Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

228 Az országgyűlés képviselőházának 814. ülése 1942 november 25-én, szerdán. között volt egy, amikor a magyar kormány földmívelésügyi miniszterét nyilt választásom buktattuk meg. (Baky László: Az Purgly volt!) Ez mutatja azt a megmérhetetlen népszerűsé­get, >ami Gaal Gastont körülvette. És ez a férfi, aki a lappangó szenvedélyeket lángra­gyujhattá volna, éppen a felelősségérzet nyo­mása, alatt, egyetlenegy szavával elcsendesí­tette őket és egy alkotmányos küzdelem med­rébe ' vitte bele à magyar nép elkeseredését. (Bodor Márton: Ez nem Eckhardt volt! — Zaj és mozgás a balközépen.) A magyar alkotmányosság és törvényes­ség iránti tisztelet össze volt nőve Gaal Gas­tonmal, szinte testet öltött benne. (Zaj és moz­gás a balközépen. — Palló Imre: Hallgassák meg a vezérüket!) A magyar alkotmányt a magyar élet lényegének tartotta. Abban az időben kelt életre itt a magyar közéletben a vezérkedési komplexus. Én még jól emlék­szem atra a jelenetre, amikor Magyarország újonnan bemutatkozott miniszterelnökének. Gaal Gaston csendes, bölcs, magyar szóval azt mondotta, hogy ebben az országban csak egy vezér lehet, csak egy vezér van, a miniszter- • elnök úr pedig csak a nemzet első szolgája lehet. Az alkotmány és a törvények tisztelete magyarázza meg, hogy Gaal Gas töm miért ál­lott szemben olyan halálos elszántsággal min­den forradalmi gondolattal és minden forra­dalmi módszerrel Bujtogató soha meg nem maradhatott a közelében. Lelki alkatának eb­ben a vonásában az egész magyar fajta érzései nyilatkoztak meg. Ebben a sok mindennel megalkuvó kor­szakban jó idézni Gaal Gaston megalkuvást nem ismerő, kemény férfiasságát. A legsúlyo­sabb Jdőkben állt itt mindig a mes-eyőződése mellett. A kereszténypárt és a Katolikus Nép­szövetség ezekben a mapokban emlékezett meg Ernszt Sándorról, az ieazi keresztény nolitikn puritán, nagy alakjáról. Gaal Gastonról is el kell mondani, hogy Ernszt Sándor lelkületé­vel, mélyen átérzett és átélt kereszténységgel végezte munkáját, vívta harcait a magyar közélet mezején. Csendes és szemérmes volt ez a kereszténység, de Gaal Gaston mêmes lelké­nek minden gondolatát átszőtte és egyéni éle­tében és közéleti munkájában egyaránt ve­zette. Itt is megvolt Gaal Gastonban az a tiszta egység, amely egyébkén^ is jellemezte őt. Soha mást nem cselekedett, mint azt, amiben hitt és soha olyan dolgokat mem hirdetett, amelyek hitével ellenkeztek.. T. Ház! Itt jutottam el mondanivalóm első téziséhez. Meg akarom fogalmazni és meg aka­rom mondani, hogy a mi pártunk és politikai irányzatunk miképpen gondolkodik a keresz­tyén politikáról. Soha nem hallottuk és nem olvastuk ' annyiszor ezt a szót, hogy »keresz­tény«, mint napjainkban. »Keresztény irányzat« keresztény Magyarország« — olvassuk gyak­ran. Ha egy későbbi kor emberei a mai idők újságjainak címfeliratait olvasni fogják, ta Ián az lesz a véleményük az első pillanatban, hogy. itt Magyarországon valami nagy vallá­sos megújhodás ment végbe ezekben az idők­ben. Pedig jól tudjuk, hogy nem erről van szó. A keresztyén politika szerintünk az evangé­lium szellemének, elveinek, törvényeinek, pa­rancsainak érvényesítése a közéletben és az állami életben, (Ügy van! a balközépen.) rniu­deji alku és minden -elmagyarázás nélkül. Csak Istenben hivő, előtte