Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

343 Az országgyűlés képviselőházának 316. jainkat, hogy államunk betölthesse európai hivatását. Még a második Wesselényi Miklós Szózat című művében, melyben a pánszláv veszedelem ellen való felkészülésre hívja fel ai nemzetet és a bécsi centralista politi'kát, sajnos semmi /gyűlölet, vagy. agelsszió, vagy uszítás az orosz nép ellen, hanem csak mélységes hazafiúi aggodalom és az örök magyar honvédelem szándéka, és akarata. A magyarság egyéniségének, de helyzetének és hivatásának megfelelően is mindig megőrzött bizonyos tárgyilagosságot más népekkel szemben. Merném mondani, nem ma. gyár dolog a idegen' népek lenézése és lekicsinylése, legkevésbbé pedig a hozzánk hason lóan számbelileg kisebb népeké. Az igazi magyar szellemi élet, szellemiségünk politikai és irodalmi legnagyobbjai, sohasem is vettek részt, még a legutóbbi századforduló korának amaz itt-ott jelentkező elesusKaniliásában sem, amely a nyugat felé való dörgÖlŐzésibeh és kellet és délkellet felé való lekicsinylő gesztusokban jelentkezett. A magyarság nincs is rászorulva arra, hogy más népek' jogosulatlan és igazságtalan lekicsinylésével méricskélje magát számbelileg nagyobb népekhez,. Magunkban isi vagyunk valakik, ez a magyar szemlélet, Maradjunk meg csak szerényen Zrínyi Miklós mondásánál, hogy: egy népnél sem vagyunk alább valók!. De ezt a mértékét aztán tartsuk is be, politikusok és történetírók egyaránt. Zrinyí tétele pedig kissé átírva annyit jelent, hogy mi, magyarok minden népet megbecsülünk és tisztelünk, de egy népet sem tisztelünk mértéktelenül. Ezt az, általános megbecsülést pedig nemcsak népünk veleszületett igazságérzete és embersége, hanem tiszta politikai érteim© is magával hozza. És kétszeresen áll ez a tétel, az emberség és emberszeretet magyar magatartásának természetessége' és kötelessége ama népek irányában, amelyeket eorsunk, — és az ő sorsuk), •—hivatásunk, valójában ai Gondviselés reánk bízott. T. Ház! Egyes egyedül ebbe a történelmi keretbe és szellemi szemhatárba lehet, szabad és kell beállítanunk; a nemzetiségi kérdést. A tör ténelmi magyar nemzetiségi politikának; két elvi sarkpontjai van. Egyik a magyar állam eszmei és szerkezeti — államjogi — egysége és ezzel az állampolgári egyenlő jogúság, a másik pediff a nemzetiségek szabad népi egyénisége és ennek' az egyéniségniek szabad fejlődése'. Ennék a két évezredes magyar elvnek! teljességéből sernmiit sem engedhetünk. Sem a magyar állam egységét és szuverenitását fel nem adhatjuk, sem nemzetiségeink népi szabadságának elvét meg nem csorbíthatjuk. E kettős elv a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyarság eszmei, államalkotó elsőségéhez váltig raigaszkodikl de ugyanakkor ez az államalkotó magyarság minden' velünk élő nem magyar nép életét egyforma igazságkeireséssel és egyforma igazságosztással, főleg pedig mindenkinek egyformán szóló egyetemes érvényű törvényekkel és egyéb jogszabályokkal rendezi. Csak ebbe fa történelmi szemszögbe ál>líthaitjuikí bele minden nemzetiségi kisebbsésrünk létét, egyéniségét, kérdéseit, a német kisebbségét is. T, Ház! Teleki Pál azt vitatta, hogy a néülése 1942 november 27-én, pénteken. met kisebbségi kérdésről szóló bécsi egyezmény nincs ellentétben a magyar alkotmánynyail. Nem kívánok polémiába bocsátkozni «bben a kérdésben, hanem csak azt állapítom meg: ha nincs ellentét a bécsi egyezmény és a magyar alkotmány között, annál jobb. Mert annál könnyebben, annál surlódásmentesebben érvényesülhet az a tételem, hogy ennek az egyezménynek csak a magyar alkotmány keretei között- lehet érvényesülése. Más szavakkal: ez az egyezmény nem teremthet olyan rangkülönbséget (vitéz Imrédy Béla: Különbság van!) nemzetiség és nemzetiség között, amely ellentétben volna nemcsak a magyar alkotmányosság egyet eniesíségre

