Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

26 Az országgyűlés képviselőházának 310. Az 1917 : XT. te- alapján, amely a mim»& teirek számának: felemelését, illetőles a rendkívüli viszonyokra való tekintettel tárcanélküli miniszterek rendszeresítését foglalja magában, három tárcanélküli miniszterünk van már. Mind a hárocm tárcanélküli miniszter az 1917 : XI.. te. alapján nyerte kinevezését, azcwnban a három miniszternek egyazon jogforrásból eredő kinevezése ellenére is egymástól teljesen elütő, sőt mondhatnám egymással teljesen szembenálló joliege van. Először sorrend szerint a közellátási miniszter úr tárcájával foglalkozom, azután a propagandaminiszter úréval és végül a tárcanélküli miniszterével. A három táreanélküli miniszter jellege annyira különböző, hogy közülök az egyik úgyszólván önálló tárcává nőtte ki magát és jóllehet az 1917 :XI- t.-c. 2. §-a imperative megmondja, hogy a miniszteri állásokon és két államtitkári álláson kívül más rendszeresített állások nem szervezhetők és nem tölthetők be, a jelen költségvetés kimutatása szerint a közellátási miniszter úrnak mégis 415 rendszeresített állású alkalmazottja van. (Incze Antal: Ez az a bizonyos alkotmányosság! — Palló Imre: Fő az alkotmányosság!) Nem tudom.» milyen közjogi megfontolások késztették a kormányzatot arra, hogy a közellátási miniszter úrnak eat a tulajdonképpen táreaszerzési megbízást az előbb idézett törvénycikk tiltó szavai ellenére megadja, de ha a közellátási miniszter úr számára meg van adva ez a lehetőség és van erre közjogi fundamentum, akkor ugyanennek a fundamentumnak meg kell lennie a m. kir. propagandaügyi miniszter úr számára is. (Rajniss Ferene: Annak is nyolcszázat! Persze! — Lukácsnak is négyszázat!) Mind az ő közvetlen, mind közvetett nyilatkozataiból úgy látjuk, hogy a propagandarniniszter úr nem tartja magát felruházottnak ezzel a joggal, mert nemcsak minisztériumot nem szervezett magának, — a közellátási minisztérium helyett a »közellátási hivatal« megjelölési ugyebár csali a dolog megkerülése, mert nem kétséges, hogy a közellátási hivatal neve alatt tulajdonképpen egy nagykiterjedésű és nagyfontosságú, hatalmas minisztérium szervezete működik — a propagamdaügyi miniszter úr nemcsak, hogy nem tartotta szükségesnek állandó állások kreálását, hanem magát nem is tartja impeiriummal felruházottnak .arra, hogy rendeleteket lad join ki és rendeletei mint M. E.-rendeletek a miniszterelnök szignója és aláírása mellett jelennek meg (Stitz János: Propagandát nem rendeletekkel kell csinálni! — Rajniss Ferenc: Halljuk Stitzet! — Imrédy Béla: Pedig csodálatos módon adtak ki rendeletet!) A propaganda (miniszter úr példának okáért a, ponyva megrendszabályozására vonatkozó rendeletét a minisztereinök úr szignója alatt jelentette meg. Az 1848: III. te. kifeje* zetten megmto-ndja, Ibjogy minden miniszter felelősséggel tartozik azért a rendeletért, amelyet aláír, de miután most a, propaganda miniszter úr által kibocsátott rendeletet a minisztereinlök úr írta alá, e pillanatban nem tudjuk, ki a felelős, a kibocsáitó-e, vagy a rendelet tulajdönképe'ni aláirója-e? (Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszter: Az minisztériumi, nem pedig miniszterelnöki rendelet, tehát az összkormány felelős érte! -— Imrédy Béla: Azt mondta, hogy nincs impériuma, azért kellett így kibocsátania a rendeletet! Pontosan ezt tetszett felelni.) Az 1917: XI. te. a táreanélküli' miniszter ülése 1942 november 20-án, pénteken. rejkre vonatkozólag kijelenti,-hogy azokra a háborúval és a békére való átmenettel kapcsolatos feladatokat lehet bízni. Ezzel szemben itt van a sorban harmadik: és az előbbiek jellegével még erősebben ütköző, azoktól még erősebben különböző táreanélküli miniszterünk, a költségvetésben tárcanélkülinek egyedül nevezett Lukács Béla miniszter úr, aki saját indokolásában lakonikus rövidséggel csupán annyit mond: »A reám bízott feladatokat minisztériumi szervezése nélkül kívánom ellátni.« (Horváth Ferenc: Vájjon mik azok a feladatok'?) Ezekről a feladatokról azonban a költségvetés indokoláisa sem részleteikben, sem lényegükben egyetlen szót nem tartalmaz. A költség vetésben egyedül a miniszter úr kiadásai szerepelnek, de hiogy ezeket milyen célra használják fel, arról egyetlen szóval sem történik említés. Látunk tehát három, egy ugyanazon törvényhely alapján kinevetett táreanélküli minisztert egymással tökéletesen ellenkező, egymással ellentétben álló jogkörrel és jelleggel. (vitéz Lipcs«y Márton: Kákán csomót keres!) Nem értettem jól. (vitéz Lipcsey Márton: Azt mondtam;: kákán csomót keres!) Elnök; Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Derültség. — vitéz Lipcsey Márton: Mit nevet rajta Kaijniss?) Csendet kérek! (Zaj.) A szónok urat kérem

