Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

190 Az országgyűlés képviselőházának 314. állítani, olyanoklat is, amelyek majd békeidő­ben is használható szervezési kereteknek mu­tatkoznak. Háborúban is lelhet a helyes ki­választásról gondoskodni, háborúban is lehet, sőt sokkal jobbam lehet a hitványakat érdem­telenül * bitorolt helyeikről kipöckölmi és az ingyenélést megszüntetni. (Nagy tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Háborúban is lehet, sőt jobban lehet az erkölcsi megújulás követel­ményeinek érvényt szerezni. De mit látunk ezzel szemben? Mit szóljunk ahhoz, amikor a belügyminiszter úr a köz­igazgatási reformmal kapcsolatban egyéb, koncedálom, nagyon alapos indokok mellett, azt is felhozta indokul az átfogó közigazga­tási reform elmaradására, hogy nem lehet tudni, milyen helyzetben fog találni bennün­ket a háború vége. Ez magyarul azt jelenti, hogy a háború kimenetelétől tesszük függővé a magyar közigazgatási ref oirm p ilyen vagy olyan formában történő végrehajtását. (Szöl­lősi Jenő: Őszinte vallomás!) Én nem magya­rázom félre a miniszter úr szavait, nem értel­mezem ezt úgy, mint a győzelembe vetett hit és akarat hiányát, hiszen egy győztes háború is érhet így vagy úgy véget, hanem egyszerűen azt látom benne, hogy a miniszter úr egy olyan par excellence magyacr belpolitikai kér­dés megoldását, mint aminő közigazgatásunk szervezete és funkcionálása, a háború végén mutatkozó világpolitikai és világtársadalmi helyzet függvényének tekinti. (Maróthy Ká­roly: Külső hatás! Jól nézünk ki!) Tudom, hogy nem. élünk a holdban, hanem kölcsön­hatásban élünk a világ többi államaival és tár­sadalmaivá], de azért mégis a miniszter úr be­állításának, mélyén külső hatások túlzott el­ismerése rejlik belső ügyeink alakítására (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és ez veszedel­mesen emlékeztet arra,, amit egyes túloldali és demokrata véreskard, helyesebben vérestől! hordozók idegen eszmék átkos importjának neveznek. CÚgy van! a szélsőbaloldalon.) De hiába hallgattam végig a, költségvetés tárgyalása során' elmondott miniszteri beszé­dek javarészét és hiába olvastam el azokat, amelyeket valamely kényszerítő oknál fogva nem hallgathattam végig, sem bennük, sem a kormány eddigi megnyilatkozásaiban nem láttam meg a nagy átfogó, életalakító, magyar életet újjáalkotó koncepció nyomát. (Élénk taps a, szélsőbaloldalon.) Programmot kellene adni, hogy milyen legyen a jövő magyar élet, mert az azután biztos, hogy nem maradhat úgy, mint amilyen állapotban van. E feladat megoldásának még a kísérletét sem tudtam meg­lelni a kormány eddigi megnyilatkozásai során. Abban, hogy a háborús teendőket el kell látni, hogy egy békekötéssel kapcsolatos tárgyalás­hoz az érveket és adatokat össze kell foglalni, hogy a háború megszűntével mutatkozó át­meneti gazdasági zavarok semlegesítésére, — ez tudniillik! maga az átmeinetgazdálkodás — valahogy fel kell készülnünk, a kormány programmjia nem merülhet ki, különösen nemi a mai történelmi fordulón, amikor a nemzet­nek tudnia kell. milyen' új belső rend felé halad. Próbáltam megközelíteni más úton a ma­gam elé tűzött probléma, megoldását, hogy vájjon mi a kormány álláspontja a magyar élletrendszerrőL del nem jutottam ; végleges eredményre, ámbár egy-két érdekes útmuta­tást hallottunk. A miniszterelnök úr a^t ülése 1942 november 