Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Áz országgyűlés képviselőházának 3J.3­ülése 1942 november 24-én, kedden. zel a problémával, mert ma az általános drá­gulás mellett ez igen fájó pontja éppen a kis adózóknak. Az adóininimum a jövedelemadó­nál 1000 petnigő, a magánalkalmazöttaknál 3600 pengő. Ez a mai 1000 pengő semmi szín alatt nem ér annyit, mint egynéhány évvel ezelőtt az 1U00 pengős adóminimum és ha figyelembe vesszük azt* hogy, Wekerle Sándor 1905-ös adó­reformjánál az adóminimum 800 korona volt, ami mia a vásárlóerőt figyelembe véve, 4—5000 pengőnek felel meg, akkor — azt hiszem — nem szerénytelen a kérlésm, ha arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt az adómini­muinet az 1000 pengőről legalább 2000 pengőre emelje fel. De még továbbmegyek és még azt is ké­rem, fyogy az adóminimum ugyancsak család­védelmi szempontok szerint állapíttassák meg. Lényegesen magasabban állapítsák meg az adóminimumot sokgyermekes családoknál, mint agglegényeknél. Magántisztviselőknél ai létminimum 360O pengő. Itt az az anomália van, hogy amikor most jött ez a 30%-os emelés; ebiből 10%-ot a magántisztviselő kénytelen az államnak visz­szaadni. A 3600 pengős jövedelem adómentes volt. A 30%-os drágasági pótlékkal a 3600 pen gőből 4800 pengős fizetés lett és a 4800 pengő után az adó már 350 pengőt tesz ki, márpe­dig a 350 pengő az 1200 pengős emelésnek kö­zel egyharmadát teszi ki. Ezt az egyharmadot veszi el az állam adó címén akkor, amikor olyan rendelkezést hozott, hogy 30%-kal fel­emelendők a fizetésiek. Itt tehát az a ikérésí&m, hogy ez a 3600 pen­gős adómentes létminimum emeltessék fel 30%-kal 4800 pengőre és hozzon olyan rendel­kezést a pénzügyminiszter úr, hogy valahány szór a tisztviselők fizetése százalékos alapon generálisan emeltetik, ugyanakkor az adóníi­nimum is ennek megfelelően emelkedjék. Egy másik ilyen adózási probléma az adózó teljes tájékozatlansága abban a tekintetben, hogy milyen adót kell fizetnie. Ezt a kérdést érintettem már az új adózók problémájánál, de a régi adózóknál; éppen így felmerül ez. Mint méltóztatnak tudni, kapjulk a fizetési meghagyást az adóra vonatkozólag. Ez kizáró­lag az alapadót mutatja ki, a pótlélkolk nélkül. Nem mutatja ki, hogy a jövedelmi adópótlék még 110%, a kereseti adópótfék is 104%; nem mutatja ki a hadfelszerelési, a nép- és család védelmi adót, az útadót, esetleg a kaimarai il­letéket, úgy, hogy amikor a fizetési megha­gyást az adózó megkapja és látja v hogy kere­seti adó címén 5000 pengőt kell fizetnie, akkor, mire az adóívet megkapja, több mint 10.000 pengő lesz belőle. Amikor pedig az adóívet megkapja, abból meg nem tűnik ki, hogy mi lyen adóalap után fizeti ezt az adót, mert ott csak az áll, hogy kereseti adó címén ennyit, pótadó címén ennyit kell fizetni, stb. Ebből az adózó nem tudja, mennyi az adóalap. Sem a fizetési meghagyásból, sem az adóívből,, ami­kor kézhez kapj adózó nem kan tájékozta­tást abban a tekintetben, hogy milyen adót kell fizetnie. A másik ilyen probléma az adózás nyilvá­nosságának kérdése. Ebben a tekintetben is felszólaltam már a Házbain és kértem a pénz­ügyminiszter urat, hogy legalább bizonyos ka­tegóriáknál vezesse be a nyilvános adóvallo­másokat. Ennek igen nagy alnyagi és erkölcsi előnye és haszna lenne a