Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

154 Az országgyűlés képviselőházának 313kölcsön nyolcszorosát. A kitermelőknek egy másért szolidáris obligót kell vállalniuk. A mi területünkön az emberek, őszintén mondva, visszaemlékeznek a megszállás ideje alatti szisztémára, amikor a termelési felügyelő kiszállt, megnézte a telekkönyvet, — nem kért telekkönyvi kivonatot — bevitte a pénzt a községházára és,a községi elöljáróság előtt egészen egyszerűen és minden bürokratikus ügyintézés nélkül átadta a termelőknek. Nem voltak kétes követelések, az emberek igen becsületesen fizették ezeket a kölcsönöket. A beszolgáltatási rendszer is sérelmes, mert például Tasnádról 40 kilométernyire Nagykárolyba kell vinni a dohányt ma, amikor hiány van az állat állományban és a takarmányban. Tisztelettel azt ajánlanám, hogy minden állomásra, amelynek körzetébe bizonyos községek esnek, menjen ki a dohánybeváltó, ott a helyszínen egykét napi munkával váltsa be a dohányt és így kímélje meg a gazdákat attól, hogy a mai rendkívüli takarmányhiány közepette hosszú, 40—50 kilométer távolságra legyenek kénytelenek az állam érdekében termelt dohányt beszállítani . Még két erdélyi problémára akarok rámutatni. A vagyonadónál be kell vallani a román agrár kisajátítási kötvényeket. Ezeket felértékelik és adót rónak ki utánuk. Ez rendkívül méltánytalan és sérelmes, mert az a birtokos, akinek a kötvény a birtokában van, elvesztette a földjét és még nem kapta meg azt a kötvény után esedékes járulékot sem, amelyet a román időben a román állam kifizetett számára.^ Ezzel szemben azok, akik igazságtalanul és úgyszólván, teljesen ingyenesen földhöz jutottak, ma is zavartalanul ezeknek a földeknek birtokában vannak. A kötvény járulék kifizetését a román megszállás ideje alatt arra alapozták, hogy azt azoknak adójából fizetik ki, akik a földekhez úgyszólván ingyen hozzájutottak. Miután e kérdés rendezése nemzetközi vonalon lehetetlen, arra kérem a pénzügyminiszter urat rója ki ezt a terhet azokra, akik igazságtalanul kapták meg a földeket és ebből a jövedelemből fedezze azoknak a magyar embereknek a kötvényjáradékát, akik igazságtalan módon földjeiktől elestek. Ezt kívánja — úgy vélem — nv anyagi igazság is. . A másik kérdés a romániai kereskedelmi, ipari és bankkövetelések ügye. Ezeket ma is szerepeltetni kell az adómérlegben, kamatoztatni kell, leírni nem szabad, jóllehet odaát behajtási pert ezek érdekében megindítani nem szabad és a leinek úgyszólván teljes devalválódása folytan ezek a követelések a nullával váltak egyenlővé. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, engedje meg, hogy ezeket a követeléseket az érdekeltek adójogi szempontból leírhassák. T. Ház \ f Ezekben voltam bátor rámutatni azokra a pénzügyi problémákra, amelyeknek megoldását közérdekűnek véltem. A pénzügyi tárca vitája is azt a célt szolgálja, hogy az adózó lakosság a imaga képviselői útján^ évenként egyszer kifejthesse azokat az elképzeléseit, amelyek szerint az ország ügyét előrevinni véli. A vitában felmerült minden ötletet mérlegre teszünk és így válogatjuk ki közösen, melyek felelnek meg legjobban a közérdeknek. . ' Felszólalásával bizonyára mindenki a magyarság ügyét alkarja előmozdítani és ezért úgy vélem, a miniszter úr az én hozzászólásomat is ebben a szellemben fogja fogadni. ülése 1Ù4Ê november 24-én, kedden. Mindnyájan segíteni akarunk, merit kivétel nélkül tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar jövendő megalapozása érdekében adórendszerünket és pénzügyi adminisztrációnkat a legtökéletesebbé kell kiépíteni. Különösen mi, akik a végeken élünk és á megszállás alól kerültünk ki, tudjuk és érezzük, hogy nemcsak most kell nagy hadsereg, de a háború befejezése után még nagyobb hadseregre lesz szükségünk, hogy jogos nemzeti céljainkat elérhessük és kivívhassuk. Mivel nemcsak hiszszük, reméljük, de tudjuk is, hogy a pénzügyminiszter úr minden nehézséget leküzdve ennek létalapját megteremti, érezze mindnyájunk bizalmát és segíteni akarását a háta mögött. Mivel a pénzügyminisztérium költségvetése ennek a nagy munkának egyik láncszeme és bizonyítéka, azt a magam és pártom nevében (megszavazom. (Taps a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Thuránszky Pál jegyző: Bocsáry Kálmán! Elnök; Bocsáry Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bocsáry Kálmán: T- Ház! Tauf fer Gábor és Horváth Ferenc t. képviselőtársaim megfelelő hangnemben intonált és egyúttal a megfontoltság keretén belül mozgó felszólalásukat azzal zárták, hogy a hit és a bizalom nélkülözhetetlen kelléke, különösen a szellemi vonalon, a gazdasági élet és pénzügyi élet átépítésének, ezért a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadják el. Kétségtelen, hogy a mai súlyos időkben, amikor nemzetek és^ hatalmasságok tűnnek el észrevétlenül a történelem süllyesztőjében, az államférfiak működésének belső tartalmát és értékét elsősorban az adja meg, hogy a szellemi felkészültség és a lelki egyéb tartalom mellett mennyi hitet, a bizalomnak mennyi melegségét tudják sugározni a nemzeti közösség életébe. A tömegiparnak, a töniegsajtónak, a tömegpropagandának korát éljük, ezért nem lehet mellőzni éppen ezen jellegzetes sajátságosság folytán a tömegérzületnek, a tömeg érzés világának döntő jelentőségét sem. Ezért, mint mondottam, elvitathatatlan annak . a tételnek igazsága, amely az államvezetésben a hitnek és a bizalomnak elsőrendű fontosságát hangsúlyozza, Azoknál a nemzeteknél is, amelyek külső diktatórikus formák szerint élnek, a tömegfelfogásnak és a tömegérzésnek ma rendkívül nagy jelentősége van. T. Házi Eszembe jut egyik igen' kiváló és szellemes államférfiúnak a megjegyzése, hogy ezekben az államokban is, éppen a tömegnek a nemzet életében való cselekvő részvétele folytán^ és azon jelenség miatt, hogy nemcsak szemlélője és hangtalan felfigyelője a mai idők politikai drámájának, hanem egyúttal cselekvő részese is, az a vezető, aki a nemzeti ós a népi élet mélységéből sodródott a magasságba, voltaképpen szellemileg foglya annak a tömegnek, amely maga fölé sodorta. Felfogásom az, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a vonatkozásban is emelt fővel állhat ide a törvényhozás színe elé, mert mint államférfi elérte azt, hogy a nemzet egyeteme pénzügyi és gazdasági vonatkozásban olyan bizalommal és hittel ruházta fel őt, amilyet pénzügyminiszterek csak ritkán tudnak működési területükön felmutatni. Elsősorban utalok arra, hogy a pénzügyminiszter úr megteremtette a szociális gondoskodásnak azt a formáját, ami mindenkor állami feladat volt.