Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

294 Az országgyűlés képviselőházának $15. i semmiféle amnesztia sem. teheti jóvá, legfel­jebb az idő, de csak nagyon hosszú idő. Emlé­kezzünk csak, hogy Hlinkáék miért okádtak tü­zet ellenünk. Az egyetlen csernovai ügy miatt és ezt az egész 20 esztendő alatt éreztük. (Moz­gás.) A lehető legrosszabb nemzetiségi politika különben is az, amit az utódállamok csinálnak: a rendőri, csendőri, erőszakos börtön — nemze­tiségi politika. A nemzetiségi politikát így megoldani nem lehet. Lehet így szunnyadóvá tenni a parazsat, de abban a pillanatban, ami­kor egy kis léghuzam éri, mint ahogy érte a Kárpát-medencében 1938-ban, az a parázs láng­ralobban, ég, éget, elégeti azt a területet, ahol van. (Ügy van! Úgy van! — Demkó Mihály: Jó megérzés 1) Nagyon tapintatosnak kell lennünk a nem­zetiségekkel kapcsolatban, mert, t. Ház, a^leg­inkább magyarbarát nemzetiségi emberből is könnyű ellenséget csinálni (Ügy van! jobbfe* loi.) tapintatlansággal, megvádolással, rágal mázassal. Ne felejtsük el, hogy a nemzetiségi érzület rendkívül érzékeny, mindig támadott nak, mindig sértettnek, mindig mellőzöttnek érzi magát és egyúttal igényekkel telt, mert a nemzetiségnek nemcsak az emberi jogok és nemcsak az állampolgári jogok kellenek, ha­nem kellenek extra nemzetiségi jogok is. Vi­gyázniuk kell nemzetiségi vidéken, különösen a közigazgatásnak és a hasonló hivatalos szer­veknek, akik a nemzetiségi népekkel érintkez­nek, mert a nemzetiségi nép sohasem azt mondja, hogy ez vagy az a tisztviselő csináHa a bajt, hanem azt mondja, hogy a magyar csi­nálta a bajt, a magyar büntette meg, a magyar kiabált rá és így egy-két rossz, esetleg meg­gondolatlan tisztviselő magatartása olyan lég­kört teremt, amelyet azután nagyon nehéz helyrehozni. Nem voltam itt, de olvastam Spák Iván mélyen t- ruszin képviselőtársamnak azt a fel­szólalását, amelyet a belügyi tárca költségve­tése tárgyalásának keretében mondott és amelyben főszolgabírói kiskirályokról beszélt. Én nem tudom, hogy kiket ért ezalatt a mélyen t. képviselő úr, csak azt tudom, hogy a cseh világnegyedben, negyedannyi ruszin főszolga­bíró sem volt a kárpátaljai területen, mint amennyi ma van és még miiven fiatalok. Ha tehát ott valamelyik ruszin főszolgabíró rosz­szul bán a ruszin néppel, azt nem a magyarság rovására, hanem az illető rovására kell írni. (Mozgás a balközépen.) Viszont azt nem lehet tűrni, hogy ha egy ruszin főszolgabíróhoz be­megy egy ruszin és azt mondja: »Pán főszolga­bíró« és magyarul szól hozzá, akkor az a fő­szolgabíró azt mondja neki, hogy: »Hát nem tudsz ruszinul! »Ezt viszont mi nem fogjuk tűrni! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mind a polgári, rendőri, csendőri, mind a katonai hatóságoknak és tényezőknek a leg­előzékenyebben és legbarátságosabban kell ke­zelni a nemzetiségi érzületet. Mi vagyunk az idősebbek, mi vagyunk a politikailag maga­sabb fokon állók, tehát főleg nekünk kell tü­relmet és megértést tanúsítanunk. (Ügy van! Ügy van! jobb/elől.) Hatalmunkat és erőnket csak akkor mutassuk meg. ha arra valóban szükség van, de ne kifogásoljuk, ha egy ruszin beteg a kórházban a ruszin orvossal vagy a ru­szin ember a bíróságon a ruszin ügyvéddel ru­szinul beszél; ne kifogásoljuk azt, ha egy ru­góin FUfPItul montra meg azt ? ho|ry szereti í* ilése 