Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

434 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. mint ahogy én akartam és hittem magyarságunkban, az örölki, a szent, halhatatlan magyarságban«. E gondolatok kapósán fogadom el a megajánlási javaslatot. (Éljenző? és taps a jobboldalon^. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Sízólásra következik? Incze Antal jegyző: Nagy Ferenc Elnök: Nagy Ferenc kjépviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! A miegaján"lási vita most is példáját áldja annak, hogy a magyar parlamentarizmusban még a mai időkben is milyen mérhetetlen nagy érték van. Amikor a mai viszonyok között a gondolatköizlésnek a közvéleményben és a nyilvánosság előtt rengeteg akadálya van, legalább itt a képviselőházban néhány száz ember viszonylag szabadom beszélhet egymással, egymás előtt, a magyarság, nagy kérdéseiről. Föl is vonult itt a fölhatalmazási vita során a magyar nemzetnek jóformán csaknem minden nagy kérdése. Éppen azért méltóztassanak megengedni, hogy én inkább arra helyezzem beszédemnek súlypontját, hogy megindokoljam — s ez a megajánlási vita, a megajánlási javaslat termésizetéjből folyik, — hogy miért nem tudok a kormány iránt ennél a kérdésnél sem bizalommal lenni. T. Képviselőház! A bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánítása kétféle álláspontból eredhet Egyéni állásfoglalás vagy pártállás dönti el, hogy ki milyen bizalmat vagy bizalmatlanlamságot nyilvánít a kormány iránt. Itt leszek bátor nemcsak a magam, de a független kisgazdapárt minden tagjának állásfoglalását azzal indokolni, hogy egynémely vonatkozásban megpróbálom összehasonlítani partunknak, a Független Kisgazdapártnak programiját a mai kormányzati politikával. • i.iixi-„ A Függetleni Kisgazdapárt célok szolgalatára és megvalósítására alakult. Nem is lenne -joga semmiféle politikai alakulatnak letreíönni, ha nem nemzeti célokat tűzne maga ele. A Független Kisgazdapárt az egyetemes nagy magyar célok szolgálata mellett, elsosorbami es főleg a magyar föld népének, a p araszttar s adalomnak szolgálatára jött létre. Mi tehát a falusi nép szemével nézzük azt. hogy ennek a programúinak, amelynek alapj ám a mi partunk 1930-ban, tizenkét esztendővel ezelőtt megalakult, tulajdonképpen milyen vonatkozásai valósultak meg és a falusi nep szemevei nézzük azt is, hogy a kormányzat ezzel a programmal szemben milyen álláspontot érvényesít. T. Képviselőház! Nézzük mindjárt elsősorban a mai közgazdasági politikánkat és hasonlítsuk össze a Független Kisgazdapart közgazdasági követeléseivel. Tizenkét esztendővel ezelőtt Békésen összegyűlt magyar parasztemberek ebben a kérdésben a következőket szögezték le (olvassa): r ; »Követeljük az általános közgazdasági politikának olyan új alapokra való helyezését, amely Magyarország mezőgazdasági jellegének megfelelően a mezőgazdaság fejlesztését tartja elsőrendű feladatának, az ipari, kereskedelmi, pénzügyi és közlekedésügyi politikát ezzel hozza összhangba s a többi termelési ágak fellendülését elsősorban a földmívelő tömegek vásárlókészségének emelésében keresi«. T. Képviselőház! Ha ezt a követelést szembeállítjuk a mai magyar közgazdasági politikának a mezőgazdaságra vonatkozó részével, egyet megállapíthatunk nyugodtan, világosan, — azt hiszem vita nélkül — hogy a magyar mezőgazdaság a magyar közgazdaságpplitikai életben teljes mértékben háttérbe szorult. Ez az ezeresztendős foglalkozási ás:, amelyik ezer éven át adott nemcsak kenyeret, de létezést a nemzetnek, az alig néhány évtizedes ingó .tőkével szemben, a magyar gazdaságpolitikában messze elmaradt. Akkor, amikor nagy közgazdasági döntések ideje érkezik el időnkint az országban s a magyar mezőgazdaság szavát hallatja, azt figyelembe alig veszik és mindig úgy dőlnek el a kérdések, hogy a mezőgazdaság a döntés után nyomban meg tudja állapítani önmagára mézve a hátrányt. A mai közgazdasági politika azért sem kedvez mezőgazdaságunknak, mert az agrárolló állandóan tágul, a magyar mezőgazdaság helyzete a nagyiparral szemben mindig roszszabbá és rosszabbá válik. Az árkülönbözőségekben az eltolódások mindig a mezőgazdaság kárára következnek be. Az árak eltolódása lassankint egyenesem katasztrofális lesz a mezőgazdaság számára, mert nemcsak a termelési költségeket, a termeléssel járó kiadásokat, hanem a mezőgazdaság életfeltételeit sem veszik figyelembe a mezőgazdasági árak megállapítás árnál. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az ipar eninek a békési követelésnek értelmében a^ mezőgazdaság mellérendeltje ebben! az országban, hanem az ipar elsőrendű tényező és a magyar mezőgazdaság számára marad az, hogy évről-évre vagy akár naprólmapra panaszkodjék és követeljen. A független kisgazdapárt földmívelésügyi politikája ebben a mondatban domborodik ki (olvassa): »A mezőgazdasági termelés jövedelmezővé tétele érdekében mozgósítani kell minden erőtényezőt és könyörtelenül félre kell tenni minden érdeket, amely ennek útját állja.« Jóllehet ez a követelés erősen egyoldalú mezőgazdasági követelés volt, de ha összehasonlítjuk a mai helyzetet ezzel a követeléssel, akkor meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaság ma egyáltalán nem jövedelmező. A mezőgazdaságiban az a jövedelmezőség sincs meg, amely biztosítaná a mezőgazdasági lakosság boldogulását, vagy — mondjuk —. rendes, tisztességes megélhetését ebben az országban. Háború idején nem lenne indokolt, de érthető volna, ha a mezőgazdaságban bizonyos fellendülési korszak következnék be. Talán pillanatnyilag egészségtelen helyzet volt az elmúlt világháború idején, hogy a mezőgazdaság túlzottan fejlődött, túlzottan erősödött, de a háború utáni idők beigazolták, hogy szükség volt rá,, mert amikor a háborús terhek számláját vállalni kellett, akkor jóformán egyedül a mezőgazdaság volt az, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely a háború alatt megerősödvén, ezeket a terheket vállalni tudta- A mai közgazdasági politika nem azokat az érdekeket állítja félre, amelyek a mezőgazadság fejlődésének útjában vannak, hanem éppen a mezőgazdaság érdekeit állítják félre napról-napra, lassanként szinte a legegyszerűbb ember előtt is felismerhető kirívó, aránytalan és igazságtalan módon. Félre kellene tenni e követelés értelmében egész árpolitikánkat, de a közellátási kormányzatnak azokat a tényezőit is, akik tűrik a mezőgazdaságnak ezt a mellőzését. Mert mi történik ma? A magyar népnek ez a követelése követelés marad ezután is és a magyar nép lelkében ott él a mellőzöttség és kielégítetlenség érzése. A falu népe rohamosan szegényedik el. Minden ellenkező állítással