Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. . \ latába, ami ebiben csak a mi számunkra igazán érthető szóban, abban az egyetlen és legszebb szóban foglalható össze, hogy: magyar. Úgy van! Ügy van! — 2%>s a szélsőbaloldalion.) Milyen kár, hogy a szép és lelkünket elringató gondolatok világából le kell szállnunk megint a csúnya hétköznapikba és hogy megint foglalkoznom kell egy másik, az említettel párhuzamosan futó, de annál még sokkal galádabb híresztelésnek a cáfolatával. Azt fújta, suttogta a kávéházi propaganda, — azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy egy közismert külpolitikai nézeteket valló politikus látszólagos tanuságtételével is megerősítse a maga bomlasztó tevékenységét — hogy azzal a meggyőződéssel érkeztem volna haza a háborúból, -T? idézem őket — hogy a németek elvesztették volna a háborút. T. Ház! Pontosan az ellenkező meggyőződéssel jöttem Ihaza a háborúból. Mint katona, aki jónéhány esztendőt a világháborúban valódi katonáskodással, a harctéren töltöttem és mint politikus is, aki különböző helyeken foglalkozhattam hadseregszervezési és egyéb katonai kérdésekkel, ha nem is szakértelmet, de némi hozzáértést vindikálhatok magamnak. Eme hozzáértés birtokában meg kell állapítanom, hogy méltán tisztelettel és csodálattal tölthetnek el minden szemlélőt a német katonai szervezettségnek és bajtársiasságnak azok a jelenségei, amelyekkel harctéri szolgálatom alatt találkoztam^ s ugyanilyen tisztelettel és bámulattal szemléltem azokat az eredményeket is, amelyeket szövetségeseink az elfoglalt orosz és ukrán területek megszervezése, közlekedési viszonyainak helyreállítása és gazdasági lehetőségeinek kiaknázása terén már ed dis: is elért. Tanuja voltam azoknak* az áttörési kísérleteknek is, amelyeket az orosz hadsereg a nyár folyamán kockáztatott aneg, többek közt a magyar csapatok frontján is és szakértőink újtél megállapíthatták» hogy minden anyagi felkészültség s az élet és ajhalál problémáival szemben megnyilatkozó minden érzéketlenség dacára, amellyel az orosz támadásokat végrehajtották, igazi offenzív lendület és különösen a netalán itt-ott elért eredmények kihasználására irányuló készség ma éppíjgy hiányzik az orosz hadseregből, amiként hiányzott a cári hadseregből. Ha most hozzáveszem mindazokat az ipari és közellátási nehézségeket, amelyeket a Szovjet az ukrán területek és a Kaukázus előterének elvesztése folytán kénytelen elszenvedni, a benyomásom pontosan az ellenkezője volt annak, amit nekem e híresztelés imputait. Változatlanul és tűrhetetlenül hiszek és bízom fegyvereink győzelmében, ami egyben szövetségeseink fegyvereinek győzelmét is jelenti, mert ezt a kettőt egymástól elválasztani nem lehet- (Ügy van! Ügy van! Taps.) Változatlanul és törhetetlenül hiszek nemcsak nyári tapasztalataim alapján, hanem azért is. mert az igaz ügy a mi ügyünk és ha az ellenfél győzne, akkor mindaz, amiért e földön érdemes élni a magyarnak, kérdésessé volna téve. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) De vegye tudomásul nálunk mindenki, hogy ebben a háborúban velünk szemben nemcsak a Szovjet áll, hanem a Szovjettel szövetkezett angolszász hatalmak is és mindazok az emigráns árnyékkormányok, amelyek a trianoni idők gyűlöletét okádják reánk ma is (Ügy vm! Úgy van!), Vegye tudomásul m,ui, ülése 1942 november 25-én, szerdán. 