Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

244 Az országgyűlés képviselőházának 314* ülése 1942 november 25-én, szerdán. lemszeretet és — sajnos — sokszor a nyilvá nosságra kerülő jelenségnek egyszerű letagadasa. A miniszter uraik és a legnagyobb vialósaíinüség szerint már a kisebb és nagyobb miniszteriális főnökök is hozzászoktak ahhoz,, hogy a síró. jajgató magyar problémákalt egyetlen teilef onüzenettel el lehet csitítani, — ahogy ők hiszik —: véglegesen. Ez az örömteljes felfedezés az idők folyamán odáig fajnlt el, hogy a t: cenzúra egy színésznő művészetének 'bírálatát is kitörölte a betűvilágból anélkül, hogy ezzel az illető színésznő művészi teljesítményeit fel tudta vollna fokozni. Mert ez a cenzúra legnagyobb hibája. A cenzúra csak törölni tud, de nem tudja megváltoztatni a jelenségeket, amelyek nem tűnnek el ezeknek a zord uraknak a plajbásza nyomán, hanem torzított formában, elsuttogott, elnagyítotfc formában ebben az egész csodálatos hírszerző Magyarországban — nemcsak Budapesten, (hanem a vidéki városokban, .sőt a legkisebb falvakban is — csodálatos gyorsasággal mindenhova eljutnak. Legalább is az érdekeltek mindenről tudnak, tudják, hogy a cenzúra miért nyírt, mit nyírt, mennyit nyírt és kiknek a befolyására nyírt, még ha nem is igaz. Következményében a cenzúra tulajdonképpen csak halmozza a hibákat, növeli a kontárságot, megakadályozza a sérelmek és viszszásságok javítását és elmérgesít mindent, amit hatalmi szóval elfojt. Röviden: legkényelmesebb és legrosszabb eszköze az országvezetésnek és néma leventéje annak az okoskodásnak, hogy: utánam az özönvíz. Minél nagyobb a cenzúra szüksége, annál kisebb az országvezető értelem és bölcseség. A cenzúra veszedelmes pótanyag, amely, ha igazságtalanul adagolják, csodálatosan mindig azt betegíti meg, aki a legkevesebbet kapja belőle. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) A jobboldali ellenzék támadása körül példának okáért a cenzúra érzékenyen és finoman tartózkodó. Mindent szabad- A zsidóknak is mindent szabad a jobboldali ellenzékkel szemben a magyar sajtóban, de nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a magyar tömegeknek, a magyar népnek, a magyar dolgozóknak elveszett az érzékük észrevenni ezt a rendkívül különös szabadságot az országban- A zsidóknak szabad. Talán azért szabad, mert <a kormánylapok legnagyobb része nem is hajlandó résztvenni ezekben a jobboldaliak ellen intézett méltánytalan támadásokban és rágalomhadjáratokban. Ez az igazság. Ez a baloldali sajtónak az az irányított »bátorsága, amely nyersformában úgy érvényesül, hogy üthetnek, vághatnak, csapdoshatnak maguk köré mindenfelé, csak éppen a mélyen t. kormányzatról és á megvédett kormánypárti képviselőkről nem szabad írni semmit. (Gosztonyi Sándor; Érdekes!) Aki azt hiszi, hogy a magyar nép nem látja, nem sejti ezt, az — ismétlem — nagyon téved. (Rapcsányi László: Már rég ítélt!) A magyar olvasóközönség látja, hogy súlyos és nagy közérdekű kérdésekről egyik nap beszámol az egész sajtó, :a következő napon pedig, mintha elvágták volna, a kérdés további feszegetésétől a sajtót leállítják. Az Üj Magyarság október 31-i számában megjelent egy cikk a hazai bőripar árjásításáról. (Palló Imre: Az élés- kényes dolog!) Ebből a cenzúrázott és engedélyezett igen jó közgazdasági elmefuttatásból megtudtuk, hogy