Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Âz országgyűlés képviselőházának 316. kába helyezi, a>kkor ez nem fog izgatással együttjárni, hanem a legnagyobb megnyugvást fogja biztosítani magyar népünk részére. (Ügy van! h szélsőbailoldalon.) Éppen. azért szükséges, mert ha az a honvéd, aki kint harcol a Don mentén, aki ott egy boldogabb néppel küzd együtt, egy olyan néppel, amely kialakította a maga világnézete alapjain) a maga állami és társadalmi rendjét, hazajön, lássa, hogy ő is küzdhet a hatalom birtokáért éis ebben az országban is megvalósíthatja a nemzeti szocializmust. Sajnos, a jelenlegi törvények közt, a törvény által előírt úton, nem teheti meg. Forradalmi úton megteheti, ezzel azonban az ország létét veszélyeztetné, ami pedig lelkiismereti kérdés. Eddig arról beszéltem, hogy milyen tényezők erősítik a nép jeliemiségét a háborúban, milyeni tényezők javítjlák az emberanyag minőségét. Ezekután arra szeretnék rátérni, hogy megtette-e a kormány azokat az intézkedéseiket, amelyek kiküszöbölik az emberanyagunk minőségét rontó tényezőket. Idetartozik a kommunisták elltani küzdelem és a zsidóság kérdése. T. Ház! Mi a kommunistáikkal harcban állunk, legyenek akár Oroszországban, akár Spanyolországban, akár Dél-Amerikában vagy itthon. Mi az összes kommunistákkal harcban állunk. Ennek konzekvenciáját a kormánynak le kellett volna vonnia és a magyarországi szociáldemokratapártot régen meg kellett volna szüntetnie. Teljesen érthetetlen előttem, hogy miért nem tette meg ezt a. kormány. Éppen olyan érthetetlen előttem az is, hogy a szakszervezeteket is fenntartja. A magyar ifjúság lelkét a kormány meg akarja óvni a politikától. Lehet, hogy a kormánynak ez az álláspontja helyes,, de ' miért nem óvja meg az ifjúságot attól, hogy kommunista nevelést kapjon, pedig a szakszervezetekben kommunista nevelést kap. (Úgy van! a szélső-baloldalon.) ( Bárhol _ meghagyhatta volna a magyar ifjúságot, mindenütt hazafiasságra tanították volna, caak ott nem, ahol meghagyta: a, szakszervezetekben. (Vajna Gábor: Tari Józsi bácsiról beszéljek!) Ez a kormánynak végzetes mulasztása és ezért valamik oir felelnie kell. Nem tudom, mire vezessem vissza a kormánynak azt a magatartását. amelyet ebben a kérdésiben kifejt. Lehetségesnek tartom, hogy «a kormány "úgy (gondolkozik, hogy a, nemzetiszocialisták majd viaskodnak a kommunistákkal és ő, mint harmadik, fog győztesként kikerülni a harcból. Ha így gondolkodik a kormány, akkor nagyon könynyelmű játékot folytat a nemzet érdekeivel.^ Ami a zsidókérdést illeti, a zsidókérdés megoldásának hibáit mindenki ismeri. Köztudomású tény, hogy a zsidók helyett jöttek az Aladárok. A zsidók részben' megmaradtak. A lényeg azonban az, hogy a zsidók még ma is irányítják gazdasági életünket. Tény az is, hogy a zsidók mégi ma is politizálhatnak^ még ma is megvannak a politikai jogaik, politikai pártoknak tagjai lehetnek. Végeredményben tehát az a nép, amellyel szintén harcban állunky majdnem teljesjogú polgára ennek az államnak. Hogy annyi Aladár, annyi visszaélés van a zsidótörvény keretén belül, azt én egészen természetesnek tartom, mert a zsidótörvény rossz. A zsidótörvény arra kényszerítette a zsidóságot, hogy f önmagát állítsa át. Nem vették ki a termelési eszközöket a kezéből, nem helyezték zárgondnokság alá a zsiülése 1942 november 27-én,- pénteken. 