Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-313
158 Az országgyűlés képviselőházának 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. adózási és illetokproblémák megvitatása céljából szólok* hozzá, mert az« idő rövidsége, a mai házszabályok nem adnak módot arra, hogy az egész pénzügyi tárcával alaposan lehessen foglalkozni. Én a múltban is, valahányszor valamely pénzügyi törvényjavaslat került a Ház elé és a múlt évi költségvetés tárgyalásánál is felhívtam a pénzügyminiszter úr figyelmét arra és kértem, hogy amennyiben már teljesen új adóreformot a mai időben nem is lehetne behozni, legalább a mai adópolitika egyes részeit a kor szociális követelményeinek -megfelelően változtassa meg. Előadtam felszólalásaimban, hogy Németországban az adók már nemcsak azt a célt szolgálják kizárólag, hogy az állam pénzügyi fedezete meg legyen, hainem az adók átalakul* tak céladókká és ezekkel az adókkal igen nagy családvédelmi, szociális és egyéb problémákat oldanak meg. Ugyanígy van Olaszországban is, ahol például aiz agglegényádó bevezetésével és annak igen magas tételével igen erős családvédelmi intézkedéseket tettek és az olasz adórendszer is a céladók rendszerét követve, igen sok családvédelmi •intézkedést tartalmaz. ^Nálunk ugyancsak előfordultak bizonyos kísérletezések. Sajnos, azokat a rendelkezéseket, amelyeik nálunk a családvédelem szempontjából mint adóreformok a Ház elé kerültek, másnak, mint kísérletezésnek, nem tudom nevezni. Hiányzik egy olyan javaslat és kérem a pénzügyminiszter urat, hogy egy ilyenirányú javaslattal jöjjön a Ház elé, amely a gyermektelen és az egygyermekes családok, továbr bá az agglegények terhére a sokgyermeke« családok javára lényeges adókedvezményeket és adómentességet biztosát. A családvédelem érdekében azonban, az adózástól eltekintve, szükséges lenne az illetékek megreformálása is. lit elsősorban az örökösödési illetékre gondolok, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország egyes területein az egyke főleg azért hódít olyan nagyon, mert az örökhagyó, a családapa nem akarja a vagyonát több gyermek közt szétosztni, hanem azt szeretné, hogy az egész vagyona az egyetlen örökösre, az egyetlen utódra szálljon át, akkor azt kell; mondanom, hogy ha most a kormány egy olyan értelmű illetékreformmal jönne a Ház elé, iamely például' kimondaná azt, hogy teljesértékű öröklési kizárólag csak több gyermek, mondjuk öt gyermek esetén van és ha kimondaná azt, hogy minden gyermek a vagyonból csak egyötöd részt tudna örökölni, ebben az esetben, azt hiszem, egyszerre meg lenne oldva a probléma, mert teljésen kizártnak tartom azt, hogy a; családapa, az örökhagyó engedje azt, hogy illeték fejében elvegyék a vagyonnak, az örökségnek négyötöd részét, amiből azután komoly családvédelmi feladatokat is. meg lehet oldani, amennyiben ebből az igén magas illetékekből lehetne a sokgyermekes családokat támogatni. Az örökösödési illeték kulcsának megfelelő felemelésén kívül azonban az ajándékozási illeték kulcsát is ilymódon kellene megvátoztaini, nevezetesen itt is figyelembe venni azt, hogy egykéis és egység vidéken vagyunk-e vagy pedig sokgyermekes^ családokról van szó. Egyéb ilyen illetékreformokkal is lehetne ugyanezt az új családvédelmi alapot dotálni. Ilyen lehet az adásvételi szerződés illetéke, ilyen lehet a biztositási szerződés illetéke abban az esetben, ha az egyetlen gyermek