1

, folytassa beszédét, (vitéz Lipcsey Márton: A nagy tudós!) Kóródy Tibor: Képviselőtársam kiö'zbeszólására azt válaszolom, hogy mi a magyar alkotmány írott szabályait és törvényeit nem tekinthetjük kákának és azokkal szemben elkövetett cselekményeket sem csomónak, (vitéz Lipcsey Márton: Nem arról van szó! De a lényeget sohasem nézik!) Elnök: Csendét kérek minden oldalon. (Rajniss Ferenc: A miiinisztetr nemi esomó! — Egy hang a szélsőbaloldalon. Gordiusi csomó! — Derültség! ) Kóródy Tibor: A három tárcanélküli miniszter úr ügykörei között fennálló az az óriási különbség, amelyről az előbb beszéltem, még fokozódik azzal, ha megemlítjük, hogy a három miniszter úr költségvetése közül az egyik nek a tárcája külön, saját költségvetési napon tárgyaltatik, míg az ugyanazon törvényhely alapján kinevezett másik két miniszter tárcája az úgynevezett kisebb tárcák között szerepel. (Incze Antal: Ezek mellékitárcák!) En ezt nem értem. (Stitz. János: Peldig logikus!) Az indokolás sem adott ebben a tekintetben semmiféle támpontot. Mindenesetre szeretnénk a költségvetési vita folyamán erre a kérdésre megnyugtató felvilágosítást kapni. Ki kell azonkívül jelentenem, hogy a propaganda miniszter úr négy és félmillió pengőt sem elérő költségvetési dotációját aránytalanul alacsonynak tartjuk azokhoz a. fontos és nagyjelentőségű feladatokhoz mérten, amelyeket ő maga jelőlit meg a közvélemény helyes tájékoztatásában, a háborús mentalitás meg őrzésében, a hazafias közszellem fenntartásában, a társadalom szervezésébein ési más fontos tennivalókban. Nem valószínű, hogy e fontos feladatok közül kimaradt volnai, talán csak nem tétetett be a felsorolásba a hatalmas háború utáni átalakításra, való lelki előkészítés feladata, (Antal István nemzetvédelmi propagandarniniszter: Űgy van! El fogom mon dani!) amely szintén ennek a tárcának, ennek a miniszter úrnak a feladatkörébe fog tartóz-