Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

156 Az országgyűlés képviselőházának 313tegye lehetővé adóamuesztia formájában, hogy a jóhiszemű kis adózók a bírságnak ettől a felette súlyos terhétől szabaduljanak, — a jövőben pedig* alkalmazza adó- és illetékügyi rendszerünknek azt a szabályát, amely szerint törlési kérdésekben — tehát a bírságok részleges, vagy teljes törlés esetében — ne csak a pénzügyminisztérium, hanem az alsófokú hatóságok is intézkedési joggal bírjanak. T. Ház! Nagy örömmel üdvözöljük a pénzügyminiszter úrnak a zsidók különadójának bevezetéséről szóló bejelentését. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a pénzügyminiszter úrnak, úgyis mint gazdasági csúcsminiszternek a figyelmét felhívjam arra, hogy ezzel az adónemmel csak egy része lesz kielégítve annak az egyetemes kivánalomnak, amely általában a zsidó vagyonnak a nemzet érdekében való felhasználását szorgalmazza. Itt utalok arra, hogy a megvalósulás útjára kell terelni a zsidó vállalati vagyonnak és a zsidó házvagyonnak a nemzeti érdeknek megfelelő felhasználását is, amit nem elkobzás útján, hanem a nemzetgazdasági és pénzügyi érdekéhez simuló kártalanítással lehetne a földbirtok mintájára végrehajtani. Ezzel a hatalmas vagyonnal, amely a házvagyonnál legalább kétmilliárdot, a vállalatoknál 1-7 milliárdot tesz ki, — bár az utóbbit a mai értékemelkedések miatt ugyancsak kétmilliárdra lehet becsülni — nagyon sok olyan kérdést meg lehetne oldanunk, amely ma elsőrendű problémánk. Itt van például a hadigondozottak, a hadi árvák, a (hadiözvegyek ' kérdése, a háborúból visszatérő harcos magyar testvéreink életfentartásának és munkalehetőségének biztosítása és végül, de nem utolsó sorban az autonóm magyar kereskedelmi és ipari élet megteremtése is. Ezáltal nemcsak az önállósítása alap aránylag csekély lehetősége, hanem egy hatalmasabb, anyagilag is megalapozott, szervezet állana rendelkezésünkre. T. Ház! A pénzügyminiszter úrnak gazdasági és szociális életünket átfogó hivatása egy igen fontos probléma felvetését teszi szükségessé, r

amire már Patzkó képviselőtársam is utalt és ami különösen fővárosi vonatkozásban jelentős; Ez pedig a mai lakáshiány helyesen: lakásínség megfelelő megoldása. A lakáskérdés megoldása, különösön megfelelő mennyiségű és minőségű lakás biztosítása általában mindenkor alapja volt a nemzet életerejének és szaporodási lehetőségeinek. Ezért ma,, amikor ismét hull odakinn a magyar vér és amikor mindnyájan kívánjuk, hogy az elhullott vér a magyar apákon és anyákon 'keresztül többszörösen, megújuljon a halhatatlan magyar életben, a. lakásviszonyok megfelelő rendezése és olyan állapot teremtése, amely lehetővé teszi a családalapítást, elsőrangú nemzeti feladat és kötelesség. .Arról, hogy mi idézte elől a lakásínsé,