a hazai bőripar árjásíttatott, iga^, hogy bent maradtak az összes nagyzsidók, felhígítva kissé az egészen fiatal, tehetséges új bőrszak; értőkkel, mint amilyen például Pesthy Pál nyugalmazott igazságügyminiszter úr őnagyméltósága (Derültség a szélsőbaloldalon.) a Fried Bernát bőrgyár elnöki székében. Kiderült' továbbá ebből a cikkből, amely kormánypárti lapban jelent meg, hogy a Wolfner-bőrgyár tőkéje már részben árjásítt'aitott, mert az osztalékból az elmúlt év nyereségmérlege ezerint csak 335.000 pengő jutott a Wolfnercsaládnak (Gosztonyi Sándor: Szegények!) és 70. azaz hetvCn penget már Simonyi-Semadam őnagyméltósága vett fel. (Élénk derültség a szélsőbaloldálon.) A tőke árjásítása tehát viharosan halad előre, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs semmi baj!) mert a 89.980 bőrrészvényből 20 darab már — bocsánat a kifejezésért — a gajok kezébe került. (Derültség a szélsőbaloldaloH. — Baky László: A viszonyok nem engedik!) A zsidó bőrgyárak képviseletei majorizálják az eladó szerveket. Az úgynevezett Ambért, amelyet magyarul Mabnyerosznak hívnak, (Derültség.) mert a Magyar Bőripari Nyersanyagbeszerző és Elosztó Rt.-nek magyaros rövidítése Mabnyerosz, (Élénk derültség. — Pándi Antal: A bőre rossz!) mindenesetre nem nyerészkedésre alakult és talán ezért ugrott a vagyona az állami monopólium alapján efny év alatt 3.3 millió pengőre és 850.000 pengőre az évi nyersbevétele. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Ki az elnöke?) Megay Károly igen t. képviselőtársam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Ja úgy! — Pap József: No, jó bőrszakértő az is! — Zsindely Ferenc államtitkár: Jo volt az összjáték!) Úgyis megmondtam volna, államtitkár úr, ha nem kérdezték volna, itt van felírva, de nem engedtek odáig jutni. (Derültség. — Zsindely Ferenc államtitkár: Az összhang egyes!) Ez nem volna nagy baj, mert én állítom, hogy minden dolgozni tudó és dolgozni akaró embernek, akár képviselő, akár nem képviselő, joga van a maga életének megalapozására, semmi kifogásom az ellen, hogy valaki a Maibnyerosz élén álljon, legfeljebb abban az esetben, ha az tiszta és önálló állami monopóliumot képez. A nagyobb baj azonban abban van, hogy az igen ti. képviselő úr nemcsak ennek az altruista bőrös vállalatnak, hanem ugyanakkor az érdekképviseletnek is, amelynek sokkal szebb neve van, az Ambosz nevű (Derültség.) Magyar Bőrgyárosok Országos Szövetségé nek i3 elnöke. Ez az Ambosz pedig tulajdonképpen a bőrösök Gyosz^szervezete (Derültség.) és nem is állítja magáról azt, hogy altruista. Mármost a két állás személyi egyesítéséből az összeférhetlenségnek egy egészen enyhe tavaszi fuvallata árad az úi

1 világ felé. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Fel kell ielentení az Összeférhetlenségi bizottságnál!) Semmi kifogásom nincs sem az egyik, sem a másik állás ellen, de lehetőleg csak az egyiket kellene megtartani, nem pedig egy altruista bőrszövetségnek és a bőreladó nagy gyárak szövetségének az elnökségét egy kézben, mert ez az egykéz az, méltóztassanak elhinni, amely az országban nyugodtan nyugtalanságot kelthet, hiszen az a helyzet, hogy rendkívül olcsó a nyersbőr és mérhetetlenül drága a kész bőr, amelyet a gazdaembereknek, a dolgozó embereknek meg kell vásárolniuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, ez a konstrukció nem