1942 november 26-án, csütörtökön. magyar hazát, mert a nyelvi kérdés az, amely a legérzékenyebben érinti a nemzetiségeket. Nagyon helyeslem, — igen bölcs cselekedet volt — hogy a közoktatásügyi miniszter úr a »Néptanítók Lapját« az összes hazai nemzeti­ségek nyelvén megjelentette. Ismétlem, nagyon helyes dolog volt ez, — ruszin vonatkozásban beszélek — ; mert hiszen vannak nálunk ruszin tanítók, akik az elmúlt húsz év alatt nevelked­tek fel, nem volt tehát módjuk és lehetőségük a magyar nyelv megtanulására. így tehát azt, amit nekik tanulniok kell, azokat a rendelete­ket amelyeket nekik tudniok kell, nem áll módjukban még magyarul megismerni. A mi­niszter úr ilyen nagyon bölcs, nagyon óvatos és helyes politikát csinál. Ugyanakkor azon­ban ^Munkácson rendeznek egy 85 százalékban ruszin tanítói kongreszust és azon egyetlen egy ruszin szó sem hangzik el, (Demkó Mi­hály: Ki rendezte?) hanem csak magyar, úgy­hogy egy kis fájdalomérzéssel, egy kis kese­rűséggel ment onnan haza az a sok ruszin ta­nító. {Demkó Mihály: Ki rendezte?) Egy olyan ember rendezte, — méltóztatik tudni, t. kép­visejő úr — aki nagyon akarja nagy mae-yar­ságat azért, mert családja minden tagja a megszállás alatt minden volt, csak magyar nem. époen magyarellenességéről volt ismert és hirhedt. Ezek a Ieírveszedelmesebhek. (Egy nana a ssélsőhaloldalon: A renegátok!) Eze­ket kell eltáyojítani. mert ha Isten őrizz, ha fordulna az idő, ezek azok, akik a leggyorsab­ban hagynának el bennünket és lennének leg­nagyobb ellenségeink. (Eay hang a szélsőhal­oldalon: El kell távolítani!) A Pálóczy-Hor­váth-alapítványból tanult Stunda legnagvobb ellensée-ünk^ volt, a másik Hegedűs Mur­gas. Kassán a magyar iskolában a le "-na­gyobb mértékben gyilkolt. (Jar*«s An<*or: Ezeket szereti a közigazgatás! — Füssy Kál­mán: Ezek a rendszer kedveltiei!) > A nemzetiségek sokkal könnyebben tanul­jak meg a magyar nyelvet, ha mem erősza­koljuk. Ismétlem, miudpn tekintetben elő^k^nv­nek. türelmesnek kell lenni a nemzetiseikkel szemben, csak azokat a bujtogat^kat. akik a roh+izálást iparszerűen űzik. akik a nemz<*ti­«éjH politizálás revén akarnak ugródeszkához, pndíumboz. karrierhez jutni, kell minden kö­r^mények között a leo+eliesebb mértékbe" ül­dözni és kiirtani. (Általános helypsMs és taps.) Mert^ a nern^etiségi népekben, igenis, a ruszi­nokról beszélek. - npm ismerem ueyan a ro­mánt és a szerbet eléggé — azt hiszem, hogy ha ió közigazgatást, becsületes, tiszta é^etat ' lát­nak. TOAsfvan a készség a magyarsághoz való vonzódásra. Azok az úgynevezett »politikusok« ellenben, — idézőiéiben mondom — azok a nem­zetiségi emberek, akik dolgozni nem akarnak, csak Politizálni, akik a politizálásból akarnak mee-álni, hefolvásolják a nemzetiségi kö^én osztálvt, lehetetlen igénveket támasztanának bennük és ezek a lehe+etlen isrénvek rontják meg az ©»•yuttplp'ot a magyarsá«- Á« a ne^^ti­««srek között. (Egy hang a baloldalon: Tiszta destrukció!) Tfenis. joerokat kell adni 8 nem^e+isés^k- . npk, de ezeket a ."ionokat mir<Hg arányba kell hozni a mas-yar állam erejével, biztonsá^áv«! és érdekével. Azt mondom, hogy ne adjunk olvan jogokat, amelyekre maid rá akarnak lici­tálni, amelyek egy nemzetiségi öncélúságot involválnak. Nagvon helyesen mondotta a mi-! PÎSzterelnpk, tfr, hogv ^zéjrt nem pit fe| Bem*

Next

/
Thumbnails
Contents