187 denki, hogy ezt a szövetséget, az álszent szabadkőművességnek és a nyílt istentelenségnek ezt a toorzallmasan furcsa keverékét nem lehet szétválasztani egy, a keresztényi civilizáció bizonyos fajtáját képviselő angolszász csoportra és a tagadás szelleme által félrevezetett bolsevista tömegekre. Eat a háborút ez a szövetség tudniillik együtt vívja és együtt akarja megnyerni. Nem akarhatja külön megnyerni, mert nem tudja (Ügy van! Ügy van!). Naiv politikai irrealitás azzal a lehetőséggel számolni, hogy előbb a Szovjetet térdre îehetne kényszeríteni és azután majd az angolszász; hatalmak fogják a tengelyt szétzúzni és uralmukat Európa felett megalapítani. A Szovjetet lehet, hogy hamarabb ki lehet kapcsolni, de ha az angolszász-orosz szövetség ezen az úton szűnik meg, ha az orosz kiesik a küzdők sorából, akkor nincs az. a hatalom, amely a háromhatalmi egyezményhez cisatllakozott államegyüttest nemcsak hogy legyőzni, hanem akár csak megingatni volna képes. Ha vállaltuk a bolsevista veszedelemmel szemben a harcot — és hbgy ezt a harcot belső kényszerből! vállalnunk kellett, ebben talán nincs közöttünk ] véleménykülönbség — akkor a becsület, á mar gyár hűség és az élet logikája csak azt írhatják elő számunkra, hogy ezt a harcot a maga egészében diadalbnasan végig kell küzdenünk. (Élénk helyeslés és taps.) Rajniss Ferenc igen t. képviselőtársam a külügyi tárca vitájánál elbnondotta, milyen terveket forralnak velünk szemben a különböző emigráns erők, amelyek abban a hitben ringatóznak, hogy az angol-orosz szerződés és a Szovjetnek a szerződések értelmezésében közismert praxisa, nem fogják a Szovjet érdekszférájába tenni a Közép-Duna medencéjét. Ez a tervecske Trianonnál is rosszabb sorsot szán nékünk és bár teljes szívvel! és lélekkel osztozom abban a felfogásban, htogy bármi történjék is a világban, a mi népünk, a mi nemzeti eszménk élni fog, mégis egy olyan keserves bukás kilátása áll az egyik oldalon és ol>yan nemzeti és népi fejlődés lehetősége nyílik; meg a másik oldalon, hogy magyarul érző és féligmeddig gondolkodni tudó ember más nézetet nem is táplálhat, mint hogy ezt a háborút, éspedig aiz egész háborút, jóban, rosszban, hűségesen összetartva nagy szövetségeseinkkel, meg keli nyernünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Álmodozó szép lelkek gondolhatják viszont csak azt, hogy győzelem esetén csupa rózsaS'ZJrmokon fogunk lépkedni. Lesznek bizony akkor is bajok, gondok, küzdelmek. Tudjuk, hogy rendezésre vár itt Közép- és DélkeletEurópában még sok államközi kérdés, tudjuk nagyon jól, hogy a népi elv és a történelmünk által szentesített geopolitikai elv között a küzdelem ezen a területen még nincs lezárva. Tudjuk nagyon jól, hogy az új Európa népei és nemzetei együttélésének legjobb módozatait és feltételeit még meg kell találni. Tudjuk nagyoa jól. hogy nemzeti törekvéseink, a r népiség problémájával kapcsolatban nagy szívósságot és ügyességet igénylő teherpróba elé kerülnek, hogy nemzeti létünkbe mélyen belevágó kérdéseket .kell tisztáznunk a Kárpátok medencéje» belül és í» Kárpátok medencéjén kívül álló . tényezők irányában egyaránt^ Szóval tudjuk, hogy országunkért, magyarságunkért, becsüle tünkért egyaránt meg kell még küzdenünk. Do ezek a gondok inkább fognak hasonlítani a gaadag ember gondjaiboz, aki vagyonának