Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. munkássága és megnyilatkozásai, rátermettsége és isimert képességei biztosítanak arról, hogy egész terjedelmében ismeri feladatát és a problémát, mégis legyen szabad néhány (körülményre felihívnom figyelmét. Aki csak valamennyire is ismeri a (helyzetet, tisztában van azzal, hogy a) nemzetnevelés pozitív és építő munkáját e pillanatban még töbib veszedelem fenyegeti. Előbb tisztogató mimikát Ikell végeznie, hogy azután építeni tudjon. El kelll hárítania a. miniszter úrnak a nemzetnevelés útjából mindent, ami alz eredményt a legkisebb mértékiben veszélyeztetné vaigy kétségessé tehetné. Félre tehát az útiból a kútmérgezőkkel (Helyeslés.), a magyar lelket bomlasztókkal, szellemünket fertőzőkkel, a magyar erőkifejtést akadályozókkal, mindennel! és mindenkivel, aki ennek ai nemzetnek gyönyörű tulajdonságait, erkölcsi magasságát lenézi vagy elorozza, aki megtéveszt vagy bárkinek tájékozatlanságával és ^jóhiszeműségével visszaél aki egyetlen tápláló falevelet is letép a nemzet fájáról. (Helyeslés.) Félre elsősorban a magyar lelkiségtől és szellemiségtől idegenkedőkkel és ezek ellenségeivel, legyenek azok emiberefc vagy eszmék, érdekközülletek vagy szellemi áramlatok, amelyek egyéni vagy nemzetközi célok szolgálatában, jelszavaik vagy a kultúra és az úgynevezett humánum álorcájában a léitek és a szellem területén, a_ sajtó, irodalom, művészet, az emberiség nagy kincseit hirdetve olyan hosszú ide

ig büntetlenül pusztíthaittak bennünket a saját házunkban és saját hazánkban. (Helyeslés. ) Félre velük (minél hamarabíb, mert különben mi pusztulunk el! Félre a túlzott idegenimádattal is, ami »mindent nagyratart, hódolattal övez és példaképül állít, ami más nejmzet értéke és tulajdona, azt igyekszik ráerőszakolni a nemzetre, ugyanakkor pedig: kicsibe vesz mindent ami magyar, lerontja a magyar munkába, teremtő, alkotó erőbe

r vetett hitet, inferiorisabírnak bélyegzi, gyengíti a nemzetnek önmagába vetett bizalmát, hirdeti, hogy a magyar ipar, kereskedielemi, irodalom és művészet, szellemiség alig jöhet számításba a nagy nyugati népekhez viszonyítva akikhez mi csak kérni, átvenni, utánozni mehetünk és csak Paris, London, Berlin, Kóma minden, nálunk legfeljebb csak cigányzene van. gulyás, paprika és lobogó gatya, mosolyogni való virtus, paraszt és- politika). Olaszország exceftlíenciás címet ad az akadémikusoknak, egész súlyával és tekintélyével áll írói, művészei háta mögött, nálunk a cikkek százai vágnak végig a Magyar Tudományos Akadémián. A külföld, még a Balkán-államok is, mindéin eszközzel támogatja irodalmát, művészetét, a nemzeti szellemi élet minden megmozdulását tisztelettel fogadja és nagyra értékeli, terjeszti külföldön; a mi szellemi közéletünkben pedig mindennapos jelenség, hogy egymást rágjuk, marjuk, szádjuk, csakhogy apagyilikosmak nem nevezzük, gyűlölködünk, irigykedünk, gúnyolódunk, letehetségtielemüzzük, igyekszünk mée a keresztvizet is leszedni egymásról. Mindezt a jóhiszemű nyilvánosság előtt. A kulturális élet megnyilvánulásait sajtónk alig néhány eldugott sorban intézi el, vagy egyszerűen megfeledkezik róla. Klikkekbe tömörülünk minden elképzelhető alapon, érvényesülni. szerepelni akarunk, rá akarjuk törik-szakad erőszakolni a közönség öntudatára magukat, de aki nem tartozik hozzánk, az senki, semmi, az megihalt, vagy ha nyíltan nem merjük megtámadni, akkor titokban rágjuk a gyökereit, keidlvte'lenítjük el és tesszük lehetetlenné. Ahányan ülése 1942 november 20-án, pénteken. 