felelősséget érző, Krisz­tust lélekben elfogadott emberek vihetik ezt a politikát. Aki másként értelmezi ezt, az nem a kereszténység lobogóit hordozza, hanem hamis zászlókat visz a kezében. (Úgy van! a baolda* Ion.) Az ne használja a maga irányának jelzé­sére ezt a szót, hanem keressen valami mást A keresztyén szóval való visszaélésnek vannak nálunk megdöbbentő és visszataszító jelenségei. Megdöbbentő az, amikor valaki lel­kében állandóan lobogó gyűlölettel, magát ke­resztyén politikusnak nevezi. Megdöbbentő az, amikor valaki pogány elveket hirdet, pogány követeléseket támaszt, elveti például a Szent írásnak az ószövetségi részét és mindezt ke­resztyén politikának nevezi. (Ügy van! a bal­oldalon.) Visszataszító az az üzérkedés, ami ez­zel a szent fogalommal folyik az országban. Keresztyén üzletek támadtak sorban, sőt, ami engem nem egyszer egészen megbotránkozta­tott, az egyik kormányjárti lapban négy-öt­hasábos nagy címfeliratból láttam, hogy ke­resztyén alapokra helyezték például a rum- és likőrgyártást. Sőt egy másik lapban olvastam, hogy az Arizona-mulató keresztyén kezekbe került. (Mozgás és zaj a baloldalon.— Felkiál­tások: Csak akarták, de nem sikerült!) Nem az a lényeg, hogy sikerült-e vagy sem, a lényeg az, hogy ezzel a mulatóval kapcsolatban is, talán csak az »átállítási« szándékkal kapcsolatban, valaki ezt a szót használta. A keresztyén szó­nak ilyen használata minősített káromkodás. Itt van azután az őskereszty én szó, amit nem is tudom, hogyan szedtek elő az emberek. Bizonyára azt akarják jelezni vele, hogy őseik is keresztyének voltak és erre használják ők nyugodtan az őskereszty én szót. Nem ismerem annak a dolognak a lényegét, amit most meg­említek, dei igen mély szomorúsággal olvastam azt, hogy az őskereszty én malmok szövetkeze­tét feloszlatták. (Gr. Festetlen Domonkos: Mi is! — Felkiáltások a baloldalon: Vájjon miért?) Bizonyára nem valami keresztyén cseleke­detért oszlatták, fel ezt a szövetkezetet. Milyen kár ezt a szót ilyen dolgok cégéréül tűzni ki, azután lejáratni a magyar közvélemény előtt. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Megmon­dom, hogy kik voltak az őskeresztyének. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az őskeresztyének zsidók voltak! — Bencs Zoltán: Timotheus nem volt zsidó! — Rajniss Ferenc: Egyik-másik zsidó volt! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tildy Zoltán: Engem, mint lelkész embert, rendkívül érdekel teológiai és keresztyén­ség történeti vita. amit itt képviselőtársaim folytatnak, de mégis tisztelettel kérem, vaéltóz­tassanak megengedni, hogy én folytathassam beszédemet. (Altalános helyeslés.) Az őskeresz­tyének lemondva a javaikról, katakombákban és Nero arénáiban szenvedtek a hitükért. Azok a modern »őskeresztyének« pedig, akik ezt a nevet cégérül használják... (Peyer Károly: Az Arizónában szenvednek. — Derültség.) azok után az eldobott javak után futkosnak, mégpe­dig igen nagy lázzal, amiket az őskeresztvé­nek megvetettek. A keresztyénség nevében nagyon komolyan fel kell emelnünk innen az ország Házából til­takozó szavunkat ez ellen az üzérkedés ellen, a keresztyén jelző lejáratása ellen. ^ (Ügy van! a baloldalon.) nagyon komoly okból azért, mert ezekben az időkben, amelyek nagyon sok le­mondást és fiaink egy nagy részétől megmér

Next

/
Thumbnails
Contents