Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

âô Àz országgyűlés képviselőházának âJO. A parlamenti államvezetés a miniszterelnök egyik legfőbb

r feladatává teszi, hogy a nemzet közvéleményét irányítsa, a tömegek lelkében a nemzeti célokat ön tudatosíts a és a tömegek lelkébe a kormány államvezetésének helyességét beleplántálja, hogy ha nem is mindenki, de legalább az ország többsége meg legyen győződve arról, hogy az állam kor mányzása, az ügyek vezetése arra hivatott és megfelelő kezekben van. Normális, békeidőkben nem származik nagyobb baj abból, ha a kormányzat bizonyos hibákat is csinál, hiszen a békebeli idők stabilitása elbírja azt, ha a kormány — mondjuk — az ország többségének bizalmát esetleg nem is bírja- Végtelenül fontos azonban a kormányzat helyességébe vetett hit. a meggyőzés^ háború idején, amikor nem távoli problémák megoldásáról kell dönteni,, hanem a napi problémákról, a háború problémáinak,, esetleg közvetlenül a holnapnak a problémáiról kell határozni. Ennek a célnak eléréséire a miniszterelnöknek két különösen fontos eszköz áll rendelkezésére: ia sajtó és a politikai irányítás. A miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásánál ezzel a két kérdéssel, a kormány sajtópolitikájával és politikai vezetésével kívánok bizonyos szempontból foglalkozni, és pedig abból a szempontból, ahogyan ez a polgársággal és a parasztsággal szemben megnyilvánul. Hogy háború) idején a kormány a sajtó működését bizonyos korlátok közé szorítsa, azt egészen természetesnek találjuk, ha ezek a kor* látok a józan követelményeknek megfelelnek. Háború idején a kimondott szónak, a leírt, a nyomtatott betűnek sokkal nagyobb hatása van, mint máskor. Hogy tehát a kormány a cenzúra által a kormány ténykedéseit helyesebb és jobb színben tünteti fel, ha saját sajtóorgánumaiban ezt különösen aláhúzza, ha megköveteli azoktól a sajtóorgánumoktól, amelyeknek bizonyos önállóságuk van, hogy a kormány ténykedéseit bizonyos fokig szintén alátámaszszák: ezt még meg tudjuk érteni- Téves azonban az a sajtópolitika, amely azt hiszi, hogy a sajtó csak egy hírszolgálati szerv, csak a kormány szócsöve, esetleg bizonyos irányzatnak a harci eszköze és elfeledkezik arról, hogy a közvélemény irányítása mellett a sajtónak van egy egészen más hivatása is, éspedig az, hogy a közvéleménynek a tükre legyen, amelybe ha belenéz a kormány vezetősége, a kormány egyes tagjai, vagy a politikusok, akkor lássák, hogy miként reagál a társadalom az ő egyes intézkedéseikkel szemben. Az újságíró az, aki állandóan benne él az események forgatagában és a legközvetlenebb kapcsolatot tartja fenn a tö megekkel, a társadalom széles rétegeivel. A társadalom viszont elvárja a sajtótól, hogy az ő gondolkozását, életviszonyait, kívánságait megtalálja a sajtóban és az ennek hü kifejezője. legyen, mert különben úgy érzi, el van hagyatva és nincs, aki az ő kívánságait, bírál a . tait a kormányzat felé továbbítsa. Ez az elhagyatottsági érzés csak nagyobbodik akkor, ha a társadalom a parlament működéséről a sajtó ban nem kap tiszta képet, amikor csak a miniszterek beszédeit és célkitűzéseit ismeri meg a sajtóból, de nem a parlament vitáit és nem a parlament bírálatait- A sajtó komolyságában, megbízhatóságában és szavahihetőségében megrendül a hit akkor, ha a közvélemény azt ülése 194È november Èô-an, pénteken. látja, hogy a sajtó nem tükrözi vissza semmilyen tekintetben az ő érzéseit, nem továbbítja az Ő bírálatait,, ha a legelemibb, a legenyhébb bírálat formájában sem teszik szóvá azokat a visszásságokat és fonákságokat, amelyek egyes intézkedések nyomán támadnak az országiban és amely visszásságokról ' és fonákságokról azonban a nép széles rétegei teljes tudattal bírnak, sőt mondhatnám, a saját bőrükön érzik ezeket. Mélyen t. Ház! Csak néhány kirívó példát akarok felhozni ennek a tételemnek igazolására és arra, hogy vannak kormányintézkedések, amelyek a magyar nép széles rétegeit érintik, amely rétegek érzik a hiányosságukat, ezekről a hiányosságokról azonban a kormánytényezők nem tudnak, mert ha kellő időben tájékozódva volnának az illetékesek, vagy korábban tudtak volna az ország hangulatáról ós felfogásáról, abban az esetben talán másképpen adták volna ki ezeket a rendelkezéseket. Ma a leghálásabb téma ebben a tekintetben és á legtöbb visszásságot éppen a közellátás terén lehet látni. Mondom, csak úgy távirati stílusban akarok néhány esetre ebből a szempontból rámutatni. Itt van például a kukoricarendelet. Milyen kevesen tudják, hogy a kukoriearendelet a gyakorlatban lehetetlenné teszi a tengeri legális forgalmát. Elméletben ugyan lehetővé teszi azt, hogy valaki bizonyos vásárlási engedélyek alapján vásárolhasson, de csak olyanoktól, akik a Hombárnak már beszállították, azt a rájuk kivetett mennyiséget. Vagy két héttel ezelőtt érdeklődtem a vármegyében, most már november közepén vagyunk és alig volt néhány ember, aki a Hombárhoz, beszállította volna a kivetett mennyiséget, a legtöbb még azt sem tudta, mennyit kell beszállítani. Ez azt jelenti t. Ház, hogy két hónap óta a tengeri legális forgalma megállt. Hogy mit jelent ez különösen a vidéken és mi ennek az erkölcsi következménye, azt mindjárt megértjük, ha a t. Ház elé tárom a zsírellátást, amelyben vidéken sokkal súlyosabb a helyzet, mint itt. Vidéken szintén sorba állnak, azonban ez a * sorbanállás mas mint Pesten, mert egy iparosnak, egy kereskedőnek, egy tisztviselőnek a felesége ott nem tud sorba áílni, mert lekiabálják, olyan a hangulat, hogy ezeknek más utón kell beszerezni, mert sorbaállásból egy deka zsírt sem tudnak megszerezni. Ezek az emberek mindenütt beszereztek egy-egy malacot, arra számítva, hogy majd jön a kukoricatermés, aztán ezeket meghizlalva gondoskodnak magukról. Jött azonban a rendelet, amely ezt lehetetlenné tette és ezer meg ezer család van a vidéken, amely most legális úton egy deka kukoricát sem tud beszerezni. Volnának ugyan gazdák, akik szívesen eladnának, de legális úton szintén nem tudnak eladni. Tessék kiszámítani ennek a rendelkezésnek erkölcsi hatását. Az a, sok ezer család a sertését azért nem hagyja elpusztulni, mert a rendelet nem ad módot, hogy legálisan beszerezzék a tengerit. T. Ház! Egy másik esetet is fel kívánok említeni arra, hogy micsoda rombolást visz végbe a társadalom erkölcsi felfogásában egy egyébként teljesen helyes és jó rendelet is, ha rosszul hajtják végre. 1941. tavaszán adtak ki egy rendeletet, hogy bizonyos felárat fizethet a Futur a a tengeriért és más terményekéit, méfpeidig egy hónapon keresztül. Ezt akkor