Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

410 Àz országgyűlés képviselőházának 317. hogy a legmagasabb béreket is kiérdemelje — és ha szabad ezt mondanom, kikövetelje magának? Téves tehát az a beállítás, hogy csak IV. polgárival lehet valaki tanonc, hiszen az 1922 :Xn. te. vagy az 1936: VII. te, még abból a szempontból sincs végrehajtva, hogy 6 elemihez kösse a tanoncjelölt előképzettségét. Az, hogy egyes vállalatok ragaszkodnak a négy polgárihoz, a világ legtermészetesebb dolga. (Kabók Lajos: Ugy-e? Ez a gyakorlat!) Kérem, nem mehet mindenki vállalathoz. Az országban százezer tanonc van, ezek között, a vállalati tanoncok száma 8000 vagy 9000, tehát alig 10%. Ott, ahol elsőrendű minőségi munka folyik, magátólértetődő dolog, hogy meg lehet kívánni a magasabb előképzettséget is! T, Ház! Azért voltam kénytelen ezeket a megjegyzéseket előttem szólott t. képviselőtársam beszédéhez hozzáfűzni, mert aki pusztán az ő beszédét hallotta volna és erre építené a maga felfogásának további alakítását, egy kicsit szomorúnak vagy túlzottan elhanyagoltnak látná azokat a munkásviszonyokat, amelyek nálunk uralkodnak. Nem kétséges, hogy az elmúlt esztendők alatt a szociális gondoskodás terén sok minden történt és fog még történni. Beszédem harmadik részében magam is szociális kérdésekkel fogok foglalkozni, szolok majd a családi bérpótlékról is, és más foglalkozási csoportokról is, amelyekéit' előttem szólott t. képviselőtársam kihagyott. Meg kellett tennem ezeket a megjegyzéseket, mert nem kétséges ugyan, hogy az elmúlt nyugodtabb békeidőkben sok mulasztás történt, de az sem kétséges azonban, hogy sok minden változtatás szolgálja munkásságunk szociális érdekeit. Végül Egyszerre mégsem lehet mindent megoldani. Ez is magától értetődő dolog. T. Ház! Amikor az előttem lévő költségvetést nézem, első gondolatom a Gondviselés felé száll, mégpedig hálából azért, mert végre a Bácskával, negyedíziglen megnagyobbodott országunk kereteit foglalja magában. Hódolattal és tisztelettel gondolok mindazokra, akiknek ebben a munkában közvetlenül vagy közvetve részük volt. Örömmel emlékezem meg a pénzügyminiszter úrról is, aki ebben a negyedik költségvetésben, mióta ez a képviselőház együtt, ül, olyan pénzügyi természetű megoldásokat talált és olyan összeállítást^hozott, amely összeállításnak, ha azt közelről megvizsgálja az ember és 'leszámítolja a mai nehéz viszonyokat, bizalommal, határozott bizalon> mai kell eltölteni© bennünket a magyar jövő iránt. Ezek a számadatok ugyanis azt bizonyítják, hogy költségvetésünk nem egy lemondó, hanem egy magabízó/ jövőjét ( és a maga erőit határozott vonalakban látó magyarság, egy életerős nemzet költségvetése. Éppen ezért ezt a költségvetést, ezt a megajánlási javaslatot már elöljáróban elfogadom. Szabad legyen ezek után rátérnein az egyik előttem felszólalt képviselőtársam beszédére. Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársamról van szó, aki szónoklatában különösen két kérdést részletezett. Az egyik a nemzetiségi kérdés, a másik a zsidókérdés volt. Részleteiben és külön-külön ebben a Házban felszólalván, nem egyezer nyilatkoztunk meg az xígynevezett új politikus nemzedék tagjai, akik a második nemzedékhez, vagy ha úgy tetszik, a harmadik nemzedék idősebb korcsoportjához tartoznak. De az, hogy most összefüggően kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, az azért szükséges, me^t az az érzésem, hogy nem ülése 1942 december l~én, kedden. volna teljes a megajánlási vita akkor, ha ez a korábbi felszólalás a hozzáfűzött észrevételek és kiegészítés nélkül maradna. Nem is mondom azt, hogy bírálat az, amit elmondok. Egyszerűen ténymegállapítás az, hogy mi, miképpen látjuk ezt a kérdést, mert a nézőszögek között, illetőleg a látott dolgok között bizony lényeges különbség lesz. Egyetértek abban és sokan egyetértünk abban, hogy »a magyar birodalmiság szükségesség, független az időtől, divattól és független a hatalmi helyzettől«. »Egyetértek és egyetértünk abban, hogy átruházhatatlan az európai hivatásunkról való felfogásunk, mondhatnám, kötelességünk és erről soha lemondani nem fogunk.« Egyetértünk vele a nemzetiségi kérdés taglalásában azzal a felfogásával, hogy a nemzetiségekkel együtt kell működnünk. De azt kívánjuk, hogy minden irányban, tehát Délre is — amint t. képviselőtársam olyan nagyon erősen hangsúlyozta — legalább is azt kívánjuk teljesítésben, amit mi nyújtunk megbecsülésben. Ö Ugrón Gábort idézte, én Teleki Pált idézem. Teleki Pál a magyar európai hivatásról szólott és két sarkalatos pontban jelölte meg jövő hivatásunkat. Az egyik az, hogy öntudatos, de művelt módon valljuk magunkat magyarnak. Divatos szóval élve, a fajiság öntudatos és művelt fokon való megvallása, kivetítése és színvallása., másrészt pedig az, hogy maradjunk meg keresztényeknek minden körülmények között. Nem tudjuk, hogy az új Európában az elkövetkezendő esztendők mit hoznak. Ez az intelem is intéz tehát részünkre komoly útravalót azért, mert hiszen kereszténységünk kérdéséről ma ugyan közvetlenül nincs szó. amikor egy keresztesháború viselésében mi is résztveszünk. De nehezebb kérdések lesznek ezek majd az új Európa megszületése idején. A nemzetiségi kérdésben Teleki Pál is úgy érezte, hogy igen nehéz vajúdások előtt állunk. Ez a vajúdás nem általunk keletkeztetett nehézség. Nem mi voltunk azok 1918-ban sem és 1848-ban sem, akik rászolgáltunk magatartásunkkal arra, hogy a Kárpátok medencéjében élő nemzetiségek elkívánkozzanak a nemzet törzsétől és a nemzet törzséről. Életszemléletünkbem, tehát abban a felfogásban, hogy a nemzetiségekkel együtt kell dolgoznunk, nincs közöttünk különbség. Ismétlem azonban, legalább annyit kívánunk a magunk részére az itt élő nemzetiségektől, mint araenynyit mi adunk nekik. Sarkalatos alaptételünk amellett azonban az, hogy mindenekelőtt saját fajtánkat szeretjük, saját fajtánkat erősítjük és támogatjuk. (Ügy van! a jobboldalon.) Az idő előrehaladása figyelmeztet arra, hogy saját beszédtémámmal is foglalkozzam és^ éppen ezért nem időzöm a szentilstváni elmélet vagy Szentistván-tan liberális vagy nemlilberális^ értelmezésiénél, csak arra a történelmi példára hivatkozom, amit előttem szólott t. képviselőtársam érintett, midőn II. Endre idejéből idézte az aranybulla jelen tőségét. Hivatkozom arra, hogy abban az időben az aranybulla kérdése és az aranybullában lefektetett egyenlőség, jogrend stb. szabályozása -egy, a magyarság erejében és teljében kivirágzott faji állam keretében jött létre! Vigyázzunk ezeknek a fogalmaknak felhasználásával és megkülönböztetésével, mert hiszen meggyőződésünk lehet az, hogy ha ma kellene arany-