez a dolog kezdett a végkifejlés felé jutni, akkor titokzatos erők mozdultak meg. Már 19 hónapja folyik az ügy. Folyó év júniusában lie is fizették a 120—150 pengőket, jártak Ponciustól Pilátusig, de nem tudják megkapni ezeket a házhelyeket^ ellenben a gróf úr kiirtatja az .akácosokat, úgyszólván sivárrá teszi ezt a területet, amely parlagon feküdt, viszont ha kisemberek kezébe kerülne, a maga kis házhelyét, a maga kis telkét máris beültetné mindenki gyümölcsfákkal és megművelné, tehát még f nemzetgiazdasági szempontból is fontos ez a kérdés. Végül azután kiderült, hogy a gróf úr Schiffer Miksa közismert nagy zsidónak a vejei, az ő lányát vette el feleségül és ő akadályozta meg azt, hogy itt egy színmagyar település létesüljön, s hogy végre a kis családi otthonok —^ amire különben már törvény van, a végrehajtási utasítás is megjelent — a kisemberek kezébe kerüljenek. (Simon Ferenc: Nem egészen úgy Van! — Rassay Károly:; Hát hogyan van? — FelMáltásoíU a szélsőbaloldalon: Halljuk, hogyan vanfj) Ez pontosan így van és ha képviselőtársam értesülést sízerezne a Faluszövetség vezetőségétől, akkor ahelyett, hogy azt mondja, hogy nem így van, talán támogatná őket, hogy minél hamarabb házhelyhez jussanak. (Simon Ferenc: A támogatás meg is Van! — Vájna Gábor: Kérdezze meg a községbelieket, majd megmondják! — Simon Ferenc: Ennek messze elágazó szálai vannak! — Az elnök csenget.) A csehek sokkal öncélúbb földreformot hajtottak végre, mint mi. A Felvidék visszatérése után a kormány a 250 hektáron felüli birtokok visszaadására adott ki rendeletet, amelyet nem kritizálok, <a földek visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, azonban a 250 hektáron alul is egy sereg magyar kisember vesztette el a földjét cseh adóhátralékok vagy más hasonló dol* gok miatt. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy azokat a magyarokat, akik nem álltak be a cseh politika irányába, minden eszközzel igyekeztek lehetetlenné tenni, magasabb adót vetettek ki rájuk, t stb. A kormány is látta a megfelelő rendelkezés hiányát és rendeletet adott ki, amely szerint ezeknek a kisembereknek, akiknek adóhátralék vagy cseh bankokkal szemben vállalt egyéb kötelezettség miatt^ elárverezték a birtokát, ha a birtok még az árverési vevő tulajdonában van, jogukban van visszakövetelni és erre pert indíthatnak. Meg i#s indították a pereket, de például a komáromi királyi törvényszék területén — ez történetesen tiszta magyar terület — egyetlen ee;y' per sem járt eredménnyel. Megindították tehát egy miniszteri rendelet alapján a nereket és miudon pert elvesztettek, a perköltség Őket terheli: nem elég tehát, hogy a csehek alatt elvesztették 1 földjüket és vagyonuknak egy részét Vagy a* egészet, most a perköltségek miatt még sokk^

1 súlyosabb helyzetbe kerültek. (Halmai János: 62