get, nincs időm hosszasabban, beszélni. Kétségtelen, hogy döntő tényezője ennek a bevándorlás, a jobb kereseti viszonyok, továbbá a családalapítás, végül az anyaghiány, mert ma építkezni a hadi szükségletek miatt alig lehet. -, ..Mégis kérem a pénzügyminiszter urat. hogy mindazt az anyagot, amely a hadiérdekek kielégtítése után megmarad és -arra nem szükségles, bocsássa rendelkezésre ési teremtse meg a lakásépítési programnak azt a pénzügyi felépítésiét, amely — hangsúlyozom,..— nagyon jelentős szociális feszültséget főig levezetni, ha nem is ma, de a /háború, befejezését követő időkben. Az,a program, amelyet ebben a vonatkozásiban, fel lehetne állítani, néhány szó• Y$lvázolva 'a következő: Kérem a pénzügyim* ülése 1942 november 24-én, kedden. niszter urat, vegye revizió alá házadómentességi^ politikánkat, ami ma már nemcsak' pénzügyig hanem igen fontos nemzetgazdasági és szociális probléma is. Ha nincs új adótárgy, ha tehát nem építenek, akkor nincs adójövedelem és nincs adóelengedési sem. A magángazda s ág'i élet mindig azt mutatja, hogy a hely es^ adórendszer teremti meg és fokozza a lakásépítési készségét és hogy az adómentesség megfelelő mérve szűkebb körre szorítja a bármely okból belkövetkező lakáshiány határait. Ezért kérem a _ pénzügy miniszter urat, hogy a mai kivételes időkben ismét biztosítsa azt a régi, 30 évre szóló házadómentesséjget, amely különösen a fővárosban, de általában az ország területén a lakáshiány leküzdésére mindig alkalmas eszköz volt. Ezenkívül: véleményem szerint fel kell állítani az Országos Lakásépítési Kormánybiztosságot és meg kell teremteni a Lakásépítési Alapot. A lakásépítési alapnál nemcsak arra a 3°/(^os lakásadóra gondolok, aimely sajnos, a székesfővárosnál még nem tudta elérni a kormány jóyáhagyását, ha nem arra, hogy meg kell szervezni az ország kompetens tőkeerős tényezőit, hogy ezek biztosítsák az áliliajm segítségével az úgynevezett »szociális lakásépítés« pénzügyi fedezetét. Ezek a kompetens tényezők volnának: az ország városai és^ községei, a pénzintézetek, — ideértve a biztosító intézeteket is, — a posta, a vasút és a munkásibiztositó pénztáraik. Ezek megszervezésével nemcsak néhány millió pengőt, hanem oly hatalmas összeget lehetne fedezetül előteremteni, amely ennek a nagy feszültségű kérdésnek rendezésére, legalábbis enyhítésére alkalmas volna. Nem új gondolat, amelyet felhozok. Már 1927-ben Brauns németbirodaliui gazdaságii ós munkaügyi miniszter nagyjából ennek a tervnek alapján tudta a Németországban ugyancsak fenyegető 'lakásínséget elhárítani és ezzel a tervvel a német biroidalomban évente 2'2 milliárd márkát tudott biztosítani lakástermelési célokra. Távol áll tőlem ily méretű ábrándokat táplálni. Tudom, liogy mi sokkal kisebb és vagyonilag erőtlenebb nemzet vagyunk, arról azonban meg vagyok győződve, hogy a mi adottságaink keretén belül isi lehetséges az elvnek gyakorlati megvalósítása és ez nálunk is áldásos eredményt hozna. T. Ház! Nagy örömmel fogadtuk a miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, hogy a zsidók lakásainak igénybevételével kívánja bizomyos mértékig a lakásinséget enyhíteni. Ebben a vonatkozásban legfontosabb Budapest helyzete, ahol körülbelül 50.000 a zsidó bérlők által használt lakások száma. Ha azonbain, ezt a kérdést alaposan megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy mivel a zsidók részére kell egy bizonyos lakás minimumot biztosítani, amit szerintem a kétszobás

1 lakásban lehetne megszabni, ebben' az esetben a 3—4—5 szobás és nagyobb lakásokat bérlő zsidók lakásainak felszabadításával számszerűleg körülbelül 16.000 lakáshoz jutnánk, azonban a 16 ezer lakást alig lehet egytől-egyig igénybevenni, mert a zsidók lakásainak felszabadítását csak a zsidók kényszerű összeköltözésével lehetne végrehajtani. Következésképpen véleményem szerint a gondolat bármeinnyire indokolt is, gyakorlatilag csak méhán^ezer lakást eredményezne. Már pedig .Budapesten 9000—10.000 az évi lakásszükséglet; ha pedig figyelembeveszszük a háborús évek visszaesett lakástermelését, akkor azt látjuk, hogy ma — amint hozzávetőleges adataim mutatják — legalább 20.000