337 dóság; vagyonát, hanem arra kényszerítették, hogy ha megi akar élni, akkor Önmagát át kell állítania. Ahelyett tthát, hogy az, állam állította volna át a gazdaságú életet, a zsidóságot kényszerítette arra. A Schwarzot és a Kohnt, hogy önmagát állítsa át. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha Kohnnak és Schwarznak önmagát kell átállítania, természetes, hogy úgy fogja az átállítást elvégezni, hogy ez neki a legkevésbé fájjon. Ez sikerült is. Hogy az Aladárok isi keresnek, hát Istenem, a törvény olyan. A törvény, sajnos, egyenesen alkalmas arra, hogiy kijátsszák. Mást várni nem lehet. Ha rossz a törvény, lehet másikat csinálni. A zsidókérdést csak akkor lehet elintézni, ha egészen új elvi alapokra helyezzük. A zsidókérdés megoldása azzal kezdődik, hogy minden zsidót megfosztunk a magyar állampolgárságától. Lehet magyar honois a nemzetközi jog szempontjából, de a magyar társadalomból ki kell közösíteni a zsidóságot. (Szöllősi Jenő: Igaza Igaza van!) Ameddig ezt az elvet, nem vezetjük keresztül, addig a zsidókérdés megoldásáról szó sem lehet. Hogy mennyire Eldorádó Magyarország a zsidóságnak, annak bizonyítéka, hogy Európa összes országaiból ide vezet az útjuk, A zsidó ítéli meg legjobban, hogy melyik állam zsidótörvénye leginkább káros részére. Az a tény, hogy Magyarországba vándorolnak a zsidók a német b irodai óimból és újabban erős mértékben Szlovákiából, sőt; Romániából is, azt bizonyítja, (Szöllősi Jenő: A Bánátból is!) hogy Magyarország egy Kánaán a zsidóság részére. (Vajna Gábor; Ebben az évben 12.000 jött be Szlovákiából!) Tessék elmenni a Felvidékre: ott tüneti kezelés folyik mert derék csendőreink nyakioinfogják azokat a szökevényeket, de mi lesz velük? Internálják őket és ittmarpdimatk. Ez nem orvoslás. Tessék törvényt hozni arra, hogy az a zsidó, aki átlépi a magyar állam határát és az, aki ebben segédkezik), halállal büntettetik. Majd akkor nem jönnek! át a zsidók. Ez ellen lehet védekezni, de mean tüneti kezeléssel, hanem az okot kell mindenütt megszüntetni. (Szöllősi Jenő: Csempésztársaságok 'alakultaik 1 erre! — Vajna Gábor: Zsinagógákban!) A háború megnyerésének másik tényezője az, .anyaggazdálkodás. Erről a kérdésről röviden akarok beszélni. Sajnos, ezen a téren a legnagyobb szervezetlenség uralkodik. (Szöllősi Jenő: Csőd!) Az ipari anyaggazdálkodást a bürokrácia teljesen megölte. Tény az, hogy a termelés ma is a zsidóság kezében van, a zsidóktól pedig azt követelni, hogy a háború megnyerése érdekében mennél többet és mennél jobbat termeljenek,, óriási naivitás. (De* rültség a szélsöbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Ez igaz!) Ugyanakkor pedig óriási mulasztás a kormány részéről és óriási felelősséggel fog tartozni azért, hogy a termelés irányítását még ma is a zsidók! kezében hagyja, amikor á zsidók halálos ellenségeink. Tőlük, a zsidóságtól ezt ma nem is vehetjük rossznéven: hadban állunk egymással, ők tudatosan cselekednek, a kormány pedig hagyja őket. (SíÖllősi Jenő: Tudatosan!) A mezőgazdasági termelésről szintén csak néhány rövid szóval szeretnék megemlékezni. Szervezés van itt: annyi jogszabályunk van, amennyi sohasem volt, még sincs rend ezen a téren. Nem mondhatjuk azt, hogy szervezet-