Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

394 Az országgyűlés képviselőházának 317. akik éppúgy várták a magyar húsvét feltárna dási ünnepét, mint mi és akik még mindig várják, kénytelen vagyok foglalkozni bánsági ma gyár testvéreink és a Bánság kérdésével. Ha a Bánság kérdésében állást lehet foglalni, márpedig ebiben a kérdésben állást kell foglalnunk, az Összes délvidéki magyar képviselők nek egyetlenegy vágyuk és kívánságuk az, hogy mielőbb térjen vissza Szent István birodalmához ez az Ősi magyar föld is. (Általános taps.) E Házban elmondott bemutatkozó beszé demben csak megemlítettem, hogy mi határozta meg a délvidéki képviselők politikai párt állását. Az, hogy a felszabadulást* amely kisebíbségi küzdelmünknek megkoronázása volt hosszú kíüzdelem után a kormányzat és ez a politikai, kormányzati rendszer hozta meg. Azóta talán adósak maradtunk én is és a dél vidéki képviselők is azzal, hogy ennek aa akkor elfoglalt álláspontunknak bővebb magyarázíatát adjuk. A Délvidéken politikai és nemzeti • elhatározásaink idejében mindig a Délvidék tragikusan fenséges magyar múltja áll^ előttünk. A történelmet nemcsak azért idézzük, hogy megismerjük, hanem azért is, hogy annak következtetéseit le is vonjuk a magunk számára. A délvidéki magyarság a kiegyezés korában és egészen a világháború végéig a legtisztábban, a legnagyobb idealizmussal és áldozatkészséggel küzdött a nagy magyar célok, a független Magyarország és al kossuthi elvek megvalósítása érdekében. Ez a magyarság ellenzékbe szorult. Ez a magyarság elvi harcában minden népi erejét felőrölte, sem utat, sem iskolát, sem vasutat, sem szociális intézkedést nem kapott. (Ügy van! jobb felől.) Ezek tények. Hiába buktatta meg annakidején Zenta magyarsága a pénzügyminisztert, Mába volt a magyar nép, a délvidéki magyarság hősi ellenállása, a tényeken nem segített. Azok a kormányintézkedések, amelyeket a felszabadulás után a magyar kormány és annak egyes tagjai foganatosítottak, magukon viselik azoknak az elveknek érvényesülését, amelyeikéit) mi kisebbségi politikánkban köve

: tendőknek tartunk. Ott van a jóvátétel, anyagi és erkölcsi vonatkozásban, az agrárreform, a magyar közigazgatás kiépítése, a magyar gazdasági élet újraépítése. Mindezek olyan eredmények, amelyekhez hasonlót az ország más részén talán nem is lehetne felmutatni, s amely eredmények a legbiztosabb mérői 'a kormányzati politika értékének. Mi délvidéki képviselők a mai viszonyok között, amidőn egy háború kellős közepén vagyunk, s a kormányzat olyan óriási erőfeszítéseket r tesz, hogy évszázados mulasztásokat tegyen jóvá, a mad nehéz viszonyok között, amidőn nálunk az agrárreform, a telepítés, a

r gazdasági újjáépítés kérdése gyorsabb tempóban halad, mint az, ország más részéiben, úgy véljük, kötelességünknek teszünk eleget, amidőn a felajánlási törvényjavaslatoití elfogadjuk. (Élénk helyeslés és taps jobboldalon és a középen. —- A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Papp József!. Elnökő Papp József képviselő urat illeti a szó. . Papp József: T. Képviselőház! Amikor most a felhatalmazási vitához hozzászólok, legyen szabad néhány szóval megemlékeznem az előttem szólortt igen t. Nagy Iván t. délvidéki képviselőtársunknak lelkes, hazafias beszédéről és arról, hogy amikor ilyen lelkes, magyar ülése 1942 december 1-én, kedden. szívből jövő beszéd hangzik el, még mindig alkalmuk van itt ebben a magyar parlamentben azoknak a vörös patkányoknak szót emelni (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Peyer Karoly: Micsoda beszed! Ezt lehet?) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat a magyar parlament nobilis szokásaira és kife! jezesmódjaira. Tessék ezeket betartani. Papp József: — köszönöm — ... és a margyár sorskérdésbe beleszólni. Ha valaha volt, akkor ma szükség van arra, hogy a magyarság összefogjon és a magyar sorsot magyar emberek magyar szívvel, magyar lélekkel inj tézizék. (Helyeslés a szélsdbaloldalon.) Nem lehet tűrni, hogy zsidóbérencek beleszóljanak a magyar közéletbe, a magyar közigazgatásba. A kormánynak erkölcsi kötelessége mindent megtenni, hogy ezeket az urakat a magyar közéletből kiirtsa. (Helyeslés és <tap\s a szélsőbaloldalion.) T. Képviselőház! En mint munkásember munkásszemmel nézem a aruai gazdasági helyzetet és ezzel a szemel nézem a kormány működését is. Most, amikor háborúban vagyunk, minden magyar ember tekintete kelet felé néz es szívszorongva várja a frontról &z eredményeket, várja, hogy honvédeink mikor, hol, milyen eredményt, mUyen győzelmet tudnak az ő áldozatkészségükkel elérni. De ahogyan mi gondolunk a fronton küzdőkre és aggódunk éritük, ugyanúgy ők is gondolnak arra. hogy vájjon, ha hazajönnek, — nem tudni, hogy mej lyiik milyen állapotban — milyen helyzet j fogja őket várni, hogyan fogjuk őket várni, s I a kormánynak erkölcsi kötelessége már most gondoskodni arról, hogy a frontról haza jöttek i érdekében intézkedések történjenek és mire ! megjönnek, akkorra idehaza kész dolgok, kész törvények várják őket, amelyeknek keretében tudunk rajtuk segíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A mai állapotokért minden magyar embernek felelősséget kell éreznie. Felelősséget kell éreznünk nekünk és felelősséget kell éreznie a kormánynak. De mi ellenzékiek a felelősséget csak úgy tudjuk vállalni, ha a kormány rálép a reformok útjára és elkezdi azoknak a reformoknak a megvalósítását, amelyekre szükség van a magyar dolgozók érdekében, de elsősorban és mindenek előtt a fronton küzdők érdekében. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyarságnak talán legelső és legkényesebb kérdése a magyar föld kérdése, mert hiszen a magyar ember annyira szereti ezt a földet, annyira hozzá van nőve, hogy minden vágya az, hogy neki földje legyen. Es amikor a magyar föld gyermekei, a magyar föld után vágyakoznak, akkor nem lehet a kormánynak az az álláspontja, hogy azért nem nyúl hozzá a zsidóbirtokhoz és egyáltalában a nagybir tokhoz, mert háborúban vagyunk. Ez nem lehet cél, mert a földkérdés megoldása termelési szempontból sem jelent olyan kényes dolgot, mint ahogyan a kormány igyekszik feltüntetni, hiszen a zsidóbirtokról, amelyet most nem engednek felparcellázni azért, mert háborúban vagyunk, tudja az a zsidó tulajdonos, hogy az ő földjét elveszik a háború befejezésekor, tehát úgy sem fog rajta lelkiismeretesen gazdálkodni, nem fog rajta úgy gazdálkodni, hogy a magyar gazdasági életben tényleg eredményt tudjon felmutatni. Ezek a gazdaságok lassan-lassan sorvadnak és a termelésükben zavarok állnak be. Ezeket a kérdéseket