Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
4l2 Az országgyűlés képviselőházának 317. más még az utca képe is, amióta 1938-tól kezdve ezek a sorozatos intézkedések követik egymást. De én tovább megyek. Azt kívánom a kormánytól, hogy igenis tessék e kérdés megoldását folytatni: tessék minél előbb bevezetni az iparostanoncoknál a zsidó numerus clausust. (Helyeslés jobbfélől.) Mégsem járja az, hogy a különösen kevés munkát igénylő ipari szakmákban — mint amilyen az ékszerész és a szűcisipar, stb. — néhol már 59—61% a budapesti kamara területén a zsidó tanoncok arányszáma,. Kívánom és követelem a, kormánytól, hogy a zsidókat tiltsa el végre a 45 éven aluli alkalmazottak, cselédek tartásától, így a zsidókérdés megoldása is nem mindig tapintatosi. Most^ amikor munkalehetőség van, amikor az úgynevezett keresztény elemekkel szemben nem lehet politikai sakkhúzás gyanánt felhozni azt, hogy emilatt Budapesté]!, vagy az országban 30, vagy 40 ezer cseléd mara'dina munkanólkül — mondom — most kell ezt a kérdést megoldani. Végül kívánom és követelem a kormánytok hogy tessék behozni az ügyvédi numerus nullust, mert liberális korban keletkezett és ma még meg nem változott törvényeket liberális szellemű ügyvédekkel mindenféle megszorítás nélkül végigvinni, mint jogszolgáltatást és jogsegélyszolgáltatást, nem tartozik — ha szabad ezt mondanom — »tiszta viznek; a poháriba való öntéséhez. T. Ház! Ezieik utlán legyen szabad rátérnem felszólalásom vol tálképp eui részletk érdeseire. Az 1848 : III. te. állapítja meg a magyar független minist er ium működési körét és pontosan hét fő kormányzati irányt állapított meg. A későbbiek folyamán ezekhez került nyolca^ diknak a külügy munkaköre. Az 1848:111. te. keletkezése óta az élet meglehetősen fejlődött. Olyan úgynevezett korszerű feladatok adó'dtak, amelyek részint a tárcanélküli! miniszterek megbízatásában jelentkeznek, részint még nincsenek is — ha szabad így mondanom — jogszerüsítve. Nem kétséges azonban, hogy ezek ideje is elkövetkezik. Azért vagyok bátor erről a kérdésrő szólni, t. Ház, mert hiszen a nemzetnevelés, mint önálló, nagy munkakör, itt kopogtat előttünk teljes elismerésért és sietnünk kell ezt a munkakört még a háború alatt egy önálló, nagy állami gondozási feladatkörnek nyilvánítani és megszervezni. Mert, ha megbomlik az à helyzeti szint, amelyben bennünket most a háború tart vagy a jövőben tarthat, az elkövetkezendő kérdések megoldása tekintetében az önálló nemzetnevelési kormány-munkakörnek a jövőben nagy befolyása lesz a közvélemény fejlődésére és változására. Ismerem a kultuszminiszter úr felfogását ils tudom, hogy ő is azon az állásponton van, hogy nem minden nevelési kérdés tartozik ma már a kultuszminisztérium hatáskörébe. A szakképzés oktatási része valóban szakminis ztériumil kérdés. Méltóztassanak ezenkívül megfigyelni, hogy a leventekérdés, a leánylevente-kérdés, a lövészkérdés, a népművelés, min'd olyan természetű munkakörök, amelyek nem tartoznak szorosan az iskola vagy a napi oktatás kérdéséhez, hanem mind az említett nemzetnevelési minisztérium munkakörébe kívánkoznak. Van szerencsére egy nemzetvédelmi propagandaandnisztérium, amely, amint a maga röùlêse 1942 december 1-én, kedden, vid idő alatti működésével i s mutatja, úgy látszik, ellátja azokat a feladatokat, amelyek az eddigi kormányzati munkakörökből kimaradtak. Ez azonban — ha szabad azt mondanom — a távol jövő szempontjából csak szükségmegoldás. Mégis csak arra kell gondolnunk, hogy a hozzá tartozó ügyekből valamikor egy önálló kormányzati munkakör alakuljon. Szervezzék meg mielőbb a vallás és közoktatási, valamint nemzetvédelmi és propaganda minisztérium mellett az önálló nemzetvédelmi minisztériumot is. Visszatérve a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz tartozó kérdésekre, azt kívánom, hogy a testnevelést a buktató tárgyak közé sorozzák, csak a végrehajtásban kell azután bizonyos fokig fékentartani az igényeket. Ezért én azt ajánlom, hogy csak akkor vezessék be a testgyakorlási osztályzat buktató jellegét, ha megfelelő számú szellemű testnevelési tanár fut be — hogy úgy mondjam, — az életbe, és áll az iskolák rendelkezésére. Tehát az első gimnáziumban vezetném be a buktató osztályzást és azután négy évig osztályonként fokozatosan iktatnám he az osztályzást és csak akkor általánosítnám, ha már megfelelő tapasztalatokat is szereztünk.. A testnevelés ugyanis elsősorban a küzdenitudás és jellem alakítás eszköze kell, hogy legyen. Fel kell hívnom az illetékesek figyelmét arra, hogy vigyázzunk ezzel a kérdéssel és a leventeleány-nevelés törvén y beiktatásánál a végrehajtásra is, nehogy iigy járjunk, mint ahogy a leventeintézménnyel jártunk annakidején. Ez tudniillik eredetileg a 12—21 éves fiatalemberekre vonatkozott. így azután egy általános rendelkezéssel bevonták az összes ifjakat a kötelező képzésre, akik arra egyrészt életkoruk folytán, nem voltak érettek, másrészt hiányzott a végrehajtásban a pedagógiai fokozatosság is. Ebből adódott azután az, hogy az ifjúság bizonyos része — különösen az addig szabadon felnőtt 20—21 évesek »értelmetlenséget« mutatott ezzel az intézménnyel szemben. Ugyanezt a jelenséget tapasztaltuk most, amikor a középiskolákra nézve is áltálában elrendelték a levente-kötelezettség teljesítését. Azok a diákok, akik nyolc esztendőn át szabadon nőttek fel és akiket azután az érettségi el ott januárban vagy februárban befogtak a leventegyakorlatokra, — amelyek hetenként ismétlődve természetesen meglehetősen kényelmetlenek, — bizonyos fokig idegenkedtek a leventétől. Ne csodálkozzunk rajta azután, hogy ezek az ifjak nem lelkesedtek az intézményért és hogy az ő lelkesedéshiányuk átragadt később az alsóbb osztályokra is. Mig ha kellőszámú és előíképzett oktató működése «mellett fokozatosan vezették volna be a leventeséget, kétévenként, illetve negyedévenként, akkor állíthatom, hogy a belső tartalom és az előrehaladás szempontjából ma előbbre lennénk az egész intézménnyel huszonkét, illetve huszonnégy éve (Ügy vem! Ügy van a középen.), mint azok a szomszéd államok, amelyekben az állami költségvetéseknek előttünk megfoghatatlan nagymértékű összegeit áldozták a saját ifjúságuk honvédelmi nevelésének céljára. T, Ház! Szólottam a kultuszmdnisztérium munkáját kiegészítő nemzetnevelő, illetőleg nemzetvédelmi és propagandaminisztérium munkájáról. Tettem pedig azért, mert felfogásom szerint ez az egyike azoknak az új kormányzati ágaknak, amelyeknek bevezetésében
