Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. rene: Például?) Rá kell arra is mutatnom, hogy éppen a feketepiac lényege, meg az egyszerű ember mentaliítása miatt arra kell vigyáznunk, hogy kellő, ügye« és leleményes organizációval dolgozzunk, mert az a fontos, hogy ügyes eljárással minél nagyobb tömegét bevonjuk a közfogyasztás alá kerülő cikkeknek, hogy minél kevesebb mennyiség* maradhasson annál a termelőnél, aki azután, ha azt a kisebb mennyiséget nagyobb áron fogja is értékesíteni, semmi esettre sem fogja ezzel felborítani egész árrendszerünket. . T. Ház! Bátor vagyok ezenkívül rámutatni egypár gyakorlati kérdésire. Rendkívül' örülök annak, hogy a közélelmezési kormányzat ilyen sürgősen elrendelte a nekviirállást. Arra is rá kell mutatnom, azonban, hogy a vetőmagmenynyi séget tessék most az egyes községekben ellenőrizni, hogy azt a mennyiséget, amelyet visszaadtak vetésre, tényleg el is vetették-p. Rendkívül fontosnak taitom a jövő morálja szempontjából azt is, hogy a cséplőellenőröket tessék most felelősségre vonni. Lehetetlen állapot az, hogy itt az állam 18.000 embert alkalmazott és fizetett és ezeknek nagy része (Varga Béla: Gyermek volt!) — nemcsak gyermek volt, hiszen számtalan esetben tapasztaltam, hogy felnőttek, tanítók és nyugdíjas államvasút! tisztviselők voltak — nem tett eleget kötelezettségének. Most majid a rekvirálás során, igenis, mód lesz az ellenőrzésre és ha észreveszünk olyan adatokat, amelyek bizonyítják, hogy az illetők hűtlenül jártak el, tessék őket elővenni, mert ha ezt nem tesszük, a jövő években is a legnagyobb nehézségeket fogja okozni az, ha ilyen embereket fogunk alkalmazni. (Rajniss Ferenc: Katonai szolgálat alapján kell a kérdést elintézni!) Rá kell mutatnom arria is, hogy a racionalizálásnál rendkívül fontos az, hogy a racionalizált mennyiségek a szükségelt helyen és a szükségeit időben legyenek ott. Célzok itt a lisztkiutalásokra. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy egyes községekbe a kiutalt mennyiségek sokszor két-három, hét múlva érkeznek meg. Természetes, hogy ha három hétig nincs ott a racionalizált áru, akkor a fogyasztó kénytelen a feketepiacra menni. Kérni vagyok bátor tehát a közélelmezési minisziter urat, — tekintettel arra,, hogy ha nincs is kimondva, de a gyakorlatban a, mezőgazdaság hadiüzem — hogy a munkás- és cselédkérdést minél sürgősebben tessék rendezni. A helyzet ma az, hogy a maximális munkabéreket nem tartják be és ezért a cselédség legnagyobb része fel akar mondani, hogy elmenjen majd a szabad munkapiacra, ahol óriási árakon fogja az ő munkaerejét tavasszal és nyáron munkába bocsátani. Ezt tűrni nem lehet. Tessék rendezni ezt a kérdést olyan rendelet kibocsátásával, amely kimondja azt, hogy mindazok, akik jelenleg gazdasági cselédek, a jövő években is kötelesek, ha nem is az illető gazdaságban, aJaol eddig voltak, de bárhol gazdaságba elszegődni. Ha ezt tenni nem akarják, akkor tőlük a gabonajegyet meg kell vonni. (Halmai János: Szóval meg kell akadályozni a szabad költözködést!) Nem azt mondottam, hogy a földhözkötöttséget mondjuk ki, de ha a gyári munkás nem mehet el az üzemből!, akkor a mezőgazdasági munkás sem mehet el, csak azért, meirt neu. tudják a maximális munkabérek ellenőrzését keresztülvinni s így 15—20 pengős munkaülése 1942 november 23-án, hétfőn. 109 bérekért mennek eli (Halmai János: Két pengő a napszám! — Zaj.) Elnök: Csendet kének, képviselő urak! (Szöllősi Jenő: 2-50 pengő a maximális napszám!) Éppen most kértem a képviselő urakat, lugy maradjanak csendben. Csorba Sándor: Szabályozni kell a maximális munkabéreket is, mert ha hadiüzemeknek nem is vagyunk nyilvánítva, a közvélemény szeriint mégis hadiüzem vagyunk, lehe, tétlen tehát, hogy muukásairik otthagyjam«k bennünket. Bátor vagyok rámutatni arra is, amire néhány ellenzéki képviselő úr félsz ól aásában már kitért, (hogy nem volt meg a kellő organizáció a Hombár átvételei terén- Tény az, hogy a csöves kukoricát nagy mennyiségben kellett beszo(lgátatn.i és nem voltak meg a kellő tárolóhelyek. Szolgáljon mentségül a közélelmezési kormányzatnak az, hogy eat főleg valószínűleg azért tette, mert attól félt, hogy ha a kukorica a gazdánál marad, akkor még több fog eltűnni. (Szász Lajos közellátásügyi minister: Beszárad!) Ezekre a kérdésekre mindenesetre vigyázni kell, mert kétségtelenül károk keletkeztek ezen a téren. Vigyázni kell a hatósági áraik megállapítátásánál ils. Semmiféle mesterkélt és a hivatalnokok által megállapított ár nem pótolja aiz élet által kialakult árat. Nagyon vigyáznunk kell tehát, mert a -déni jó ármegállapítással mérhetetlen károkat okozunk. Célzok arra, hogy a maximális árak megállapításánál a vasutaknak és a piacoknak a távolságát sehol sem vették figyelembe, amit pedig bizonyos tekintetben figyelembe kellene venni, mert a termelés olyan egységes organizáció, amely nem tűri, hogy mesterségesen, helytelenül nyúljanak bele. Mindenesetre elismerem, hogy másként megoldani nem lehet, minit hatóságilag szabályozott árakkal. Vagyok bátor rámutatni arra is, hogy kijött egy rendelet, amely szabályozni akarja a magánépítkezésí«. Kérem a közellátási kormányzatot, emelje fel szavát abban az irányban, hogy a gazdaságokban felmerülő szükséges építkezésekre legyen anyag. T. Ház! Zárnii vagyok kénytelen beszédemet. Feltétlenül bizalommal vagyok a közellátási miniszter úr iránt. Tudom jól, hogy nehéz feladatot vállalt, tudom jól, hogy megvan benne az erő, az agilitás, a tudás és így mégis vagyok győződve arról, hogy az, a'dott viszonyok között a maximális lehetőségekkel jól fogja megoldani a közellátás nehéz kérdéseilt és ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. ~ A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik Î Porubszky Géza jegyző: Donath György! Elnök: Donath György képviselő urat iUeli a szó. Donath György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott képviselőtársaim a közellátási tárcánál egyáltalán felvethető kérdések legnagyobb részét bőségesen kimerítették, mégis megkísérlem, hogy a rendelkezésre álló idő alatt néhány, szerintem elvi fontosságú kérdésre próbáljak rámutatni. Az államigazgatásnak úgyszólván minden ágazatában nehéz munkát végeznek és ez a munka még nehezebb háború idején. Kétségtelen azonban, hogy az államigazgatás terén kü-