Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. pésit, szókimondást és nyiltsáigtot tanultunk és nem esuntk — bogy úgy mondjam — hasra a tekintélyeik előtt, meg merjük mjondani amit akarunk, (Helyeslés jobbfelől.) de ezt meg kellett mondanom saját igazolásunkra és arra, hogy a mi népünk a kormány politikájával általaiban meg van elégedve, hogy ha a háború miatt bizonylos korlátozások és bajok, nyarvaly gások vannak is, de azok mind efemer dolgok es nem lényegesek. Azonban, igen t. Ház, kaptunk a magyar államtól, illetőleg az lanyaországtól egy járványos betegséget: kaptiuk az egymás elleni áskálódásoknak betegségét, ami a magyar jellemben amúgy is benne van. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Nemcsak mi irigykedtünk azonban és vettük le egymásról a szenteltvizet, hanem jöttek még hozzánk az anyaországból valók is, akik nem ismerték a dolgainkat, de feltolták magukat vádlóinknak és bírálóinknak. Erre jellegzetes eseti történt éppen itt a Házban. A Délvidék magyarságának egyik legnagyobb értéké^ dr. Deák Leót, a délividéki magyarság 23 évien keresztül volt vezérét (Palló Imre Most jön a védelem!) vitéz Baky László képviselő úr megtámadta. (Palló Imre: Éljen Baky!) En itt nem kellemetlenséget akarok mondani és nem akarom vitéz Baky László képviselőtársamat viisiszaitlámadni, mert feltételezem, hogy jóhiszeműségből tette ezt) a támadást, de nem kellő gondossággal. Vitéz Baky László képvi-seift úr (Palló Imre: Nem vitéz! Ely ették a vitézségét.) nyugalmazott honvédtiszt, tehát tudíja, hogy mi egy férfinak a becsülete, mint képviselő tudja azt, hogy mi egy közéleti embernek a magyar becsülete. Tehát amikor ó egy volt vezető embert, aki ma is vezeálő ember, de most hivatalban van, megtámadott, akkor gondosabban kellett volna a dolognak utánanéznie. Keresztes-Fischer belügyminiszter úr megvédte a főispánját. Én ugyanazt megismétlem, amit Keresztes-Fiseher belügyminiszter úr mondott, egy levéllel kapcsolatban, amelyet Deák Leóhoz intéztek az ügy koronatanúi: négy magyar volt tartománygyűlési képviselő és három volt német képviselő. T. Képviselőház! Talán méltóztatnak emlékezni rá, azt a vádat emelte vitéz Baky László képviselő úr Deák Leó bácsniegyei főispán ellen, hogy ő 1928-ban a szerb tartománygűlésen, amikor Jojkics Dusán és társai ä revízió ellen nyújtottak bejavaslatot -a tartománygyűléshez, maga, illetőleg társai nevében revízióellenes nyilatkozatot tett volna. (Baky László: Megismétlem azt, ami egy könyvben^ meg volt írva, amelynek alapján bíróság ítélt. — Elnök csenget,) Nem tudja képviselőtársam, ki volt Mesterházy Ambrus és ki volt Császár újságíró. Császár újságíróra ma nem emlékszik senki, nincs ma seholsem. Eltűntek. Erről a Császárról kitűnt, hogy szerb kém volt. (Baky László: Miért nem szerzett elégtételt Deák Leó?) Ezt nem lehet tanuként felhozni egy magyar főispán ellen, aki 200—3O0.000 ember lelkettartó politikai vezére volt és ma is az. (Bakv László: Miért nem szerzed elégtételt magának azóta 1 ? — Zaj.) FJnök: Csendet kérek! Vámos János: Tárgyi bizonyítékkal fogom bizonyítani, hogy Deák Leó azt a neki tulajdonított nyilatkozatot nem tette meg; tett egy ülése 1942 december 1-én, kedden, 401 más nyilakozatot, azt sem satiát nevében, hanem társai nevében. Deák Leó főispán úrhoz a következő nyilatkozatot juttatták el ezzel kapcsolatban. (Olvassál: »Tudomásunkra jutott, hogy Méltóságod ellen a megyében egy aknamunka indult meg, amely különféle hireszteléseket suttogó propaganda útján terjeszt és most már olyan eszközöket is igénybe vesz, amelyek mellett — úgy érezzük — nem mehetünk el szó nélkül. Ezek a híresztelések abban kulminálnak, hogy Méltóságod annakidején mint a volt jugoszláviai Magyar Párt tartománygyűlési képviselője a tartomány gyűlésen tiltakozott volna a jugoszláv magyarság nevében az akkoriban folyamatban volt és a trianoni békeszerződés revíziójára irányuló Rothermere-féle akcióval szemben;. Mi alulírottak, akik mint a volt jugoszláviai Magyar Párt tartománygyűlési képviselői annakidején Méltóságoddal együtt jelen voltunk és résztvettünk a tartománygyűlésinek azon az ülésén, amelyen a tartomány gyűlés szerb többsége a magyar revizió ellen tiltakozott, ezennel spontáni kinyilatkoztatjuk a következőket: Amikor Jojkicg Dusán, és társainak a revízió elleni tiltakozására vonatkozó határozati javaslatáról tudomást szereztünk, a Magyar Párt tartománygyűlési képviselői közösen és együttesen fogalmazták meg azt az enunciációt, amelyet Méltóságod, mint a tartománygyűlési magyar pártklub elnöke olvasott fel, nogy miután meggyőződésünk szerint ez a kérdés meghaladja a tartomány gyűlés hatáskörét, nem tartja feladatának ebben állást foglalni, annál is inkább, mert ez a nemzetközi fórumok feladata. Revizióellenes állásfoglalásról azonbani szó sem yolt. Kötelességünknek .tartottuk ezt Méltóságoddal közölni már csak azért is, hogy védekezhessék a hasonló kvalifikálhatatlan akciók kai szemben. Fogadja Méltóságod őszinte nagyrabecsülésünk kifejezését. — Dr. Palásthy Ödön, Tölgyesi Péter. Basch András. Szegsz ár dii Ferenc tartománygyűlési képviselők.« Ezt a nyilatkozatot a következő záradékkal látta el az említett három tartománygyűlési német képviselő (olvassa): »Alulírottak, mint a volt jugoszláviai bácskai tartománygyűlés képviselői dr. Deák Leónak a fentiekben foglalt szóbanforgó és a jugoszláviai Magyar Párt nevében tett nyilatkozatát hallottuk és így igazoljuk, hogy abban a revízió ellen szó sem esett.« Ezt aláírták dr. Schnepf Ferenc, Schneider István és Bladt Dániel. (Palló Imre: Na!) Ez okmány! Ezek a koronatanúk! Én erről tovább nletm akarok beszélni, de hozzá akarok szólni valamit ehhez a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk! a középben,) Mélyen t. képviselőtársam, ön nem élt abban a világban, nem tudja, hogy mit jelentett nekünk a, revízió gondolata! Emberek azzal haltak meg az ajkukon, hogy: bár csak megérhetném azt. hogy Magyarországhoz visszakerüljünk. Ha két magyar ember összetalálkozott a huszonhárom év alatt, tíz percen belül erről beszélt. Termiuus terminust kergetett. Nem volt reális alapunk sokáig a revízióban, de mi mindnyájan hittünk eljövetelében, bár láttuk, hogy ezt nem lehet realizálni. A revízió volt minden maigyar vezérlő gondolatai. Én egyet mondhatok, ha egy magyar ember a kisebbek közül nem a vezérek közül, privát társaságban azt
