Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. gen egy értekezleten vettem részt, amelyen szó esett többek között a nemzetiségi tanítók állami szolgálatba^ való átvételéről a Délvidéken. Akkoriban még közel 80 német tanító nem kapta volt meg állami kinevezését, ami rájuk súlyos anyagi következményekkel járt, mert az azelőtti dinárfizetések alapján kellett szolgálatot teljesíteniük. És ez a fizetés sokkal csekélyebb volt, mint a mostani járandóságuk. Mindez másfél esztendeig tartott a Bácska visszaszerzése után. Érdeklődésemre, hogy ezt a kérdést miért kezelik ilyen késedelemmel, azt a választ kaptam egy magas közjogi méltóságot viselő férfiútól, hogy a befolyásolt közvélemény ráfekszik a hatóságokra az ilyen kérdések feletti döntések alkalmával és bizony gyakran megnehezíti a helyes elintézést. Egy másik jelenlevő, szintén magasrangú közéleti férfiú szóvátette, hogy nem ritkán küldöttségileg keresik őt fel ilyen kérdésekben és nehezményezik a tervezett döntéseket. Alaposabb kivizsgálás után rendesen kiderül, hogy a felhozott vádaskodások alaptalanok és bizony elég _ sűrűn ugyanazok a küldöttségek újból megjelennek és ugyanazokról a személyekről előző állásfoglalásukkal szemben jó véleményt nyilvánítanak. Ez természetesen megnehezíti a döntést, tette hozzá informátorunk, és főleg időveszteségre vezet. Önmagától vetődött fel ilyen kijelentések után az a kérdés, miért nem történik meg a közvélemény helyes befolyásolása! Vájjon mi akadálya lehet annak, hogy a közvélemény helyes felvilágosítása a mi kérdésünkről megtörténjék! Miért nem kapcsoltatnak ki befolyásukból azok, akik magyarságukat azzal iparkodnak bizonyítani, hogy ellenünk vádaskodnak. Nagyon eredményesnek látnám és igen megnyugtatólag hatna, ha a közvéleménynek szükséges felvilágosítására hathatósain; bekapcsolódnának a sajtó, a rádió, az egyesületek, a nártok és a többi közvéleményt formáló tényezők. Az ilyen felvilágosító akciót annál inkább látom megvalósíthatónak, mert úgy a kormánypártokhoz, mint a jobboldali pártokhoz tartozó számos képviselőnél ilyen megértéit tannsító és a helyes megoldást hirdető jóakaratot számtalan esetben tapasztaltam. T. Ház! Ma tulajdonképpew nem is volt szándékom a nemzetiségi kérdéssel ennyire foglalkozni, de szükséges volt, hogy kiterjeszkedjem rá, mert a Ház ülésein ellenünk támadások hangzottak el. Legyen szabad most egy kérdésre terelnem a szót, amely nemcsak a német nemzetiséget érinti a Bácskában, hanem az egész lakosságot is. Ez a termelés biztosítását szolgáló vízlecs ápolás kérdése. Ebben a kérdésben szám tálam esetben jártam el az illetékes^ hatóságok előtt, a földmívelésügyi minisztériumban is és azt tapasztaltam, hogy ennek a kérdésnek rendezésére átfogó országos terv van készülőben, és legnagyobb részben már készen is van. Mi természetesen ilyen átfogó megoldási terv mellett foglalunk állást. De legyen szabad most ennek a kérdésnek egy különös bácskai vonatkozását szóvátennem. Ha többtermelésről van szó, akkor az egész ország lakossága — ezt már tapasztaltuk, mióta e Ház munkájában ^ résztvehetünk — a Bácska felé irányítja tekintetét. Mindenki a Bácskától várja a többtermelés fokozását. ÍRassay Károly: Hiszen nem kapunk onnan semmit!) Teljes joggal, mert a Bácska az országnak az a része, amely a többtermelés szolgálatába tényleg eredményesen be is kapcsolható, A ülése 1942 december 2-án, szerdán. 