Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. a figyelmüket arra, hogy a magyar államnak, a magyar kormánynak nagy gondot okoz a béke, a nyugalom fenntartása és valóban nagy elnézést és, megértést gyakorol ma ezekben a nehéz időkben a nemzetiségi kérdések tekintetében. Éppen azért nyomatékosan kérjük őlket, hogy a maguk közötti békével és megértéssel ők is segítsék elő a magyar államnak ezt az egyetértésre való törekvését. T. Ház! Azt hiszem, hogy most, az appropriációs vita folyamán nagyon fiadi a valóságot ez a megszólítás, hogy »tisztelt Ház«. Elnézést kérek a mélyen

1 t. jelenlevő társaimtól (vitéz Jaross Andor: Elég kevéstől kell!), de valóban csak a t. Házat köszöntjük ilyenkor. Én azonban úgy érzem, hogy csak kimentek a képviselőtársaink és lelki szemeim előtt ott, látom őket a maguk helyén és ott látom mögöttük a magyar nemzetnek kisebb-nagyobb csoportját, az egész magyar nemzetet. Éppen olyan felelősségérzettel és felelősségtudattal beszélek most, mintha telt sorok lennének itt. mert amiről itt beszélünk, az szól a magyar nemzetnek is. azt a magyar nemzet figyeli és mi felelősséggel tartozunk a magyar nemzetnek. A kormány munkájáról sok szó esett itt. Palló képviselőtársam ilyen kifejezéseket használt: szeretne ^látni dolgozó magyar minisztereket, ma beszélő miniszterek vannak és beszélő idők vannak, de dolgozó embert, dolgozó minisztert nem Itatunk. 'Ez volt a lényege annak, amit mondott. Én magam is szeretnék egészen tárgyilagos lenni. Én magam is érzem, érezzük és kívánjuk, hogy valóban néha jobb volna, ha még erőteljesebben, még határozottabban cselekednék kormányunk, de azt a tényt, hogy a kormány dolgozik, azt a tényt, hogy mia a kormány mindlen egyes tagja a maga helyén az ország második vagy tizedik számú szolgájaként robotoló életet él és ezt magyar lélekkel, a magyar nemzetért teszi, ezt kétségbevonnia senkinek sem lehet A kormány munkáját mindjenesetre nagyon sok bírálat éri és ez helyes. A bírálatok ma nam is nagyon erősek, sok jóindulatot is tapasztalunk. Azt is látjuk azonban, hogy a bírálóban nincs meg mindig a munka segítésének legnagyobb szándéka. A bírálat sokszor nem, veszi eléggé figyelembe azt, hogy háborúban élünk és más mértékkel kell mérnünk. Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy sokszor csak a, dolgozó kormányt figyeli ez a parlament és megszólalnak itt és megszólalnak amott az eigyik és a másik pártban. — Palló képviselőtársam a zenekart említette példának. Ha az ő hasonlatával élek, akkor bizony itt néha vannak olyanok, akik csak a cintányért vagy a dobot verik. Vannak,, akik csak a maguk szólamát fújják, de ha a kormány valóban erős kézzel fogja össze, akkor egységes lesz ez a zenekar, akkor ütemet tud adni annak a munkának, amelyet a kormány végez. Ehhez azonban nemcsak a kormány jóindulata szükséges, ehhez feltétlenül kell mindnyájunknak a támogatása. Azt hiszem, olyan időket élünk, amikor nem kétséges az, hogy a pártpolitika! másodrendű valamivé vált. Ezekből a padokból, a képviselőháziból ma a léleknek és a magyar szellemnek kell kiharsognia és kisugároznia a nemzet felé, egységes léleknek és egységes szellemnek. Ügy képzelem, hogy ezekben az időkben, amikor például a közellátás óriási magyar probléma, [ebben a nehéz közellátási harcban a fekete piac szertelenségei ellen és más nagy magyar kérdésekben — van még egy sereg ilyen magyar kérdés — a parlamentnek minden egyes ülése 1942 november 27-én, pénteken. 339 tagja, minden aggály nélkül odaállhat egy egysége« nagy munkába. Ezt az egységes nagy munkát kérjük, sürgetjük mindnyájan. Hiszszük is. hogy mindenki akarja is és ennek útjából vegyünk el most minden hatodrendű kérdést, hogy egy nagy magyar közösségben forrjunk össze, mert ennek a nagy magyar közösségnek a megteremtése ma életkérdés,, valóban a nemzet életének vagy halálának kérdésié. Amikor az ország óriási és nehéz küzdelmeket vív, amikor körülöttünk és itt bennt az országban is annyi ellenségünk van, jól látjuk az ellenség tevékenységeit itt az országban — akkor arra van szükség, hogy a magyar nemzet egy célt tűzzön maga elé, a mélységes magyar öntudatot, s az egymás iránti nagy szeretetet. Eitner igen t képviselőtársam azt mondotta, — amit jól esett hallani, — hogy mindenkinek szívből megbocsát, aki ellensége volt, mert úgy érzi, hogy itt a megbocsátás ideje. Igen, ma a magyar embert kell egymásban keresnünk, vállat váll mellé tennünk, s a magyarban a magyart, nem pedig ilyen vagy olyan érdekű és politikai irányú magyart, [hanem elsősorban a magyart kell megtalálnunk. Most a magyar nevelésnek, a magyar lelkiségnek^ az érdekében szeretnék a mélyen t. képviselőház előtt néhány szót szólni és ehhez kérem szíves figyelmüket. Én azt hiszem, sohasem volt indokoltabb a nevelés problémájáról beszélni, mint a mai időkben, azt hiszem, sohasem volt indokoltabb a lelkiség kérdéséről megemlékezni, mint a mai időkben. Képviselőtársam úgy említette . a nemzeti szocializmust, mint egyedül megváltó eszmét és tant. Legyen szabad erre azt válaszolnom, hogyha a nemzeti szocializmus eszköz arra, hogy az Evangéliumnak gyakorlati életté válását ^cselekedje, akkor jó és hasznos, de ha önmagáért van, ha nem az Evangéliumot akarja szolgálni, akkor meghalt, akkor az Isten ellen fordult, akkor olyan nagy mű ellen fordult, amely kétezer esztendeje ennek a világnak a fundamentuma. (Incze Antal: Ez a vita már eldőlt, képviselő úr!) Arról van szó, hogy szolgálja-e ezt az evangéliumi szellemet, szolgálja-e és cselekszi-e a mély magyarságot

