Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

352 Az országgyűlés képviselőházának 31 — a utóbbi öt esztendő alatt, azt évtizedek nemzedékei is nem tudom hogyan fogják helyrehozni. De nemzetiségi és zsidó vonatkozásban ajánlani szeretném a t. kormánynak: idejében ébredjen rá arra, hogy az igazságtalanság, a nem egyenlő méretekkel való mérés, az embertelenség és az embertelenség tűrésének módszerei megbukóban vannak az egész világóra és nem érdeke a magyar nemzetnek, hogy egy beteg korszak elhibázott és fajtánk szellemétől elrugaszkodott tévelygéseiből ítéljenek meg bennünket majdan. Érdekünk az, (hogy érvényre jusson minden téren, a inemzetiségi kisebbségekkel szemben csak úgy, mint a hazai zsidósággal szemben a magyar történelemnek útmutatása, mondhatnám erkölcsi parancsa: jogegyenlőség, kereszténység, magyar emberség. S ha már hibás törvényeket hoztunk, (Baky László: Nagy zsidóvédő!) legalább a végrehajtásában térjünk vissza az ősi nyomdokokra. Addig térjünk vissza, amíg nem késő. (vitéz Szalay László: Térjünk vissza Kálmán király, Szent László törvényeire!) Mindezek alapján a költségvetésre vonatkozó felhatalmazást nem vagyok hajlandó a t. kormánynak megszavazni. (Taps bal felől. — A szónokot üdvözlik. — Mozgás a szélsőbaloldalon.} Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: László Dezső! Elnök: László Dezső képviselő urat illeti a szó. í László Dezső: T. Képviselőház! Miután pártunk elnöke pártunk nevében általános vonatkozásban szólt hozzá a kormányprogrammhoz és különös tekintettel volt hozzászólásában a mezőgazdasági kérdésekre, Bethlen László képviselőtársam podigf általános gazdasági vonatkozásokban tett megjegyzéseket a kormányprogrammhoz, az én beszédemnek az a feladata, hogy kultúrpolitikai vonatkozásokban szóljak hozzá a kormány programmjához. Mindenekelőtt világosan kell látnunk, hogy a kultúrpolitika^ nem egyik szelete egy nemzet és ország általános politikájának, hanem annak lényegét, belső éltető magvát képezi. A kultúrpolitikának első nagy feladata az, hogy a jelenben élő nemzet elé vetítse a nemzet jövendőjét, hogy az alkotó szellem működése által jövőbe látva mutassa a nemzetnek azt aa utat, amelyen haladnia kell, a nemzet elé állítsa ^azokat az eszményeket és nemzeti értékeket, amelyeknek tükrében és sugarai alatt a nemzet élete teljesebben kibontakozhatik. A kultúrpolitikának másik feladata az, hogy a nemzet, társadalom és állam életének minden vonatkozását éltető szellemi erőkkel hassa át. Világosan kell látnunk, hogy öntudatos nemzeti kultúrpolitika nélkül a legjobban felszerelt hadsereg átütő ereje is kisebb, látnunk kell, hogy az államvezetésben a bürokrácia nehézségeit egészséges és élő nemzeti szellemi élettel miképpen lehet könnyebbé tenni, sőt azt kell mondanunk, hogy még a közellátást is a nemzeti, szellemi és erkölcsi tényezők mozgósítása által könnyebbé és eredményesebbé lehet tenni. A kultúrpolitika feladata az, hogy a nemzeti erőt elevenné tegye, a! legfontosabb szellemi, erkölcsi és hitbeli tényezőket megerősítse és ezeknek a tényezőknek segítségével a nemzetet teljes életsikerre tudja segíteni. Mi, erdélyi emberek, különös mérték5. ülése 1942 november 27-én, pénteken* bien (megtapasztaltuk, hogy a kultúrpolitikának milyen szerves köze van a társadalom* politikához, a gazdaságpolitikához. Felismer* tük annak az új szintézisre törekvésnek szellemét és igazságát, amely a nemzeti életnek és , az állami életnek egyetlen vonatkozását sem akarja a másiktól elválasztani. Azok a kultúrpolitikai gondolatok, amelyeket el akarok mondani, 22 éves kisebbségi korunkban alakultak ki nemcsak énbennem, hanem mindazokban, akiknek nevében szólhatok, sőt továbbmenőleg az erdélyi magyarság legszélesebb rétegeiben is. Ezek a kultúrpolitikai gondolatok 22 esz* tendő próbáját állották ki és egy történelmi kor bizonyság amellett, hogy ezek alkalmasak arra, hogy nemzetünk mostani válságos fordulójában is erőt tudjanak mindnyájunknak nyújtani. Nekünk, erdélyi magyaroknak, nagy örömet és felszabadulást jelentett, hogy amikor az anyaországi magyarsággal találkoztunk, annak arcán ugyanannak a kulturális fejlődésnek eredményeit ismerhettük meg, amely rajtunk keresztül is kibontakozott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mesterséges határok választottak el bennünket. Elzártak attól, hogy szervesen együtt éljünk az egész magyar nemzet szellemi életével. Mindent elkövettek azért, hogy téves úton és korcs módra fejlődjék a mi külön szellemi életünk. Mindez az erőszak és elnyomás azonban semmi eredményt nem tudott hozni, lélekben egyek maradtunk. Mi a_ megszállás ideje alatt, az itt élő testvérek pedig a trianoni korszak nehézségei'közt ugyanúgy eljutottak egy új magyar kultúrpolitika legfontosabb vonalainak felismeréséhez. | Beszédemmel, éippen arra akarok rámutatni, hogy ma az új magyar kultúrpolitika követelése nem vágyálom, nem légüres térben való beszéd, hanem már kifejlődött; már^ létrejött értékekre és alkotásokra valló utalás. A kultúrpolitikának négy fontos, nagy feladata van. Az első feladatta az, hogy őrködjék a nemzet egész szellemi birtokállománya felett, hogy *a nemzet szellemi életéit teljes önkifejlésre tudja segíteni. A másik feladata az, hogy a nemzejt kulturális élete számára megfelelő keereiteket biztosítson, hogy megteremtse" azt & rendlet, amelyben a nemzet és az állam különböző kulturális tényezői egymás mellett _ az egész nemzetnek és államnak javát tudják szolgálni. A kultúrpolitika harmadik feladata az, hogy új intézményeket teremtsen s a meglevő kulturális intézmények fenntartásáról gondoslkodni tudjon, hogy a nemzetben működíő kulturális erők aa állam által alkotott és Segített intézményeken keresztül szolgálják a nemzet célját. Végül a kultúrpolitika negyedik feladata az, hogy különös mértékben gondoskodjék a nemzet kulturális életének személyi föltételezőiről gondoskodjék. arról hogy a kulturális életet alkotó személyiségek úgy is mint nép, úgy is mint egyének, be tudják tölteni hivatásukat. • Ha a magyar kultűrpolitikáuak azt a történetét nézzük, amely az első magyar felelős minisztérium felállítása óta bontakozott r ki. azt kell mondanunk, hogy az elmúlt század kultúrpolitikája a szellemi kérdések felett való őrködés mellett különös mértékben abban domborodott ki, hogy megalkotta a magyar

1 kulturális életnek, a magyar kultúrpolitikának azt a keretét, amelyben a magyar kulturális élet zavartalan és nyugodt menetben fejlődhetik tovább, Az elmúlt század kultúrpolitikája