kincstár részére, ne­vezetesen, ha az adóvallomások nyilvánosak lennének, nem lehetne azt a rengeteg sok adót eltitkolni, eldugni, amit ma egyes adózók meg­tesznek. Az adóvallomásokat két példányban kellene beadni, az egyik példány az emberek előtt 'nyitva állna, megtekinthető lenne annak a kereskedőnek, mondjuk, konkurrensmek, aki , megnézhetné az adóvallomást és rájöhetne arra, hogy nem jól történt a bevallás és ezen az alapon lehetne az adót korrigálni. Ha azon­ban a pénzügyminiszter úr ezt a 'nyilvános adóvallomást nem akarná behozni, felhívom a figyelmét arra, hogy most a zsidó adóval kap­csolatban igen üdvös lenine, ha már elmulasz­tottunk bizonyos biztosító intézkedéseket tenni, hogy a bejelentéssel egyidejűleg kellene meg­íogni^ a zsidó vagyont és a zsidó jövedelmet; legalább most segítsünk ezen a problémán az­zal, hogy a zsidó adóbevallások és kivetések tekintetében jöjjön a teljes nyilvánosság, amennyiben kötelesek legyenek a zsidó adó­zók a zsidóadó alapját képező vallomást tel­jesen nyilvánosan megtenni, hogy azután bárki megnézhesse és felhívhassa az adóhatóság fi­gyelmét arra, hogy az adóvallomás helvtelen és rossz. A következő ilyen probléma az adó behajt­hatatlanságának kérdése. Érdeklődtem a pénz­ügyigazgatóságok adószámviteli Osztályánál a behajthatatlan adók mennyisége iránt és ott megdöbbenéssel hallottam, hogy a behajthatat­lanság sokkal nagyobb százalékban fordul elő zsidóknál, mint a keresztényeknél. A zsidók valóságos virtust űznek abból, hogy elkezdenek egy új üzletet, amely után két év múlva vetik ki csak az adót, két év múlva pedig megszün­tetik : ezt a foglalkozást és így behajthatat­lanná válik az adó. Azután más címen, esetleg egy k. f. t. cégére alatt vagy sógor, egyéb rokon útján vesznek részt az üzletben, tehát új vállalkozás indul, amely ugyancsak két évig tart és ez megint behajthatatlanná teszi az adót Itt a pénzügyminiszter úrnak egyrészt az adóelőleg nevezetesével és annak progresz­szívé tételével kellene segíteni, másrészt olyan rendelkezéseket kellene hozni, hogy ipart csak az űzhet, aki adóját rendesen lefizette. Mint­hogy én az államot társnak tekintem az adózó mellett, akinek részére az adót kalkulálni kell, a forgalmi) adót pedig az adózó kereskedő egye­nesieox az állam részére veszi be, ha a forgalmát csökkenti s ezáltal aiz adó behajthatatlanná válik, tulajdonképpen adócsalást követ el. En­nek az adócsalásnak a büntetése azonban a mi kódexünkben elő nem fordul. Körülbelül ezek lettek volna azok a gondo­latok és megjegyzések, amelyeknek kifejezést akartam adni és kérésem a pénzügyminiszter úrhoz az, hogy talán egy nagy átfogó adó­reform híjján, figyelembe véve, hogy az adó nemcsak az állam kiadásainak a fedezetét képezi, hanem egyiittal céladó is addig, míg egy m agy átfogó reform jön, amelyet egy másik rendszer alaDJán kell megcsinálni, leg­alább ezeket a részletkérdésekéit tegye a pénz­ügyminiszter úr meggondolás tárgyává. (He­lyeslés a szélsőbaloMalon.} Én a kormány iránti általános bizalmatlanságom következté­ben a költségvetést nem fogadom el. (Helyes­lés n azélsőhalnldalon.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Bálás Károly. Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó. Balás Károly: T. Ház! Egy adópolitikai

Next

/
Thumbnails
Contents