Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

190 Az országgyűlés képviselőházának 314. állítani, olyanoklat is, amelyek majd békeidőben is használható szervezési kereteknek mutatkoznak. Háborúban is lelhet a helyes kiválasztásról gondoskodni, háborúban is lehet, sőt sokkal jobbam lehet a hitványakat érdemtelenül * bitorolt helyeikről kipöckölmi és az ingyenélést megszüntetni. (Nagy tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Háborúban is lehet, sőt jobban lehet az erkölcsi megújulás követelményeinek érvényt szerezni. De mit látunk ezzel szemben? Mit szóljunk ahhoz, amikor a belügyminiszter úr a közigazgatási reformmal kapcsolatban egyéb, koncedálom, nagyon alapos indokok mellett, azt is felhozta indokul az átfogó közigazgatási reform elmaradására, hogy nem lehet tudni, milyen helyzetben fog találni bennünket a háború vége. Ez magyarul azt jelenti, hogy a háború kimenetelétől tesszük függővé a magyar közigazgatási ref oirm p ilyen vagy olyan formában történő végrehajtását. (Szöllősi Jenő: Őszinte vallomás!) Én nem magyarázom félre a miniszter úr szavait, nem értelmezem ezt úgy, mint a győzelembe vetett hit és akarat hiányát, hiszen egy győztes háború is érhet így vagy úgy véget, hanem egyszerűen azt látom benne, hogy a miniszter úr egy olyan par excellence magyacr belpolitikai kérdés megoldását, mint aminő közigazgatásunk szervezete és funkcionálása, a háború végén mutatkozó világpolitikai és világtársadalmi helyzet függvényének tekinti. (Maróthy Károly: Külső hatás! Jól nézünk ki!) Tudom, hogy nem. élünk a holdban, hanem kölcsönhatásban élünk a világ többi államaival és társadalmaivá], de azért mégis a miniszter úr beállításának, mélyén külső hatások túlzott elismerése rejlik belső ügyeink alakítására (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és ez veszedelmesen emlékeztet arra,, amit egyes túloldali és demokrata véreskard, helyesebben vérestől! hordozók idegen eszmék átkos importjának neveznek. CÚgy van! a szélsőbaloldalon.) De hiába hallgattam végig a, költségvetés tárgyalása során' elmondott miniszteri beszédek javarészét és hiába olvastam el azokat, amelyeket valamely kényszerítő oknál fogva nem hallgathattam végig, sem bennük, sem a kormány eddigi megnyilatkozásaiban nem láttam meg a nagy átfogó, életalakító, magyar életet újjáalkotó koncepció nyomát. (Élénk taps a, szélsőbaloldalon.) Programmot kellene adni, hogy milyen legyen a jövő magyar élet, mert az azután biztos, hogy nem maradhat úgy, mint amilyen állapotban van. E feladat megoldásának még a kísérletét sem tudtam meglelni a kormány eddigi megnyilatkozásai során. Abban, hogy a háborús teendőket el kell látni, hogy egy békekötéssel kapcsolatos tárgyaláshoz az érveket és adatokat össze kell foglalni, hogy a háború megszűntével mutatkozó átmeneti gazdasági zavarok semlegesítésére, — ez tudniillik! maga az átmeinetgazdálkodás — valahogy fel kell készülnünk, a kormány programmjia nem merülhet ki, különösen nemi a mai történelmi fordulón, amikor a nemzetnek tudnia kell. milyen' új belső rend felé halad. Próbáltam megközelíteni más úton a magam elé tűzött probléma, megoldását, hogy vájjon mi a kormány álláspontja a magyar élletrendszerrőL del nem jutottam ; végleges eredményre, ámbár egy-két érdekes útmutatást hallottunk. A miniszterelnök úr a^t ülése 1942 november 25-én, szerdán. mondta a miniszterelnökség költségvetésének vitájában, hogy bizonyos politikai irányt szolgáló sajtó ellnémításának eszközéihez nem nyúlhat, mert akkor miiiden más sajtót is el kellene némítani, amely nem kormánysajtó. (Zaj.) Igaz, hozzátette, hogy azért a cenzúrát azzal a bizonyos sajtóval szemben sokkal szigorúbban gyakorolltatja, mint a nacionalista, antibolsevista irányzahí

val szemben. (Maróthy Károly: Hát ezt nem látjuk!) Mellesleg megjegyzem, hogy a cenzor urak, úgy látszik, nem egészen jól tudnak újságot olvasni, mert a minden magyar nemzeti alapon álló társadalmi rendszerrel élesen szembenállló marxizmusnak napmint nap folyik ékes és ügyes kifejtés© a Népszavában. Amellett a cenzúra kihagyhat a lapokból valiamit, de a lap szellemi hatását nemcsalk az teszi, ami benne van, hanem az is, ami nincs benne, már pedig a magyar harckészség szellemének felkeltésére alkalmas cikkek nem valami sűrűn találkoznak a Népszavában. A miniszterelnök úrnak eme megjegyzéséből, nemkülönben abból a hallgatásból' folyólag, amely az egész kormány részéről a szociáldemokrácia kérdése körül megnyilvánult, már úgyis azt kellett következtetnem, hogy a kor* mány a. szociáldemokráciát összeférhetőnek tartja a jövendő magyar államrendszerrel. De szerencsémre a belügyminiszter úr egy közbeszóMssal^ezt meg is erősítette, mondván, hogy majd beilleszti a szociáldemokrata pártot az új Európa új Magyarországába. (Élénk taps a szélsőbaloldalon.) A kormány tervei szerint tehát megmarad al szociáldemokrácia, megmarad a Népszava, a miniszterelnök úrnak irányunkban tanúsított jóindulatú megjegyzéséből pedig azt kell remélnünk, hogy a nemzetiszocialista alapon álló pártok is sajtójukkal együtt megmaradhatnak. Ebből pedig világosan folyik, hogy politikád szempontból egy liberális rendszer fenntartására gondol a kormány. Már pedig a többpártrendszernek velejárója a parlament is. T. Ház! Mit tapasztalunk azonban? A parlamentet működteti ugyan a kormány, de ahogyan a parlament működik:, az semmikép sem mutatja a nemzeti élet szolgálatában állló friss, eleven szervek működésének képét. A miniszteri beszédek alatt bőséges tájékozódást szerezhettem a különböző miniszteri expozék látogatottságáról és megállapítottam, hogy a miniszerelnök úrnak, mint külügyminiszternek a mai időkben bizonyára különös érdeklődésre számot tartó expozéját hetvenhatam hallgattuk végig a háromszáznyolcvan és. egynéhány képviselőből. Az igazságügyminiszter úr beszédének hallgatósága 40—47 közt mozgott. A földmívelésügy nagy ügye úgy, amint azt Bánffy miniszter úr előadta, 89 képviselőt érdekelt. Az eddigi interpellációs napokon — és itt már a kormány mulasztását is meg kelll említenem — egy kivételével egyetlen miniszter úrhoz sem volt szerencsénk, volt olyan eset, hogy komoly interpellációkat a kormánypárti padsorokból 6 képviselő hallgatott végig, közülük is az egyik vendégségbe átrándult kisgazdapárti volt. Már pedig az elmondott interpellációknak sem tartalmát, sem számát az interpellálok részéről az interpellációs joggal valló visszaélésnek nem lehet minősíteni. Ami viszont a kormány részéről történik, az bizony nem fedi egészen iái miniszterek szabad válaszadási jogának lojális kezelését. Mit szóljunk a 42-es bizottság foglalkoztatásának módjához! Már unom megismételni