Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
252 Az országgyűlés képviselőházának 314. Amikor ezeket a cikkeket olvastam,, valóiban ezt láttam belőlük- Mert mit ír például néhány sorban az »Egyedül vagyunk«: »A magyar művészet bomlásának a kora.« így nyilatkozik meg róla. Felsorakoztatja a neveket és megállapítja, hogy a 80 kiállítónak körülbelül egynegyede a zsidó lexikonokiban bőséges dicséretek közben megtalálható. Felveti azután a kérdést az »Egyedül vagyunk« cikkírója, hogy hányan voltak a kiállítók közül az 1920-as években emigrációban, hányan éltek kint azokban a társaságokban, ameltyeket a nacionalista forradalmak mindenütt kiseprűztek már az országból, hány volt közöttük meggyőződéses marxista» hányan írnak a Népszavában ma is. És mindjárt válaszol is rá az író, talán nem árt, ha idézem (olvassa): »Előre látjuk, egy egész kórus fog felzendülni ellenünk, hogy mi most egy kiállítással kapcsolatban ilyen kérdéseket teszünk fel Régi szokás szerint éppen azok fognak ránk kiabálni, hogy politikát viszünk a művészetbe, akiknek a művészet most a legfőbb pollitikai menedékhely, akik tehát tulajdonképpen ebben a kiállítás'ban is egy nagy demonstrációt ünnepelnek.« Nem kívánom tovább idézni, de meg kell állapítanunk, hogy valóban ez a helyzet. Akiket kizártak a gazdasági életből és a szellemi élet más porondjáról, azok igyekeznek legalább a művészetben helyet szerezni, hlogy elmondják, hogy ők még vannak és azért vannak, mert még lenni akarnak. Hát az a kultúrpolitika, ameliyben ilyen megnyilatkozás lehet, nem nevezhető magyar kultúrpolitikának, amint nem nevezhetők magyar művészetnek az olyan képek és alkotások, mint például Szántó Piroska képe, amelyen jobbra-balra dűlő primitív alvó alakok vannak egymás hegyén-hátán — aiz ember azt hiszi, hogy az apostolokat ábrázolja sw Ollajfák hogyén — (Derültség.) és alá van írva, hogy »Kofahajó«. A másik Pap Gyula »Déli pihenő« című képe, egy nagy kép, amelyen egy parasztember és egy nő hever egy kaizal tövében, természetesen a nő félmeztelenül. Ugyan hol látott ez a szerencsétlen művész ilyent a magyar földön? Vagy például nézzük Farka« Istvánnak a képét; ez a Farkas István az a típus, akiről azt mondottam, hogy a művészete mind csak az extravagancia keresése, nem is írja ai kép alá, hogy ínit ábrázol, azt írja, hogy »Kompozíció I.« és »Kompozíció II.« (Élénk derültség.) Milyen érdekes volna, ha például a nagy magyar festőnek, Munkácsynak a képeit, a »Siralomházban«, vagy pedig a »Krisztus Pilátus ellőtt« című képét nem így neveznénk, hanem mit tudom én; 56. kompozíció vagy 32. kompozíció. (Élénk derültség.) Erre az extravaganciára igazán nincs szüksége a magyar művészetnek. T. Ház! A magyar művészet akkor helyes, — tavaly elmondottam — ha lemondunk mindazokról a művészi tudományos megnyilatkozásokról, amelyek a népi, nemzeti közösséggel szemben közömbösek vagy éppenséggel veszélyesek, mert tudomásul kell venni, hogy ez a kiállítás, ezek 1 az ábrázolások igenis veszélyesek. A magyar kultúrpolitikának csak egy lehet a vezérelve: az élethez fordulni és mind a tudományt, mind a művészetet, mind a nemzetnevelést a népi közösség szolgálatába állítani. A liberális világ szabadkutató, a népi közösségtől távolálló, É életidegen művészére, tudósára és egyéb figuráira nincs többé szükséülése 1942 november È5-én, szerdán. günk. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kultuszminiszter úr talán edddig még nem szólhatott bele a magyar kultúrpolitika irányába, mert hiszen Hóman Bálint vagy tíz évig megülte a kultúrpolitika irányítását és hiába jöttünk elő kultúrpolitikai kérdésekkel, hiába jöttünk elő a népdalnak, a zenének egy és más fontos kérdéseivel, nem ^volt érzéke hozzá. Létezett ugyan itt egy művészi tanács, de kérdezem: ki a felelős azért, hogy ez a KÙTkiállítás megrendeződhetett ? Szinyei Merse miniszter úr talán még nem annyira felelős ebben a kérdésben (Rajniss Ferenc: Majd lesz!) és meggyőződésem: ő nem kívánja, hogy továbbra is érvényesüljenek ezek az izmusok. Meggyőződésem, hogy ő ugyanazt vallja à magyar művészet célkitűzésének, mint mi, hogy a művész állandó érintkezést tartson fenn a környezetével mind a táj, mind az ember szempontjából, amennyire csak lehet, ismerje meg népének életét és a tájakat, amelyekbe a nép beletartozik. Nem népszínművészkedésről van itt szó, mért pl. Mécs László, Dallos Sándor és Erdélyig József tud a népnek írni népszínművészkedés és rózsasándori giccshangulat nélkül és tudott festeni bokorugrószoknyás magyar leányok nélkül Eudnay Franciaországban magyar erdőket magyar figurák nélkül: ehhez azonban természetesen magyar lelkület kell és ez az, amit még keresztvízzel sem lehet ezekbe a vigyorgó sátáni zsidó művészekbe belecsepegtetni. Éppen azért, miután nem kívánhatja a magyar kultúrpolitika azt, hogy továbbra is ilyen kiállítást t rendezhessenek Magyarországon, hogy továbbra is fertőzzék a magyar kultúréletet, kérem é' r miniszter urat, gondoskodjék valahogyan arról, hogy a magyar képzőművészetet minden vonatkozásban átszervezzék- De , ne azzal a táborral, amely ebbe a csődbe vitte a magyar képzőművészet politikáját és amely esődbe vitte a magyar muzsika kultúrpolitikáját (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon), hanem tessék a miniszter úrnak merni letérni erről az útról, tessék — mint IV- Béla fiatal erőkkel tudott egy új hont megteremteni, — tessék ma is a kultúrpolitikában új honfoglalást végezni. A honfoglaláshoz fiatal erőkre van szükség. Hallgassák meg a fiatal muzsikusélet vezető egyéniségeit, hallgassák meg a Bartók- és Kodály-tanítványokat, hallgassák meg a Kampis Jánosokat és azokat a művészeket, akik véletlenül kerültek a KUT kiállítására, — mint ahogyan ki kell vennünk közülük Szőnyi Istvánt és társait — és ha meghallgatta őket, tudom, hogy a magyar kultúrpolitika, a magyar képzőművészet érdekében tud cselekedni és többé semmiféle izmus, csak a nacionalizmus lesz az, amely a magyar kultúrpolitikát irányítja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök; Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következnék Pallló Imre képviselő úr második interpellációja a vallás- és_ közoktatásügyi miniszter úrhoz, de a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék Nagy László képvisellő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr is halasztást kér. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulniH (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul.