31 vagyunk, annyi felfogáson vagyunk és pereat roundus, csak a mi felfogásunk érvényesüljön. Nálunk fiatalok és öregek harca van és néhány ezer egyesület, a legutolsó faluban is legalább négy-öt és még a jótékonyságot is ezerfelé daraboljuk, vallási, társadalmi és szociális alapon; de nëmi látom azt a tiszta magyar fórumot, amely ezen a téren is minden magyart egyesít ma, a világtörténeteim! legsúlyosabb napjaiban, amikor hetek, hónapok alatt népek tűnnek el, illetőleg omlanak össze. Ugyanekkor mi Parist és Franciaországot féltjük, biztosítjuk, hogy vezetőhely ét a világ szellemiségének irányításában nelm fogja elveszíteni, ha kő kövön nem is marad ebben a rongyos Európában (Egy hang a szélsőbaloldaIon: Márai Sándor röpirata!), ahelyett, hogy éjt-napot összetevő azon töprengenénik, az volna a mindenekfelett való első kérdésünk és gondunk, hogy mi lesz velünk. Ennek a felfogásniak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak (Élénk helyeslés és taps.), ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, lennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie. (Ügy vwn! Ügy van!) Nincs szükségünk az olyan szellemiségre, amely ellenségünk céljait mozdítja elő. Nincs szükségünk még laz olyan »történelemírás«-ra sem, az olyan történelmi teóriákra sem, amelyek például másfél század óta azt kutatják, hogyan lehetne a székelyek eredetét úgy megoldani, hogy azok magyar voltát kétségbe lehessen vonni, amely a kisebbségi sors legsúlyosabb napjaiban az ellenünk felhozott léts iskolákban^ tanított magyarellenes és magyargyalázó történelmi hazugságokkal és tanúsításokkal szemben hallgatott. (Egy hang a közepén: Málnást!) Nem tudok én Dantéban gyönyörködni, mikor laz én házam ég és a végpusztulás szélén állok, nemzeti létem és voltom, életem és magyarságom fölött megkondul a vészharang. Amikor azonban ezeket a igéket hirdetem, t. Ház, nem azt mondom, hogy ne tanuljunk a nagy nyugati népektől, ha kell, ne menjünk hozzájuk iskolába, hogy elmaradva a világ, a kultúra versenyétől, félretéve a nemzetközi érintkezés hasznos és szükséges eszközeit és módszereit, homokba dugjuk a fejünket, ami kész katasztrófát jelentene számunkra. Senki sem becsüli többre nálamnál a nagy nyugati kultúrákat és értékeit, sem a vezető nagy népeknek értékét, teljesítményüknek nagy voltát, a világtörténelemben példátlanul álló eredményeiket minden téren. Én volnék nemzetemnek legnagyobb ellensége, ha az elzárkózást (hirdetném, hogy szakadjunk ki a nagy emberi közösségből és ostoba semlegességgel a kerítés hasadékain át nézzük, hogy* mi történik a nagyvilágban és ne menjünk túl a falusi torony árnyékánál. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy elsők, vagy legalább is az elsők között legyünk a népek hatalmas versenyében minden téren. (Helyeslés.) Ugyanakkor azonban küzdök és tiltakozom minden szándékos és szándéktalan, sokszor jóhiszemű felfogás és jelenség ellen, ami inferiorisabb helyzetbe hozhatja nemzetemet. Amikor aninden tiszteletem és megbecsülésem a nyugati népeké és az emberiség eddigi és eljövendő teljesítményeié és értékeié, ugyanakkor hiszem s vallom, hirdetem és állítom, hogy a magyar legfeljebb kevesebb, de nem kisebb és nem értéktelenebb semmivel más népeknél. (Elénk helyeslés és taps.) Nyugat fejlődéséhez és ér-