Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

24 Az országgyűlés képviselőházának 310. ii» kudarcot vallottak, másrészt, mert ,a magyár állam van olyan erős, hogy az 1918-as események megismétlődését megakadályozza. (Úgy van! jobbfelöl.) Meg kell mindenkinek nyugodnia albban, hogy Kassa is, Kolozsvár is minden időre magyar marad, (Ügy van! Ügy van!) mert ezt a miagyairságot sok millió magyar elszánt akarata biztosítja. . A hazai nemzetiségek az anyiszor meghiúsult és meghazudtolt Ígéretek és álmok követése helyett keressék boldogulásukat abban a jól bevált ezeréves keretben, amelyet a magyarság biztosított nekik. Keressék ők is a megértés útját, tanulják meg az állam nyelvét ési fogadják türelemmel rendelkezésiéit. T. Ház! A nemzetiségi kérdésnek az előbb említettek értelmében való rendkívül méltányos és emberies kezelése azonban feli jogosít jai a magyarságot arnai, hogy megkövetelje ugyanazt a bánásmódot a határainkon kívül élő faj-: testvérenkkel szemben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek következtetése rendkívül megnyugtatóan hatna a magyarságnak a ha^ai nemzetiségekkel való békés együttműködésére. Szűnjék meg a fajtestvéreinikkel szemben jelentkező és a ibelső gyengeséget eláruló türelmetlenség és jogfosztás. Szűnjék meg a szentiistváni birodalom elleni, a békéi» együttélést és munkát akadályozó izgatás is, mert neim sokáig leszünk abban a helyzetben, hogy a jelenlegi állapotot eltűrjük. T. Ház! A nemzetiségi kérdés fejlődésiében fontos esemény az 1940. évi augusztus hó 30-án kelt bécsi jegyzőkönyv aláírásiam Ez a jegyzőkönyv a, hazai németségnek ama tagjai javára tartalmaz kikötéseket, akik ai Volksbundhoz tatrtoznak. A bécsi paktum különleges helyze^ tet teremt ai hazai nécrnet népcsoportihioz t artozók számára, akiknek politikai hitvallását is védelmeibe veszi. Ennélfogva a bécsi egyezmény ai haziai nemzetiségek kezelésének kétféle irányt ad. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a teljes jogegyenlőség elve, amely alkotmányos életünknek sarkalatos 'biztosítéka, ne vonatkoznék minden nyelvű állampolgárra egyaránt, hanem át volna törve. Tény, hogy ai Ihiazai^ németség letelepedése óta mindig mélyen átérezte a német-magyar sorsköziöisséget és sohasem azonosította^ magát a túlzó szláv ós román nemzetiségi vezérek politikai elgondolásaival. Emlékezünk az 1848-as eseményekre, amikor a szerb és oláh felkellő csapatok vérfürdőt rendeztek a magyar és német községekben. A horvátok ellenünk vonultak, Hurbán, valamint Stur tót felkelést szítottak. Ugyanakkor a magyar hadsereg tisztjei és legénysége közt rengeteg volt a német önkéntes. Mindez fokozta a sorsközösség tudatát. Bár a hléosi paktumot külpolitikai okok szülték, a magyar nemzet a megkülönböztetésnek egyik alapját ebben a sorsközösségben látta, amelynek tudata, hite szerint, ma is él mindkét népben és jelenleg gyakorlatilag a bolsevizmus elleni küzdelemben jut kifejezésre. Nagy hiba volna ezt a tudatot gyengíteni és a bizalom íhélyébe a bizalmatlanságot ültetni. Minden tényezőnek arra kell törekednie, hogy a f német és magyar nép jelenlegi nagy összefogását semmi ne zavarja. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek egyik módja: nemcsak a bécsi paktumnak szószerinti betartása^ hanem rendelkezéseinek tapintatos, követése. Az együttélésnek — mondotta a miniszterelnök úr — ülése 1942 november 20-án, pénteken. íratlan isizabályai is vannak, amelyek több száz éven át biztosították a nemzetiségekkel való siírlódás nélküli együttélést. A paktum végrehajtásában ezekről az íratlan szabályokról sem szabad megfeledkezni. E tekintetben kimagasló jelentősége van a Volksbundhoz tartozó személyeknek a magyair állammal szemben való magatartásának. A paktum értelmében a Volksbund tagjai lojális magatartásra vannak kötelezve. E tekintetben a Volksbund tagjainál, újabban, örvendetes megértés mutatkozik. Kívánatosnak tartom ezt a lojalitást, ennek megértését tovább fokozni! és az összhangot is ilyen formában tovább szolgálni azzal, hogy a lojaitás tairtallmi meghatározásiai is világosabbá tétessék. T. Ház! Ha a lojalitás csak azt jelenti, hogy a hazai németség elviseli a magyar fajta vezető szerepét a Duna medencéjében, akkor ez a lojalitás nem jelenti az erők fokozását. A lojalitásnak a nemzethűségnek és hazaszeretet mellett aküvnak kell lennie. (Ügy van! jobbfelől.) Azt kell jelentenie, hogy a hazai németség osztozik a siorsközösség'ben és részt akiai' venni munkájával és közreműködésével a ma^gyár sorsközösségből származó mindennemű feladatok megoldásában. (Hamm Ferenc közbeszól.) T. Ház! Az erők egyesítését szoligálja az összhangot zavaró fogalmak tisztázása. Ezek között igen nagy szerepet játszik az asszimiláció sokat hánytorgiatott kérdése. Itt szóbakerülhet a paktumban is szereplő névmagyarosítás kérdése. A névmagyarosítás annak idején a nyelvújításból származott, amely az idegen nyelvi elemek eltávolítását kívánta szolgálni. 1867-ig a névmagyarosítás igen egészséges, természetes folyamat volt: akik lélekben asszimilálód

1 tak, azok vették fel a magyar nevet. 1867 után, sajnos, megváltozott a helyzet. Ekkor történtek a gyors forraló magyarosítások. Ezek a hígmagyarok 1918-ban súlyos csalódásokat okoztak a nemzetnek. Az 1918-as forradalmat is essek csinálták. Éppen ezért a névmagyarosítás szempontjából fel lehet állítanunk azt a korlátot, hogy a jövőben csak azokat juttassuk ehhez a kitüntetéshez, akik valóban szívbenlélekben magyarokká váltak. (Helyelés a szélsőbaloldalon. — Mester Miklós: Ez íajy van!) Különben sem szabad a névmagyarosítás jelentőségét túlbecsülni. 1867 előtt, mindössze 1729 névmagyarosítást, 1867~től 1893-ig pedig — az utóbbi az aggályos — 13.5D0^at hagytak jóvá, Tömeget tehát nem jelentett, értéket, előnyt se jelentett mindig. T. Ház! Az asszimiláció kérdésének a lényege tulajdonképpen nem itt jelentkezik, hanem magában a tényben, hogy a magyarsággal szemben vád jelentkezett az erőszakos asszimilációt illetőéin. Mindlen nép asszimilál az együttélésben és etikai jellegű munkaközösségekben természetszerűen önként jelentkezik az asszimiláció. Tehát nem az állam, a társadalomi asszimilál. Az asszimiláció a legerősebben mindenütt, egész Európában, a fővárosok felé mutatkozott és a fővárosokba tóduló neu asszimilálódott elsősorban. Ez Budaipesten is megtörtént. Ezt nem tagadihatjuk. de ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy sehol a világon nines az, hogy a főváros környékén ilyen nagyszámú, viruló, népes nemzetiségi községek legyenek, mint éppen Budapest körül. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Azt is meg kell állapítanunk, hogy az asz-