Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-296
megállapíthatjuk azt, hogy Nagy-Magyarországnak abban a korában a magyar nép valóban igen kis adóterhet viselt, sakkal kisebbet, mint amilyent a mai állampolgár visel. Éppen ezért önkéntelenül elgondolkozik az ember azon, hogy abban az időben miért volt az, hogy az országnak csak bizonyos rétegei, még pedig mobil-tőkével rendelkező ipari és kereskedelmi rétegei tudtak hallatlanul nagyszerű fejlődést felmutatni, ezzel szemben a földbirtokososztláily nem látta ennek az adópolitikának az előnyeit, sőt éppen azért, mert az államvezetés a liberális államfelfogás folytán teljesen elhanyagolta ennek az osztálynak az érdekeit, a pusztulás és a tönkxemenés felé haladt. Ennek a kornak végső kifejlése volt az, amit ma látunk, amikor a zsidóbirtokok likvidáeiójával igyekszünk annak a kornak a mulasztásait ellensúlyozni. T. Ház! Ezek a számok még egyéb körül ményelkre is figyelmeztetnek. Figyelmeztetnek arra, hogy az állami feladatok az újabb időben rendkívül megsokasodtak, mert hiszen egy ilyen négymilliárdot meghaladó költségvetésben, illetőleg zárszámadásban kétségkívül jelentős tétellel szerepelnek a legújabb, legmodernebb kor követelményeinek megfelelő feladatok. Ugyancsak nagyjelentőségű és mindenekfelett áll a nemzetvédelem további fejlesztése és kiépítése. Kétségtelen azonban, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló zárszámadás a közteherviselésnek soha nem álmodott ós soha nem látott példáját mutatja; s ha méff a közvetett és fogyasztási adók nagyszerű, teljes és tökéletes kiépítésére gondolunk, mu tatja azt, hogy az itthonélő, küzködő polgár is megállja a helyét a közteherviselésben, a belső fronton, zúgolódás nélkül teljesíti hallatlan terhek viselésében jelentkező kötelességét. De ha már így áll a helyzet, akkor ez az adózó polgár is megkövetelhet valamit: megkövetelheti azt. hogy az adók megosztása arányosan és igazságosan történjék. Azok az adóreformok. amelyeket újabban szavaztunk meg és léptettünk életbe, ezen a téren igen nagy haladást jelentenek, nem mondhatjuk azonban, hogy ez a reformmunka befejezést nyert. Méltóztassanak megengedni, hogy én egészen elkülönítsem ebben a kérdésben a vidéket Budapesttől. mert ami adó itt elcsúszik és el van temetve és amit a kincstár soha utói nem er. liet, az Budapesten csúszik el. Olyan eseteket láttam a közeli napokban is, — amelyek minden fogalmat meghaladnak -- hogy nelentekeny kis üzletek mögött milyen hallatlan uagy forgalmak bonyolódnak le. amelyekről nem lehet az adóhatóságnak Budapesten, ilven nagv tömegben, tudomása. * T Képviselőház! Nem tudom, hogy most nagy Budapesten élek-e vagy kis Budapesten, azonban tény az, hogy ha én pénzügyminiszter volnék akkor én nagy Budapest fogalmához addig semmi körülmények kozott nem járulnak hozzá amíg az adoztatasnak kimeleiícn, következetes és tökéletes végrehajtása ebben a mostani Budapestben nincs biztosítva, mert jelenleg nincs egészen biztosítva. Eleg ha egv boltos, vagy ügynök az egyik kerületből átköltözködik n másik kerületbe, évek múlnak el. mire megtalálják és hogy őt a jövedelmiben utolérhessék, arról azután már szó sem lehet. mert mire odakerül az adóhatóság, már nincs is neki semmije. Nagy Budapestnek rengeteg veszedelme van. (Ügy van! Űov van! a szélsőbaloldalon.) Én most meg nem kívánok állást foglalni ebben a kérdésben, de mint pénzügyi ember és mint a magyar közigazgatás sorsát szívén viselő ember mind pénzügyi, mind közigazgatási szempontból a legnagyobb aggodalommal nézem ennek a kérdésnek ilyen irányban való gyorsított megoldását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A másik, amit elvárhat a fronton levő, ezer halállal, küzdelemmel szembenéző magyar állampolgár, az. hogy az ő számlájá! i ak, torhere az itthonélő polgár javára jelentkező differencia pénzügyi téren is megoldassek rag igenis, a közteherviselés ezen a téren is hasson kiegyenstilyozólag és történjék meg a hadiadónak minél előbbi bevezetése. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez alól a hadiadó alól azonban nem vonnék ki senkit a világon; akár tetszik, akár nem, de én nem vonnám ki a nyugdíjas katonatisztet sem, még az aktív katonatisztet sem. h a bizonyos időt bármelv körülménvből kifolyólag nem töltött kint a fronton. (Szöílősi Jenő: Ez a véres kard!) Mert, akik ma kint vannak a fronton, — ismerjük el — soha nem ismert, soha nem álmodott olyan mérhetetlen szenvedéseknek az osztályosai, hogy joggal elvárhatják, hogy maid az újjáépítés korszakába n legyenek itt olyan pénzügyi fedezetek. :imelyekből az ő sorsukról vagy özvegyük cm árváik sorsáról fokozottabb mértékben lehet gondoskodni. (Általános helyeslés.) Ilyen hallatlan nagy adómegterhelés mellett azonban az állampolgár joggal elvárhatja azt, hogy minden fillérje a legszigorúbban, a leggondosabban ellenőriztessék, amelvot a közteh erviselésbe, az államkasszába juttat. Éppen ezért az állami számvevőszék szerepe a jelen körülmények között mái- állam etikai szempontból is rendkívül fontos és azt nem lehet eléggé aláhúzni. T. Képviselőház! Ha már most magát a zárszámadást vizsgálom, akkor meg kell állapítanom azt. hogy ebl)3n a zárszámadásban bizonyos szerkezeti változásuk is vannak, amelyek egyrészt kényszerítő körülmények hatása alatt születtek meg. másrészt pedig a zárszámadás tükéletesbítését igyekeznek előmozdítani. Így természetszerű és logikus, hogy a zárszámadásból hiányoznak bizonyos összehasonlító táblázatok, mert — amint mondottam is — mindnyájan elismerjük, hogy a 18 hónapról szóló ós különböző területi változások is eszkomptáló zárszámadás nem alkalmas az összehasonlításokra. Szóbakerülhet és kell. hogy szóvátegyük azt is. hogy a zárszámadást 1941. évi szeptember hó l.én kellett volna a minisztertanácsnak bemutatni és ez tényleg csak hat hónappal később, 1942 március havában történt meg, Hathónapi késés ez, amelyet megértünk akkor, lia a terület visszacsatolással járó óriási munkatöbbletre gondolunk és ha megállapítjuk azt, hogy ezzel a munkatöbbletei szemben a számvevőségeknél bizonyos tisztviselői létszám éppen a behívások folytán csökkent is. A magyar alkotmányos életben ilyen késedelemre. sőt sokkal nagyobb késedelemre is bőségesen van precedens. Ezek a precedensek azonban nem vonatkoztathatók erre az esetre, mert hiszen itt komoly indokok forognak fenn. Mindenesetre teljes elismeréssel kell adóznunk a Legfőbb Állami _ Számvevőszéknek, a vezetőinek és a lisztviselőkarának azért, hogy minden erővel arra törekedtek, hogv a Számvevőszék a nehéz viszonyok db-