25-én, szerdán. mondta a miniszterelnökség költségvetésének vitájában, hogy bizonyos politikai irányt szol­gáló sajtó ellnémításának eszközéihez nem nyúl­hat, mert akkor miiiden más sajtót is el kel­lene némítani, amely nem kormánysajtó. (Zaj.) Igaz, hozzátette, hogy azért a cenzúrát azzal a bizonyos sajtóval szemben sokkal szigorúbban gyakorolltatja, mint a nacionalista, antibolse­vista irányzahí val szemben. (Maróthy Károly: Hát ezt nem látjuk!) Mellesleg megjegyzem, hogy a cenzor urak, úgy látszik, nem egészen jól tudnak újságot olvasni, mert a minden ma­gyar nemzeti alapon álló társadalmi rendszer­rel élesen szembenállló marxizmusnak nap­mint nap folyik ékes és ügyes kifejtés© a Nép­szavában. Amellett a cenzúra kihagyhat a la­pokból valiamit, de a lap szellemi hatását nem­csalk az teszi, ami benne van, hanem az is, ami nincs benne, már pedig a magyar harckészség szellemének felkeltésére alkalmas cikkek nem valami sűrűn találkoznak a Népszavában. A miniszterelnök úrnak eme megjegyzéséből, nemkülönben abból a hallgatásból' folyólag, amely az egész kormány részéről a szociál­demokrácia kérdése körül megnyilvánult, már úgyis azt kellett következtetnem, hogy a kor* mány a. szociáldemokráciát összeférhetőnek tartja a jövendő magyar államrendszerrel. De szerencsémre a belügyminiszter úr egy közbe­szóMssal^ezt meg is erősítette, mondván, hogy majd beilleszti a szociáldemokrata pártot az új Európa új Magyarországába. (Élénk taps a szélsőbaloldalon.) A kormány tervei szerint te­hát megmarad al szociáldemokrácia, megma­rad a Népszava, a miniszterelnök úrnak irá­nyunkban tanúsított jóindulatú megjegyzésé­ből pedig azt kell remélnünk, hogy a nemzeti­szocialista alapon álló pártok is sajtójukkal együtt megmaradhatnak. Ebből pedig világo­san folyik, hogy politikád szempontból egy li­berális rendszer fenntartására gondol a kor­mány. Már pedig a többpártrendszernek vele­járója a parlament is. T. Ház! Mit tapasztalunk azonban? A par­lamentet működteti ugyan a kormány, de aho­gyan a parlament működik:, az semmikép sem mutatja a nemzeti élet szolgálatában állló friss, eleven szervek működésének képét. A minisz­teri beszédek alatt bőséges tájékozódást szerez­hettem a különböző miniszteri expozék látoga­tottságáról és megállapítottam, hogy a mi­niszerelnök úrnak, mint külügyminiszternek a mai időkben bizonyára különös érdeklődésre számot tartó expozéját hetvenhatam hallgattuk végig a háromszáznyolcvan és. egynéhány kép­viselőből. Az igazságügyminiszter úr beszédé­nek hallgatósága 40—47 közt mozgott. A föld­mívelésügy nagy ügye úgy, amint azt Bánffy miniszter úr előadta, 89 képviselőt érdekelt. Az eddigi interpellációs napokon — és itt már a kormány mulasztását is meg kelll emlí­tenem — egy kivételével egyetlen miniszter úrhoz sem volt szerencsénk, volt olyan eset, hogy komoly interpellációkat a kormánypárti padsorokból 6 képviselő hallgatott végig, közü­lük is az egyik vendégségbe átrándult kis­gazdapárti volt. Már pedig az elmondott inter­pellációknak sem tartalmát, sem számát az in­terpellálok részéről az interpellációs joggal valló visszaélésnek nem lehet minősíteni. Ami viszont a kormány részéről történik, az bi­zony nem fedi egészen iái miniszterek szabad válaszadási jogának lojális kezelését. Mit szóljunk a 42-es bizottság foglalkozta­tásának módjához! Már unom megismételni

Next

/
Thumbnails
Contents