Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés^ képviselőházának 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. 139 nek ez a szektora., a betétképződés, az utóbbi időben tagadhatatlanul bizonyos számszerű emelkedést mutat. Ha ugyanis számbavesszük és ezen a téren összehasonlítjuk az 1928. évi és a folyó évi adatokait, úgy a következő képet kapjuk. A Pénzintézeti Központ kötelékébe tar? ttozó pénzintézetek takarék- és folyószámlabetéteinek, valamint a M. kir. Postatakarékpénztár takarékbetét-, csekk- és klíringszámláiniak az összértéke 1928-ban 18743 millió pengő volt, folyó évi augusztusban pedig 3080-7 millió pengő, 14 év alatt tehát közel 70 százalékkal emelkedett. Természetes, hogy az időközbeni örvendetes országgyarapítások nem teszik lehetővé, hogy ezekből a számokból ma abszolút következtetéseket vonhassunk le, de sokkal világosabb képet kapunk akkor, ha például! a folyó év elejének és ugyanezen év augusztusának a rendelkezésre álló adatait vetjük egybe, ami azt mutatja, hogy a folyó év első nyolc hónapjában a betétállomány hónapról-hónapra emelkedett akként, hogy a folyó év elején a 2.782.2 millió pengős állománnyal szemben augusztusban 3.080.7 millió pengőt tett ki az összállomány, ami közel 300 milliós emelkedést mutat. Ebből! az összegből pedig a tulajdonképpeni tőkeképződést je; lentő takarékbetétekre circa 110.5 millió pengő esik. Azt hiszem, semmi kétség nincs^ abban, hogy ez a fejlődés még igen nagy mértékben volna fokozható, ha egyrészt sikerülne a bűnösen hevertetett, tezaurálít tőkéket a gazdasági élet csatornáiba visszavezetni, másrészt álmagyar társadalmat rávezetni annak a takarékosságnak útjára, amely a mai időkben nemcsak az egyén boldogulásának előmozdítója és legbiztosabb záloga, de egyenesen elsőszámú hazafias kötelesség. Éppen ezért fogadtam a magam részéről nagy örömmell a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bizottságban tett azt a kijelentését, hogy azt a takarékossági akciót, amely az elmúlt években megrendezett úgynevezett takarékossági napok formájában az év egyetlen napjára rögzítette a takarékosságra való nevelés rendkívül fontos feladatát és éppen ezért nem tudott valami különös eredményt felmutatni: — intézményesíti, állandósítja és megfelelő eszközökkel hatékonnyá fogja tenni. Ennek a takarékosságra való ösztönzésnek, mint a német példa is mutatja, igen sok hatá sos eszköze van. Ha sajátos viszonyaink nem is engedik meg a ném^-t példa szószerinti követését, amelynek gerincét — mint tudjuk — a vastakarékossági intézmény képezi, de az az 50 millüó betétkönyv, amelyből ma egy német ház* tartásra kettő esik és amelynek mindegyike átlagosan több mint ezer márkáról szól, önmagában mint buzdító és felemelő példa is kell, hogy hasson a magyar társadalomra, rámutatván arra, hogy az aszkétizmusig menő lemondásnak és takarékosságnak milyen óriási szerepe van a belső front szilárdságában és a végső győzelemben. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl) Éppen ezért örömmel üdvözöltem azt az intézkedést is, amely a bankhitelek megszorításával ki akiarja zárni a hiteléletből a pusztán egyéni vagyongyűjtést szolgáló spekulációt és a rendelkezésre álló hiteltőkéket elsősorban a közérdekű beruházások, a külkereskedelmi forgalom finanszírozása és a termelés előmozdítását célzó műveletek számára tartja fenn. Az a véleményem ugyanis, hogy ezzel, a múlt világháború tapasztalatain okuló bölcs intézkedéssel az az egymagában elégtelen magántőke, amely csakis megfelelő bankhitel igénybevételével tudná az ő éppen nem közérdekű célját elérni, kénytelen bankbetét formájában elflaeiyezkedést keresni és megelégedni azzal a gyümölcsözéssel, amelyet ezen az úton kap. Ezzel a témával kapcsolatban legyen szabad még pár elismerő szót szólnom arról a magyar hitelszervezetről is, amely nemcsak az elmúlt évek kríziseiben tett ismételten tanúbizonyságot a maga életképességéről és szilárdságáról, de különösen a személyi alkatelemeiben keresztülvitt változások óta szellemiségében és gesztióibam is egyre inkább beilleszkedik a nagy magyar közösségbe. Azt hiszem» t. Ház, hogy minél inkább eltávolodik ez a hitelszervezet régi öncélúságának az útjaitól és áll be a nagy nemzeti célok szolgálatába, minél inkább testesíti meg tisztviselőpolitikájában is a szociális haiadás és a magyar családvédelem gondolatát, egyszóval minél magyarabbá és keresztényebbé válik, annál inkább sikerülni fog eloszlatnia azokat az előítéleteket, amelyekkel a közvélemény egy részében még mindig találkozik. T. Ház! Ezek után rátérek a magyar államadóssági helyzet rövid ismertetésére, A magyar államadósság tőkeálladéka összesen 4,868.800 pengő,, amely összegből 1,226.000 pengő a külföldi, 3,641.000 pengő pedig a belföldi hitelekre esik, Á kölcsönök természetét tekintve, az egész álladókból hosszúlejáratú kölcsönökre 3119*8 millió, rövidlej ár atúakra pedig 17489 millió pengő, tehát lényegesen kevesebb esik. A kölcsönök álladéka .tehát az 1942. évi állapottal szemben 1323-9 millió pengő emelkedést mutat. Ehhez képest természetesen emelkedik az állami adósságok szolgálatára előirányzott összeg is, amely az 1942. évi 180 4 millióval szemben 243-4 millió pengőt tesz ki, tehát 63 millióval többet, az előző évinél. , \ • , Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az állam egész adósságterhe alig teszi ki 40%-át az évi nemzeti jövedelemnek* az tannak tőke- és kamatszolgálatára előirányzott összeg pedig esak 8*3°/o-a az egész közigazgatási költségvetés kiadási előirányzatának, úgy azt hiszem, teljes megnyugvással fogadhatjuk államadóssági helyzetünknek általam imént vázolt képét. Még meg kell ennél a pontnál jegyeznem, hogy a pénzügyminiszter úr az állami adósságok szolgálatára megállapított összegeket a jövő évben is az egyéb költségvetési hitelektől eltérően óhajtja kezelni. Gondoskodni kíván! ugyanis arról, hogy az ennél a fejezetnél mutatkozó esetleges megtakarítások más költségvetési fedezetek hiteltúllépéseihek, va,gy előirányzat nélküli kiadásainak fedezetéül felhasználhatók ne legyenek, hanem azok akár az állami adósságok szolgálatánál jelentkező szükségletek kielégítésére, akár pedig soronkívüli törlesztésekre fordíttassanak, amit bizonyára mindannyian helyesléssel veszünk tudomásul. Hátra, voiLna még, hogy pár szót mondjak az állami közigazgatás nyugellátásairól is, amelyek — mint tudni méltóztatnak —, célszerűségi szempontból külön fejezetben irányocatatnak elő. A fejezet kiadásainál a folyó évre megállapított 254,945.000 pengővel sizemhe>D 42,871.000 pengő többlet jelentkezik, úgy, hogv az állami közigazgatás nyugdíjasainak és egyéb támogatottjainak kifizetett évi összeg meg-