javára szolgál, ilyen lehetne a család; lakbér általános bevezetése a fővároisnál is ós még sok olyan intézkedést lehetne tenni, amellyel elérnénk azt, hogy az állaim úgyszólván minden anyagi megterhelés nélkül családvédelmi problémákat is meg tudjon oldani. T. Ház! A zaporodási gondolaton kívüí azonban a meglévő családokat is támogatni kellene. Itt felhívom a pénzügyminisztCir úr figyelmét egy problémáira, az új adózók adózási metódusára'. Amint méltóztatnak tudni, ha valaki-az év elején, az év január havában ep-v új hasiznot hajtó foglalkozásba kezd, tegyük fel„ egy új üzletet nyit, akkor az adóját csak két év múlva fogja megfizetni, de akkor azután két évre visszamenőleg kell az adót fizetnie. Az első évben ugyanis nem köteles adóvallomást tenni, a következő évben tesz a dó vallomást az elmúlt évre és a következő évre is, az a dó valló más alapján az adót kivé tik augusztus hónapban, így augusztusban kerül sor; arra, hogy az elmúlt évre is megfizesse az adói és a következő évre is megfizesse az . adót. Természetesen ez az óriási időköz igen nagy hátránnyal jár nemcsak az adózóra, hanem az államra nézve is. Az adózó, a mai nagy adódzsungelban talán ki sem ismerve magát, el sem tudja képzelni, hogy mennyit tesz ki az adója, ezt az adót nem kalkulálja bele az árakba, ezt az adót nem teszi félre és mire elérkezik az idő, hogy a kétévi adóját meg keli fizetnie, akkor esetleg már az az adózó teljesen tönkrement és így az államnak okozott kárt, ha azonban nem is ment tönkre, ez a kétévi adó olyan súlyosan érinti azt a kisexisztenciál;, hogy ezt feltétlenül el kellene kerülni. Azért én azt gondolom, hogy a mi adóelőleg-intézményünket, amely megvan ugyan az adótörvényünkben, azonban a gyakorlatban nem vitték keresztül, a-pénzügyminiszter úrnak valamiképpen meg kellene valósítania, hogy minden új adózó havonta fizesse be az adót, mégpedig ázom az alapon*, hogy amiklor az adózó az árakat kalkulálja, akkor tulajdonképpen az adói is bele kell, hogy kalkulálja az árakba. Minden tisztességes kereskedő figyelembe veszi a nyersanyagot, figyelembe veszi a munkabéreket, a rezsit* a saját hasznát is belekalkulálja. de belekalkulálja az adót is, tehát az adót tulajdonképpen már az állani részére szedi be akkor, amikor az áruját eladja, az állam mintegy társa ennek az adózónak. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezt a bekalkuált adót az adózó az államnak be is fizethesse, akkor ezt çsak így, adóelőleg formájában lehet megvalósítani. T. Ház! Van egy másik probléma is. hagyón jól tudjuk, hogy az árkormánybiztossa^ az összes árak 90 százalékát szabályozza és megállapítja a haszonkulcsot is. A haszonkulcs lehet 5—10 vagy 20 százalék. Amikor tehát az adózó az árkormánybiztossági rendelet alapján az árakat kalkulálja, megvan neki a megfelelő haszonkulcsa'. Ha ezt a haszonkulcsot vennénk az adózás alapjául, akkor nem fordulhatna elő az, ami a nagyvállalatoknál igen gyakran előfordul, hogy nem a haszonkulccsal kalkulálnak, hanem kimutatják azt, hogy az árkor mánybiztosság megállapítása téves, az Ő rezsijük magasabb és főleg a nagy adózók a könyvelési rendszerükkel képesek megcsinálni azt, hogy a tulajdonképpen járó adónak csak az 50 százalékát fizetik be. Mondok erre egv példát is. Tegyük fel, hogy 1O0.O00 pengős jövedelem után az adó kitesz körülbelül 10 százalékot, 10.000 pengőt. Ha a haszonkulcs alapján, vetik