Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
Âz országgyűlés képviselőházának 31$. Ez régen volt, azóta, sajnos, öntudatra ébredtek a nemzetiségek!) Ezért ne törjünk olyan könnyen pálcát alapvető ősi intézményeink felett. Az alkotmányosság, a szuverén törvényhozás követelménye, amelyhez ragaszkodtunk, elkerülhetetlen fontos követelmény volt megmaradásunk, nemzeti fennmaradásunk ós el nem pusztulásunk szempontjából. Ez a szükségesség a parlamentarizmus rendszerén belül is megvan, mint maradandó nemzetiségi szükségesség. Ha azonban a szuverén országgyűlésnek és az azt kiküldő egész magyar társadalomnak további szempontjait nézzük, azt láthatjuk, hogy bármennyire szuverén is az országgyűlés, csak úgy állhatja meg helyét, ha megfelelő szellemmel és megfelelő tartalommal is van tele. Ezen nemcsak az úgynevezett színvonalat értem, hanem nemzeti érdekeink szolgálatában azt a határozott céltudatosságot is, amely tuaja és érzi, hogy ennek a testületnek igenis hivatása van, éppen a maga szuverén törvényhozói jellegénél fogva. Ez adott a múltban is erőt és történelmi jelentőséget a magyar diétáknak. És a magyar diétáknak éppen ez az öntudatossága volt az, amely jelentőségét felülemelte az akkor szokásos ország- vagy tartomány gyűlések jelentőségén. Ha megnézzük például az 1790/1792-iki országgyűlést, vagy akár az 1848. előtti magyar országgyűléseket, ezek hatalmas megmunkálói voltak a magyar élniakarásnak. magas színvonalú, nagy tehetségű, Istentől megáldott elmék voltak azok, akik nem mondvacsinált reformokat hoztak, nem másoltak, hanem mindig magyart alkottak, mindig magyar intézményt^ magyar újítást akartak és amit átvettek, azt is magyar szellemben valósították meg és magyar szellemben hajtották végre. (Nagy László: Ezt tette tönkre a liberalizmus!) Nehéz időkben és hasonló feladatok közepette a magyar országgyűlésnek, de a képviselőket beküldő magyar társadalomnak is nemcsak fenn kell tartania és korszerű tartalommal megtöltenie bevált intézményeinket, hanem fenn kell tartania a magyar társadalomban és mint a magyar társadalom egyik részében, magában az országgyűlésben azt a lelki erőt is, amely azt hivatása magaslatán tartja. Ezzel ellenkezik egyrészt a suttogó vagy nem suttogó destrukció, (Nagy László: Ügy van!) másrészt pedig a szervilizmus, mert mindkettő aláássa azt a lelkierőt, amely nehéz időkben sokszor volt egyedüli bástyánk és egyedüli szövetségesünk. Csak ilyen lelki előfeltételek mellett várhatjuk bármely törvényhozó testülettől annak a szükséges őszinte kritikának, állásfoglalásnak és véleménynyilvánításnak érvényesülését, amely munkáját és reformjait igazán közérdekűvé teszi. A mai viszonyok között melyek ezek a legfontosabb közérdekű feladatok? Ezeket a feladatokat legyen szabad így meghatároznom: először az ország nagy területi érdekeit kell szem előtt tartanunk, hiszen amikor 1918-ban elvesztettük a háborút, az egész ország visszhangzott a »Nem! Nem! Soha!«, »Egy tapodtat sem!« és »Mindent vissza!« kifejezésektől. Halljuk ezt ma? Remélem nem felejtettük el és a területi érdek marad örökké az ország legnagyobb érdeke. A magyar királyokat valamikor arra eskették meg, hogy mindazokat a területeket, amelyek Szent István birodalmáról lefesiettek, visszaszerzi vagy igyekütése 1Ö4% november 26-án, csütörtökön. Sö3 szik visszaszerezni. Ez volt tulajdonképpen a király első alapvető kötelessége. Talán veszedelmes ezt ma így formulázni, de állandóan gondolnunk kell rá, mert a legfontosabb érdekek mindig a fizikai érdekek, amit letagadni nem lehet semmivel sem, mert nem lehet V^ tolni a területet; meg kell tehát botránkoznunk és kétségbe kell esnünk aizoik miatt a könnyelmű megnyilvánulások miatt, amikor sokszor komoly embereket hallunk úgy beszélni, minek nekünk a Muraköz, minek ez vagy az a terület, ez van nekünk, több nem kell. (Felkiáltások a Ház minden oldalán: Hallatlan!) Ki az a nekünk? Mi nem vagyunk, én ' legalább nem vagyok!^ Csonkiamagyarország nem az én hazám, az én hazám egész NagyMagyarország, és itt kell é nem és halnom ezen a földön. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Gróf Zichy Nándor; Szerezzük vissza! Ne mástó. várjuk! — Nagy László: Ügy van! Nekünk kell visszaszereznünk! Ez helyes! — Gróf Zichy Nándoi: Önnek épúgy, mint nekem! — Egy hang half elől: Hulljuk a szónokot! — Elmok csenget.) A másik nagy feladat a termelést fenntartani és biztosítani, különösen a szükségleti javak termelését. A harmadik nagy feladat a legkorszerűbb feladat, saját fajtánk káros elváltozásait megakadályozni és távoltán tani Az e ső feladat nagy nemzeti érdekeiért küzd hadseregünk, területünkért küzd, ezért véreznek katonáink; de ezért a legnagyoibb célért, az ország területéért ezen a háborún túl is szükségünk lesz még igen sokáig és mindenkor eszünkre, belső egységünkre, politikai ügyességünkre és érettségünkre egyaránt. " A másik nagy feladat a termelési fe adat: főleg a magy tömegek fizikai szükségletének csökkenni nem engedése. Kell, hogy ez igénybe vegye különösen mosit minden energiánkat, mert ettől függ nemcsak népünk biológiai, fizi| kai létfenntartása, hanem lelki ereje is (Ügy van! a jobboldalon.), mert egy csökkent ellená'ló erővel bíró, fizikailag meggy emgü t népességben a panaszok önmaguktól torlódnak es az elégedetlenséget itt szítás nélkül is bizony nagyon könnyű növelni. A harmadik nagy közérdekünk, amelynek érvényesítésére csak az újabb idők adtak alkalmat és lehetőséget, népünk biológi&i érdekeinek és vérségi védelmének megvalósítása, amely a korszerű fajvédelem olyan fajtáit igényli, amely a magyar nemzeti érdekeknek megfelel és mindenekelőtt népünk és társadalmunk nem kívánatos vérbeli 1 keveredésének megakadályozását jelenti. Őszintén kívánnunk kell, hogy társadalmunk és törvény hozásunk mind a 'három nagy feladatot komolyan átérezze és megvalósításukhoz minél jobban hozzájáruljon. Ebben a szellemben fogadom el a megajánlási javaslatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon^ Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: ifj. Tatár Imre! Elnök: Ifj. atár Imre képviselő urat illeti a szó. ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Az előttünk álló törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése által a kormány a felhatalmazást akarja megkapni ahhoz, hagy a költségvetés kereteben a különféle tárcákra beállított osz. szegeket hogyan és mükép használja fel, vagyis ennek a javaslatnak tárgyalásán keresztül a.