; törekvő jogászi és

1 politikai szellemével és a magyar Corpus Juris történelmi felépítésével, hanem a hagyományos magyar igazságérzettel, sőt a magyar nemzet és állam méltóságával is. T. Ház! Mind e megfontolások alapján és a. hagyományos magyar nemzetiségi szemlélet tíszteletbentartásával némi barátságos figyelmeztetést szeretnék intézni a mi magyar paraszti ellenzéki oldalunkról a hazai úgynevezett »Volks

bund« vezetőihez. Kérem okét, ne feszítsék túl a magyar nép nagy keleti türelmét. Ez a türelem nagy, de korántsem végtelen. JMe kíséreljék meg a német, lovagrendnek II. Endre királyunk alatt oly csúfosan végződött belső lázadását a magyar állam szuverenitása ellen. A XIII. század elején a német lovagrend szerényen bekérezkedve az országba és az erdélyi szászok mellé települve, azokkal összefogva próbált önálló állam ósdit játszani. Most hasonló Önálló államosídi jelenségéiről kapunk értesülést. A Nagymaigyarorszag ezévi augusztus elsejei számában olvasható: »A Deutsche Arbeit folyó évi májusi számának 152. oldalán közli, hogy a magyarországi német népcsoport vezére, Führer je, dr. Franz Basch rendeletet bocsátott ki a dermagyarországi német települési területek új beosztásáról. Eszerint a Baranyában, Schomodelban és Tolnauban fekvő települési helyek egy területté foglaltatnak össze »Schwäbische Türkei« elnevezés alatt. (Rátz Kálmán: Ez hallatlan! Ez ellen tiltakozni kell! ~ Meskó Zoltán: Ügy van!) E terűiéit vezetőségének székhelye Fünfkirchen városa«. Hogyan? Sváb—Törökország Magyarországon mint önálló német nemzetiségi tartomány? Miféle csodabogár ess* És Franz Basch Führer úr rendeleteket bf-* csáthat ki a magyar államban és területileg önálló közigazgatási egységgé egyesítheti Branjau, Sehomodei és Tolnán bizonyos részeit? (Rátz Kálmán: Hallatlan!) Van egy régi magyar közmondás azok számára, akik szeretnek: messzebb rugaszkodni, mint ahogy az természetes és illik: hátrább az agarakkal! (Helyeslés és taps a baloldalon.) Kérjük illő szerénységgel a Vol'ksbund vezetőit, hoigy a nemzetiségi önkormányzat gyakorlati mértékének megállapítását bizzák csak, nyugodtan a szuverén magyar törvényhozásra. És ajánljuk nekik innen ellenzéki oldalról, nem is barátságtalanul, hogy kissé eresiszék meg a fejükbe nyomott harcias vaskaiap álladzóját és enge délyezzenek egy kis szünetet a magyarság ellen való sunyi villámháborújukban. És egy ilyen kis stzünetben olvassák el a német lovagrend magyarországi történetét (Zaj. — Hamm Ferenc: Most kint a; fronton van fontosabb feladatunk! — Rátz Kálmán (Hamm Ferenc felé): Érdékes történet!) meigtoldva esetleg Jókaii Mór kedves derűs kuruckori históriájával, I a nagyeuyedi két fűzfáról és benne Trájcig-