1

? Tessék elhinni mélyen t. képviselőtársaim, . el fognak tűnni ezek a vitás világnézeti kérdések, (Ineze Antal: Nem is vitásak!), ezek a nem fundamentális erők. Az Evangéliumban a szociális érzés nagyon mélyen benne van, mert amikor az Evangéliumot alapító és hozó Jézus szandálban ^ járta a poros országútat, amikor Jézus odaállott a szegények, az elhagyatottak és a nyomorultak mellé, s amikor a gazdagnak azt tanácsolta, hogy: oszd meg a vagyonodat és segíts másokon, — azt hiszem, messzebb ment el, mint amit ma kívánunk. Ha a szocializmus az Evangélium gyakorlata lesz, akkor a szocializmus^ áldásos munkát fog végezni. Ügy érzem, hogy az Evangéliumnak ez a hosszú hatalmas múltja, termékenyítő ereje, s a magyarságnak mélységes öntudata az a két fundmentális erő, amelyre építhet ez a nemzet, amely mindig meg fogja határozni azt, hogy hogyan cselekedjék egy politikus és könnyebbséget fog teremteni a nagy nehéz magyar időkben, mert nagy összefogó, összetartó erő. (Incze Antal: Nem lehet szembeállítani az Evangéliummal!) Képviselőtársam említette a zenekart, era-