Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának S14. ülése 1942 november 25-én, szerdán. 225 kéníi használat által. A székelység legnagyobb értékeit az erdők képviselték, amelyeket po­tom pénzért idegen kizsákmányolóknak kótya­vetyéltek ei, de még ma is vannak értékes er dői és mezőgazdaságilag még legeltetésre sem használható, de jól beerdősíthető területei: He­lyes erdőgazdasággal, a kitermelésnek és fel­dolgozásnak jó megszervezésével megint olyan állandó jövedelmi forrássá lehetne tenni az erdőkel a székelység részére, amely nemcsak a sorsukon volna hivatva segíteni, de biztos anyagi alapjává is válnék. Székelyföldön, saj-, nos, nagyon sok olyan kopár területet látnil, amelyekről nem tudja az ember, hogy az váj­jon erdő-e vagy legelő. Erdőnek nem lehet mondani, mert hírmondónak sem találni rajta egyetlen nemes fanemet sem, de legelőnek sem lehet mondani, mert a fűz, a boróka és a tövis annyira ellepte. Ezek a területek sürgős kitakarítás és legelőkké feljavítás' után al­kalmasak volnának arra, hogy az állattenyész­tésben és a szarvasmarhatenyesztésben újabb erőforrást nyissunk meg, ami nemcsak terv, de részben már folyamatban is van. {He i y estés.) Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy a székely nép örvendetes szaporodásának és a népfeleslegnek kérdését ezek sem fogják megoldani, mert azt az iparosítás és telepítés útján kell az országos számarány javítására felhasználni, azonban erre nem akarok kitérni részletesen» mert Gaal Alajos t. képviselőtár­sam lesz szíves a kérdés részleteiről beszélni. \ T. Ház! A nemzetiségi kérdésben Mikó képviselőtársam olyan világosan fejtette ki a miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgya­lásánál pártunk álláspontját, hogy ahhoz nincs semmi hozzátennivaló. Itt csak külön is hangsúlyozni kívánom, hogy azokkal a nem zetiségekkel, amelyek a magyar áll am eszmét magukévá teszik, jó viszonyban akarunk együtt élni. (Helyeslés.) Különösen súlyt he­lyezünk az erdélyi szászsággal való egy üt t­működésre, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) hiszen az ő érdekeik a mi érdekeinkkel teljesen azonosak. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: De ők is tudják ezt? — Bencs Zoltán: Kell, hogy tudják! — Zaj.) ttlc­sör is: tudják, (ügy van! Ügy van! a balközé­pen.) másodszor pedig ezt az együttműködést el is kezdtük gazdasági vonalon, kifogástala­nul indult és a többi vonalon is meg fogjuk valósítani. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ahol üz­letről volt szó, ott igen! — Pándi Antal; Baj , csy-Zsilinszky a románokkal akar együtt működni? — Palló Imre közbeszól. — Zaj,) Elnök: Palló képviselő urat kórom, ne szóljon közbe. Gr. Teleki Béla: Szeretnők, hogy erre«a be­látásra jussanak többi nemzetiségeink is, Ail nem kívánjuk megbosszulni azokat a méltány taíanságokat, amelyek minket a kisebbségi sorsban értek (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy ez a felfogása az északon és délen felszabadult magyarságnak is. (Mester Miklós: Csak elég tételt, semmi egyebet!) Szeretnék még reflektálni azokra, amiket Oláh György képviselőtársam mondott a mi niszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalá­sánál. (Haltjuk! Halljuk!) Ahogyan leírta a szilágy megyei elkallódó magyarság kérdését, az szórói-szóra igaz. De így van ez még sok .más helyen is. A multak sok könnyelműségéi; - és bűnét az egyenlőség és engedékenység túl­zott és rosszul értelmezett eredményét látja az, aki ezt látó szemmel jár Erdély földjén és a mai állapotot nézi s belelát egy kissé a múltba. Itt, ezen a téren, hallatlanul nagy feladat vár reánk. Meg kell erősíteni még meglévő ma­gyarjainkat és vissza kell hozni eltévedt vé reinket ott, azokon a foltokon, ahol kevesen annak a magyarok. Hála Istennek, a Székely­földön ezek a kérések nem érintenek minket. Helyesen mondotta Mikó Imre, hogy mi sen­kit sem akarunk asszimilálni, (Bencs Zoltán: Igaza van!) de ami a mienk, azt nem hagyjuk elvenni. (Élénk helyeslés.) Itt párhuzamosan kell hogy haladjon a kultúrmunka és a gazda­sági megerősítés. A románok egészi Erdélyt, a Székelyföldet is és más vidéket is, ahol esetleg egy emberük sem volt, keleties templomaik­kal építették tele, hogy ezek hirdessek vélt jo­gukat, s hogy román jelleget adjanak ennek a földnek. Nekünk nincs szükségünk ilyen Iiival­kodásra, de ne hagyjuk elveszni, ami megvan, lester Miklós: Nagyon helyes!) ami a törté­nelmi jogot hirdeti ezen a földön (Helyeslés.) és megadja a táj jellegét: a magyar templomo­cit és az ősi kúriákat. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Legyen templom mindenütt, ahol csak magyar hívek vannak, akármilyen kevés számban vagy ahol voltak, de eltévelyedtek és újra lenniük kell. (Helyeslés.) mert az ott álló templom a nem zeti erő tudatát adja a híveknek. És papnak kell lennie ezekben a templomokban, (Ügy can! Úgy van! a középen.) aki gondozza, vezeti a híveket és nem hagyja őket többé elveszni. Igaz, hogy ennek anyagi feltételei vannak, de ezeket meg kell teremtenünk, mert a magyar iskola és templom a fontossági sorrendben mindjárt az ágyú és a hadfelszerelés után kö­vetkezik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A népközösségi gondolat korában élünk, amikor munden nemzet fokozott gon­doskodással tartja számon azokat a fajtestvé­reket, akiket a sors idegen országokba rendelt. Mennyivel inkább kötelességünk nekünk ma­gyaroknak számontartani azoknak a sorsát, akik nem idegen területen, hanem a szentist­váni birodalom földjén élnek idegen megszál­lás alatt. (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen.) Pártom egyik hivatását ép­pen abban lát jr., hogy megkongassa minden időben az elszakított magyarság Atlantis na­rangját (Helyeslés.) és nevével is hirdesse azt, hogy az erdélyi kérdés nincs megoldva mind­addig, amíg csak egy erdélyi magyar is kisebb­ségi sorsban él, (Taps a jobboldal on és a kö­zépen. — Földesi Gyula: Kelet-Szlovenszko sincs még elintézve! A Tátráig!) Ez vonatkozik azokra a magyarokra is, akik az ezeréves határon túl élnek. A minisz­tereink űr igen helyesen mondotta ezt. Nekik is köztünk a helyük, mert innen vándorolt ki nagyrészük az alatt, amíg az ország kapui nyitva álltak minden idegen számara. Az o hazatelepítésük nélkül csonka volna a telepí­tésre váró új népi Magyarország, (ügy van! Üay van! — Taps a jobb- es a baloldalon. — Bodor Márton: Fogadjuk be helyettük a zsi­dok ^ !) Hláz ! A zsidókérdés tekintetében már többízben volt alkalmam a Ház előtt állaspon­• tunkat leszögezni és ezért most csákónak dést kizárólag a magyar rpemzeti-erdekek 32

Next

/
Thumbnails
Contents