Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1942 november 26-án, csütörtökön 305 Ifj. Tatár Imre: Ügyi látom, a belügymi­niszter úr itt sem látja biztosítva azt, hogy a magyar parasztság nemzeti irányban indulhas­son meg és ebben az irányban kezdhesse meg az ő építő munkáját. (Pándi Antal: A paraszt­szövetséget akarják életrekelteni!) Arró 1 voln a mondanivalóm. (Csizmadia András: Nem tesz­nek vele semmi kárt!) Csak abból a lefek­tetett, merev álláspontból engednének, hogy különféle helyeken a főszolgabíróik minden a l ap nélkül, önikiényesen bánnak el a becsületes magyar parasztemberekkel. (Zaj a középen. — Pán,di Antal: Ez ébredő magyar volt! — Egy hang a jobboldalon: De vastag hiamgon beszél!) Módomban viain velem megtörtén/t esetet is idehozni, ezért voltam bátor és ezért mer­tem mondani, hogy a belügyminiszter úr aka­dályozója a népi béke megteremtésének. Ez év szeptember havában politikai körutamon lent a Délvidéken jártam. (Palló Imre: Hogy mersz az én. ikerületembe menni 1 ? — Egy hang a kö­zépen: Nem kabaré ez!) Ôbeosén a pártvezetőm­mel elmentem a Hősök szobrát megkoszorúzni és ezért engedélyezés dacára a szolgálatét tel­jesítő csendőr engem le akart tartóztatni. (Mozgási és zaj a középen.) Kérdezem, vájjon mi hibát követtem el azzal, hogy a világhábo­rúban elesett hősöknek szobrára koszorút vit­tem és ezekről megemlékeztem'?. Ezt egyálta­lában nem tudom megérteni, miért történt ez. (Vitéz Várady László: Valami más figura is lehetetit közben! — Pándi Antal: Biztosan nyi­las koszorút vittél!) Topolyán a főszolgabíró a rendőrség által engedélyezett párthelyisé­get bezáratta, odaállította a csendőrt és azt mondta neki: Téged teszlek személyesen fel»­lősisé, ha X Y nyilas vezetők a községbe be mernek menni. (Vitéz Várady László: Lehet, hogy tűzrendészeti szempontból nem fe'elt meg a pártihelyiség! — Pándi Antal: Köz­egészségügyi szempontból talán! — Vitéz Várady László: Az is lehet!) És amikor erre a. törvénytelen lépésre és a Ihivatalös hata­lommial való visszaélésre akartam figyelmez­tetni az illető főszolgabírót s elmentem hozzá, letagadta magát előttem, mert kényes volt neki ezt a kérdést megvitatni. (SzoUosi Jenő: Na­gyon jól tudja, hogy hogyan festett, a helyzet!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (»zol­lőssi Jenő: Elég szégyen az! — Az elnök csen­szűlőanyja a gyakorlati értelemben vett kom­munizmusnak. (Peyer Károly: Majd csak ki­bírjuk!) Nagyon hibáztatom azt is, hogy a be­csülettel dolgozó komoly ipari munkásságnak nálunk .nem enged meg politikai működést (Palló Imre (a jobboldal felé): Jóban vannak a magyarországi szociáldemokratapárttal! — El­nök csenget.) A belügyminiszter bennünket bél­poklosaknak tart és tűzzel-vassal megakadá­lyozza ... (Zaj-) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. ifj. Tatár Imre... hogy a becsülettel dol­gozó ipari munkásság a mi sorainkban sora­kozzék fel, viszont elmulaszt olyan helyzetet teremteni, hogy a becsülettel dolgozni akaró ipari munkásság, mondjuk, a kormány által vezetett politikai berkekben is helyet foglal­hasson. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A kormány sorozzon a maga számára munkásokat? Sorozna ha tudna, de nem tud!) Ezt nem cselekszi, in­kább futni hagyja a szoeiáldemokráciát és engedi burjánzani a kommunizmust, (Peyer Károly közbeszól. — Zaj. — Pándi Antal: Jöj­jön velem Magyaróvárra és Mosonba. majd meglátja, hogy vannak! — Peyer Károly: Ma­gát nem eresztik vissza onnan! — Pándi Antal: Hogy-hogy nem eresztenek vissza 1 Én itt va­gyok! — Elnök csenget.), azt a kommunizmust, amely megtagadta Istent, megtagadta a csalá­dot és megtagadta a magántulajdont, azt a három szentséget tagadta meg, amely alapja kell, hogy legyen minden becsületes dolgozni akaró magyar ember lelkének. Ezek után meg kell állapítanom, t. Képvi­selőház, hogy a nagyon szükséges népi béké­nek legnagyobb akadálya Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter. (Pándi Antal: Ügy van! Ügy van! — Derültség és zaj.) Lássuk csak, agyakorlatban milyen a belügyminiszter úrnak a ténykedése. (Pándi Antal: Az egyik Keresztes-Fischer már elment, most a másik menjen! Tisztul a levegő!) Látom, hogy a Nyilaskeresztes Párt kerekén belül a paraszt­ság szervezése nagyon fáj a belügyminiszter úrnak, azért történik az közvetlen és közvetett intézkedésein keresztül, hogy azokat a komoly, becsületes parasztokat, akik már levetették magukról a zsidó-liberális plutokrata béklyó­kat és nem szégyenlik magukat nemzetiszocia­listának vallani és sorainkban harcolnak, vagy internálják vagy pedig rendőri felügyelet alá helyezik. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Olyan ke­vesen vannak, hogy rendőri felügyelet alá lehet helyezni? — Zaj, — Szöllősi Jenő: Talán Peyer súgta a fülébe? — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nincs is itt! — Egy hang a szélsőbal­oldalon: De ő sugalta!) A jászsági alsójárás főszolgabírája Borbás József jászapáti lakost rendőri felügyelet alá helyezte azért, mert el merte vállalni paraszt vonatkozásban annak a kerületnek szervezését, azzal az indokolással, hogy megengedett ugyan a Nyilaskeresztes Párt működése, de mert az illető nem megengedett módon szervez, rendőri felügyelet alá kellett helyezni. (Zaj a jobb­oldalon.) Utáaanéztem ennek a kérdésnek és felelősségem teljes tudatában merem kijelen­teni, hogy az illető testvér a^ legkisebb mérték­ben sem tért el arról a becsületes útról, amely ma a falu parasztságát jellemzi. (Szöllősi Jenő: Talán a korpaigényléseknél felmutatott igazol­vánnyal lehet szervezni, mint Békésben tud­ják! — Torkos Béla: Arról hallgassunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak., KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. get.) Ifj. Tatár Imre: Újvidéken, az értekezle­tünket a kiküldött doktor Karsay rendőrfogal­mazó úr tiltott gyűlés címén szétoszlattai. Kér­dezem ém, t. Képviselőház, miért adnak enge­délyt és miért engedik ezt a pártot futni, ha különféle hatósági közegek a megbeszélésein­ket és értekezleteinket minden indok nélkül szétosztják és betiltják? (Pándy Antal: A külföld felé mindent szabad, befelé semmiU) De ez mind semmi, most jön a legnevetsé­gesebb eset. Csongrádon, amikor az értekez­letet tartottuk, délután félnégy órakor légi­riadó volt — magyon jól tudjuk, milyen célból — és a szolgálatot teljesítő rendőrtanácsos a fellépésével valósággal nevetségessé tette ma­gát, mert szétoszlásra hívta fel az ott jelen­lévő tömeget. Az emberek nagyon bölcsen azt a megjegyzést tették erre, hogy úgy látszik, a tanácsos úr nincs tisiztában a légvédelmi ren­delkezésekkel, mert azok azt mondják, hogy légiriadókor vagy a sziréna megszólalásakor óyópincébe kell lehúzódni vagy pedig minden­I kinek ott kell maradnia, ahol érte. Természe­l tesen nem mentek sehova ezek a 3Q magyarok, 43

Next

/
Thumbnails
Contents