Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

204 Az országgyűlés képviselőházának 314. gyengítik az ország belső ellenálló erejét. Megnyugvással kell azonban megállapítanom^ hogy a bomlasztó törekvések bármilyen oldalrój jöjjenek is, teljesen megtörnek a magyar társadalom szilárd egységén és fegyelmén. A komoly jobboldali tömegek nyugalma és felelősségérzete mellett a kormányzat bölcs és határozott belügyi politikájának erediménye az ország

1 rendjének és a termelés folytonosságának biztosítás^ amiért ezen a helyen is leghálásabb köszönetemet nyilvánítom. Az ország külső rendje és • biztonságának megteremtése lehetővé teszi számunkra a mezőgazdasági és ipari termelés zavartalan folytatását. A termelési erők fokozása, mezőgazdasági és ipari termelésünknek a háborús helyzethez történő alkalmazása jelenlegi terméspolitikánk legfontosabb feladata. Ezen a téren is eredményesen dolgozik a kormányzat, mert hiszen a szakminisztériumok élén álló_ miniszter urak minden intézkedésükkel tanújelét adják annak, hogy a termelést elsősorban a háborús követelmények, a honvédség érdekei és a közedlátás igényei irányítják. A földmívelésügyi miniszter úr nagyon helyesen átdolgozta a mezőgazdaságfejlesztő programmot és a mezőgazdaság fejlesztésére beállított 163 millió pengő felihasználása is már a háborús mezőgazdasági termelés szempontjainak figyelembevételével történik. A mezőgazdiasági termelés támogatására előirányzott 44 millió pengő, az állattenyésztés és a legelőjavítás támogatására szánt 24 millió pengő, a mezőgazdasági értékesítés érdekét szolgáló 28 millió pengő mindenkit meggyőznek arról, hogy a kormányzat a honvédelmi és közellátási szempontokból anynyira fontos mezőgazdasági termelést és állattenyésztést minden igyekezetével elősegíteni kívánja. Mint gyakorlati gazda, örömmel állapítom meg, hogy a mezőgazdasági szakoktatásra újabb 30 millió pengő állíttatott be termelés és talajkísérletekre pedig 14 millió pengő, ami szerény véleményünk szerint az ország pénzügyi erejéhez képest igen jelentős előrehaladást jelent a mezőgazdaság fejlerztése terén, és a magyar agrárérdekeket feltétlenül biztosítja. Bárhol is szólottam a mezőgazdaság problémáiról, sohasem mulasztottam el azt hangoztatni, hogy mezőgazdasági szakoktatás és szaktudás nélkül termelni, produkálni és jól termelni nem lehet. (Ügy van! tJgy van!) Örömmel kell tehát ismételnem az iparügyi miniszter úr szavait, aki „ az iparügyi tárca költségvetésénél azt mondotta, hogy a magyar ipar már-már nem győzi kielégíteni a gazdáknak gazdasági gépek és eszközök iránt jelentkező felfokozott igényeit, ami azt jelenti és támasztja alá, hogy igenis, helyes volt a néhány év óta annyira forszírozott tempóban megindult szakoktatás, mert e gépek vásárlása és beállítása feltétlenül a szaktudás következménye. Magyarországnak Közép-Európában és általában egész Európában a mezőgazdasági termelés minőségi és mennyiségi eredményeit illetően vezetőszerepet kell kiharcolnia. Ez felel meg történelmi multunknak is, mert a honfoglaló magyarság nemcsak állattenyésztéssel foglalkozott és nomád nép volt, hanem igenis földmívelő nép volt, mert ismerte a búzát, az árpát, a zabot, a rozsot és a tatárkát is. Mezőgazdaságunk jelene és jövője megkívánja tehát, hogy. minden mezőgazdaságfejlesztési tervnél ezt a történelmi tényt is szem előtt tartsákülése 1942 november 25-én, szerdán. Itt méltóztassék megengedni, hogy valamit felvessek a gazdákkal és gazdasági munkásokkal kapcsolatban- Feléjük, hogy ne éljek erősebb szavakkal, nem is vád, hanem beszélgetés hangzik el mostanában, amelyet kénytelenek vagyok itt e helyről is visszautasítani és korrigálni. Sokan azt mondják ugyanis, hogy a gazdák a gazdasági termelést elhanyagolják, nem termelnek úgy és annyit, mint ahogy kellene. Igen t. Ház ! Nem egészen így van ez, mert termel és dolgozik a gazda, amennyit csak tud és bír, azonban méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy van a gazdának egy segítőtársa, az időjárás, amely ha nem mint barát, hanem mint ellenség jelentkezik, akkor bizony a gazda ezt nagyon nehezein tudja, pótolni, amint ez az utóbbi két esztendőben be is bizonyult. Ami pedig a mezőgazdasági munkáskérdést illeti, megengedem, hogy vannak helyek és vidékek, ahol túlzott követelések vannak, azonban tudjuk ezt be a háborús konjunktúrának, amikor igen sok dolgozó munkás kéz hiányzik, mert a munkás a honvédelmi kötelességét teljesíti s igen sok embert elvon 'az-ipar. Természetes tehát, hogy ilyenkor nagyobb a munkáskereslet s így nagyobbak az igények is. De^ tudjuk be annak is, hogy bizony a közellátási cikkek drágasága olyan nagy, hogy sokszor nem lehet csodálkozni azon, ha a mezőgazdasági munkásság túlzott követelésekkel r lép fel. Megvagyok azonban győződve arról, hogy a gazdák megfelelő igazságossággal és tapintattal ezt a kérdést nyugvópontra tudják hozni és a kormányzat erélyes fellépése is hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezen a problémán nem múlhat a háborús termelés fokozása. A mezőgazdasági termelés mellett ipari termelésünknek még fokozottabb mértékben kell a jelenlegi háborús helyzethez alkalmazkodnia. Fokozottabb mértékben kell kiszolgálnia az ország honvédelmi érdekeit és a közellátás igényeit is. Ennél a kérdésnél két szempontra kívánnék rámutatni. Az első az, hogy a magyar ipar kapacitásának fokozása elsősorban a honvédség tökéletes és modern felszerelését kell, hogv szolgálja, másodsorban pedig az ipari termelés a nagy tömegek szükségleteinek kielégítésére alkalmas iparcikkek gyártását helyezze előtérbe, mert elsősorban az ott dolgozó tömegek ruházkodásáról, lábbeli ellátásáról és mindennapi életszükségletéről kell gondoskodnunk. A tömegcikkek előállítására a magyar iparnak nagyobb ütemben kell berendezkednie, mint ahogy azt eddig tette. Arra kérem tehát az igen t. iparügyi miniszter urat, hogy ezen a téren is folytassa a már eddig olyan szerencsésen elindított pártpolitikáját, örömmel kell itt megállapítanom, hogy a magyar ipar az utóbbi években igen nagy és hatalmas lendületbe jött, nagy fejlőd

'sen ment at és fejlődés felé halad. Én ezt nemcsak a háborús konjunktúrának tudom be, hanem annak is, hogv nagy szomszédaink végre rájöttek arra, hogy a nagyszerűen képzett és "Drámán vezető mérnöki kart, továbbá a becsületes és hűséges kisiparosságot és ipari munkásságot, akik a versenyt mindenkivel^ és mindén országijai felveszik, az európai újjárendezésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni. Meg vagyok tehát róla gvőződve, hogy a magyar iparnak az új Európában még igen fontos és hasznos szerepe» lesz. T. Ház! A nyugodt mezőgazdasági és ipari