Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
l26 Az országgyűlés képviselőházának 312. Mert igen t miniszter úr, a panaszt: ember, nek, vagy a termelőnek a gondolkozásán nem fog túljárni semmiféle' közellátási igazgaiás;, semmiféle erőszakos eljárás. Ezt én (Rátz Kálmán; A maga példájáról tudja!) a magam példájáról tudom (Derültség), mert azt a kukoricát ég búzát meg fogjuk termelni, akármi törf ténik, ami nekünk kell, még akkor is, ha ott áll is a csendőr a hátunk mögött. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Gyönyörű erkölcsi bizonyítvány a mezőgazdákról! — ZcfJJ) Igen t. miniszter úr, ez teljesen logikus és érthető dolog. (Rátz, Kálmán: Önvédelem!) Egyszerű emberi dolog. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Védekezés a közérdekkel Sizemben! — Rátz Kálmán: Nem, a kizsákmányolással szemben! — Zaj.) Csak azt akartam mondani,^ hogy amikor ia termelő egy bizonyos termésmennyiség meghagyását kéri, aikkor nem ta saját érdekét nézi, hanem azt, hogy dolgozni, termelni tudjon és földjét ne legyeia kénytelen otthagyni; merifl ha nincs takarmánya, ha nines kenyere, akkor nem tud dolgozni és nem fog tudni semmit sem csinálni. Itt tehát nem a köz ellen való munkáról van szó'. Ez csak .abból a szempontból látszik a köz elleni munkának, ha felülről nézzük! és nem tudjuk megérteni, hogy az első az, hogy annak az embernek legyeim meg a termelési eszköze- Közgazdasági elv, amit a minisiztbr úr éls mindenki hangoztat, hogy termelési eszköz nélkül nines termelés, a parasztnak pedig termelő eszköze az ő kenyere, meg az állatának a takarmánya. E termelő eszközök nélkül nem fog tudni sem a közellátásnak, sem pedig másnak ellátására dolgozni. Ennek kör vetkeztében kérem, hogy ne legyein összeütközés a hatóságok, a közellátás és a termelő között abból a sízempontiból, hogy a termelő rá legyem kényszerítve az ilyen esetleges abuzusokra, amilyeneket a gyakorlatban tényleg lehet látnii. A közellátási miniszter úr, aki pénzügyi államtitkár volt, nagyon tudja, hogy az ilyesmiket egyenesen virtusíból csinálják a finánccal szemben és így bizonyos szabálysértéseket követnek el. Ez nem helyes, én nem helyeslem,... (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Hála Istennek, nekem ellenkező tapasztalatom van, mert nagyon csökken ez, ;a felfogás. — Rácz Kálmán: Ez még a Bach-korszakból eredt!) Ez abból ered. hogy" az emberek nem látják a saját ellátásukalt biztosítva és mindenre képesek a saját ellátásuk érdekében. Ez így van. Nem szabad a fejünket a homokba dugni. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: El méltóztatott olvasni a rendeleteti Azt le lehet vonni. Beszámítom neki.) Elolvastam, csak azt kérem, a jövőre méltóztassék úgy csinálni, hogy ezek a lehetőségek meglegyenek a kisgazdák részére. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Még egyszer megcsináltjiam ? ) Meg kell mondani már most, mélyen t. miniszter úr, hogy az egyes beszolgáltatandó termények között milyen legyen az értékarány, hogy mit lehet beszolgáltatni és mennyit kell. Ne méltóztassék úgy csinálni, mint a multeszftendőben és most is, hogy először például a kukoricára kimondták, hogy nincs forgalom belőle és akkor három hét múlva jött a rendelet, hogy ennyit és ennyit kell beadni. Méltóztassék úgy intézkedni, hogy meg legyen mondva, hogy ennyiből ennyit és ilyen alapon lehet beszolgáltatni. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter:... és anivel lehet cserélni!) Es ilése 1942 november 23-án, hê$6n. ezt a beszolgáltatási lehetőséget tessék már most megkezdeni az új évtől kezdődőleg, mert hiszen nemcsak gabonát fogunk beszolgáltatni, de például' sertést, tojást isi Már a jövő óv januárjától essék enneki a bizonyos közellátási tervnek a számláiára a beszolgáltatás, hogy a parasztember lehetőleg készen legyen őszre a gazdaságából 1 beszolgáltatandó mennyiséggel. Akkor azután már az év végén nyugton legyen, különben nem fognak tudni elszámolni, vele, csak a jövő febiruárban, vagy nem tudom mikor, ha nem most, hanem aratás után fogjuk kezdeni a beszolgáltatásnak az ő javára írását. Már most januártól, februártól kezdve tavasszal) kezdődnek bizonyos termelési folyamatok, amelyeket a közellátás céljaira szintén lehet hasznosítani és ezek már előnybe hozzák azokat a termelőket, akik most fognak beszolgáltatni valamit. T. Képviselőház! Ez volna az alapelve annak a. megoldásmódnak, ahogyan ezt a kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetendő beszolgáltatást én gyakorlatilag kivihetőnek tartanám. Szükséges volna azonkívül, hogy az átvétellel megbízottaknak rendszerét bizonyos tekintetben megjavítsák. Teljesen képtelen dolog, hogy a Hombár a gabonát és a kukoricát veszi át, a Futur a veszi át az olajossmagvakat, a Metesz. megbízottja a burgonyát, a kenderkórót megint más. Átvevő ugyanaz legyen minden községben, az illető egykezek megbízottja, mégpedig necsafc egy személy, sőt éppen azt kérem, hogy nagyobb községekben legalább két-három személy legyen ilyen átvevő, de ez vegye át a kukoricát, a burgonyát, a sertést és minden egyéb beszolgáltatandót. Mert ha csak egy átvevő van, akkor — amint azt tapasztaltam a gyakorlatban — igen aránytalan és önkényes levonásokat végeztek és a termelőnek nem volt hova menekülnie a sérelmek miatt. Viszont ha minden egyesi terményt más átvevő vesz át, annak megint nincs értelme, mert így egyiktől a másikhoz kell járni és- ott időt tölteni és veszekedni. Etekintetben méltóztassék a magyar kereskedőket is lehetőleg pártolni abból a szempontból, hogy ne csak a Hangyának legyen ilyen átvételi lehetősége. Én ezt nem ellenzem, pártolom, a gyakorlatban azonban az történik, hogy a Hangya üzletvezetője annyira megoszlik az eladás és az átvétel munkája között, hogy rendes elintézést csak a legritkább esetben látunk. Ha pártolni akarjuk a magyar kereskedőket, hogy nemzeti érdekből új generációt neveljünk; a gazdasági életnek, most itt van az alkalom, tehát elsősorban ezek legyenek az átvevő S2iervek megbízottai. A jövőre vonatkozólag ezeket akartam a mélyen t. miniszter úrnak szíves* figyelmébe ajánlani a közellátás javítása érdekében és a termelés szempontjából. A mostani átmeneti időre nézve itt több felszólalás hangzott el és bizonyos javaslatokat tettek. Én magam is szeretnék ehhez egy-két ötlettel hozzájárulni, hogy hol lehetne megtakarítást elérni. Bár a miniszter úr bizonyára jól meggondolt mindent, hol hol lehetne megtakarítást elérni, de léhettőség talán még ezenkívül is lenne. Teljesen feleslegesnek tartom például azt, hogy városokban a nyilvános étkezőhelyekein olyan nagymértékben szolgálnak fel tésztát, amilyenre pedig nincsen szükség. Adjanak az ebédhez tészta helyett gyümölcsöt. Ezzel igen nagymennyiségű lisztet és zsírt lehetne meg-