441 Bácskában, vannak vízleesapoló társaságok és igen messzemenően kiépített csatornahálózat is van. Többek között a Bácska középső részén van az úgynevezett »Jegricska« vízlecsapoló társulat. Ezt a társulatot évtizedekkel ezelőtt egy bizonyos földfelület vízmentesítésóre létesítették. Időközben olyan nagy újabb felületeket kapcsoltak ehhez a lecsapolószövetkezethez, hogy az annakidején kiépített csatornahálózat már nem képes a most felgyülemlő megnövekedett vízmennyiségek lecsapolására. Különösen az utóbbi néhány év magas talajvize mutatta ki ezt az időközben keletkezett fogyatékosságot. Most az a helyzet, hogy ha azon a temékeny vidéken fokozni akarjak a termelést, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy idejekorán vízmentesítsük azokat a területeket. Az elmúlt nyár folyamán a tavaszi nagy csapásokon okulva személyesen is kintjártam egynéhányszor a hatósági közegek társaságában, akik szakértők, értenek hozzá és megállapítottuk, hogy nagyon olcsó pénzért ledaet könnyíteni a helyzeten azzal, hogy a Ferenc József-csatorna medrét, az Ujvidlók és Bácskeresztúr között lévő két zsilipmedencéjét bekapcsoljuk a vízlevezetés szolgálatába, mégpepedig úgy, hogy a téli hónapok beálltával, például most, ezt a két zsilipmedencét az újvidéki zsilip kinyitásával vízmentesítjük. Ha ebből a két medencéből lefolyatjnk a vizet, akkor a téli hónapokon át ez a szárazon álló osatornamedence matgába fogadja az összes- talajvizeket azon a vidéken. Ez nem árt a ^hajózásnak sem, mert ha beáll a jég. akkor hajók úgysem járhatnak a csatornában. Tavasszal pedig ezt az időközben felgyülemlő vizet le lehet bocsátani és akkor az árokrendszerből be lehet csapolni az időközben felgyülemlő úiabb talajvizeket és mire a szántása-vetés munkája megindul, igen nagymértékben vízteleníteni lehet az ottani termelési felületeiket. Azonkívül, a nyár és a tavasz példáján okulva, a hatóságok is vizsgálatokat indítottak aziránt, hogyan lehetne ezt a víztelenítést az egész Bácska területére biztosítani. Az egyik hatósági közeg egyik ilyen utam alkalmából kijelentette nekem hogy az idén a talajvíz okozta termésmegesiappanás sokkal nalgyobb kárt okozott mint amennyit a csatornázás kiépítésére kellett volna fordítanunk. A Bácska egyetlen év leforgása alatt annyival hozott kevés ebb termést, amennyibe a csatornahálózat kiépítése kerül. A minisztériumban^ kellemes megVpetésemre a következőkre is rámutattak: AT, illetékes tényező tudniillik azt fei tette ki előttem, hogy a bácskai emberekkel lehet tárcyalm. mert ők nemcsak kérik a csatornázást, b?nem f»l is ajánlják a költségek viselését, Ä mi eraxd'ájnk arra az alapra helyezkedtek — npim tudom hogy ebben elütünk-e az ország többi gazdáitól, nem hiszem, mert ha valahol árkot kell építeni, azt meg is kell fizetni — és mi bácskaiak éppen azon az állásponton vagyunk, hosrv ha a mi javunkra szolgál ez a lec=apolóhálózat. akkor természetesen járuljunk hozzá ennek költségeihez. (Egy hang a baloldalon? A bácskai' föld elbírja! Más föld nem, inén bírja el! Ez a különbség. — Zaj a középen.) Mésr egy körülményre akarok rámutatni. A. kérdéses területen, amelyről én beszélek, állami birtok is van Torzsa és Bácsk er esztúr között. Ezen az állami birtokon évtizedékig rizstermelést folytattak. Ez a rizstermelés az idén • éppen azért nem volt lehetséges, mert nem s|~