Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

Áz országgyűlés képviselőházának 295.' dig a gyakorlati szempont vezet. A gyakorlati közigazgatási vizsgabizottságban azt a tapasz­talatot tettük, hogy a legeli oglaltabb elnök-* helyettesek és bizottsági tagok mindig kész­séggel vállalkoznak a vizsgabizottságban való részvételre«. Ebből a megállapításból azt lát­juk, hogy ez a bizottság hivatása magaslatán állva dolgozik és eltér a többi szokványos bi­zottságtól, tehát alkalmas arra, hogy ilyen ki­jelöléseket eszközöljön. Ezt a gyakorlati megoldási lehetőséget azért hozom fel, mert érzem, hogy ezt a sze lekciót valamilyen formában már most bizto­sítani kellene, mivel nagyon sokan látják, hogy itt újból egy kinevezési alkalomról van szó és tömegesen jönnek a protezsálok. Ha nem lesz intézményes szelekció, akkor nem­csak a felszabadult területeken elkövetett hi bákat nem lehet jóvátenni, reparálni, haneni a volt csonkamagyarországi területen is ha isonló hibák fognak történni a kinevezéseknél. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) A hibák tehát nem csökkenni fognak, ha nem leisz intézményes szelekció, hanem növe­kedni, fokozódni fognak, általánossá válnak az egész ország területén. Csak egy gyakorlati példát hozok fel erre vonatkozóan, amire egyéb­ként a törvényjavaslat maga is utal. Az indo­kolásban szószerint a következőket olvassuk (olvassa): ».. .az ország trianoni területén fekvő 70.000 lakosú Újpest is abba a szeren­esésnek éppen nem mondható helyzetbe került, hogy nehéz polgármesteri tisztét immár közel négy év óta ideiglenes helyettes tölti be«. Én nagyon jél ismerem a helyzetet; ezt a várost közel négy év óta egy pölgármestorhelyettes főjegyző vezeti, főjegyzői illetménnyel, a fő­jegyzői teendőket pedig egy aljegyző látja »>| aljegyzői illetménnyel, egy olyan aljegyző, aki annakidején a legelsőnek tette le az országban kitüntetéssel a gyakorlati közigazgatási vizsgát. Az ideiglenes vezetők idejében nagyon ko­moly eredményeket értek él. Ezt el kell is merni. Többek közt felépült Újpesten az ország legnagyobbszabású és legszebb nép- és család védelmi telepe. A bajtársi szolgálat Újpestért — állítom— a legjobb az országban; Szilágyi Olivér képviselőtársammal együtt látogattuk meg Újpestet s megállapítottuk: azért a leg­kiválóbb, mert abszolút szakszerűen és lélek kel csinálják. A női önkéntes honvédelmi szol­gálat is meglepő eredményeket ér el: a rnun kasasszonyok tömegét vonta bele ebbe a mun­kába, amit másutt nem tapasztaltam eddig az országban. Most épül Újpesten az ország egyik legnagyobb és legmodernebb tanonc­otthona, amire végtelenül nagy szükség van, mert ebben a nagy ipari városban jelenleg nincs tanoncotthon. Ezeket csak úgy kikaptam az eredmények közül s az ilyen eredményekre hivatkozva, kérdem, mi történik akkor, ha például e kiváló tisztviselők fölé most, kinevezés esetén, vala* milyen protekció folytán másokat neveznek ki. Hiszem, hogy ez nem fog megtörténni, de ki tudja, hány ilyen eset van Újpesten kívül, amelyről mi nem tudunk s megtörténhetik nemcsak az, hogy ezeknek az embereknek el­megy a kedvük a további alkotó munkától, ha­nem azok az alkotások is teljesen félben maradnak, amelyeket megkezdték, új alkotá­sokról pedig egyáltalán beszélni sem lehet. Nem lesz kellemes,, t. Ház, de itt kijelentem, Úése 1Ô4É október ÍQ-án, pénteken. 6& hogy a kinevezéseket figyelemmel fogjuk kí­sérni és a kirívó protekciós eseteket ide fog­juk hozni a Ház elé. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyon jó lesz! — Maróthy Károly: De hiszen nincs protekció! A miniszter úr megmondta!) T. Ház! Nagyon kényes kérdéshez érkez­tem eL de erről is abszolút elvi világosság­gal szeretnék beszélni. Ami az áthelyezést illeti, amint említet­tem, elvben az áthelyezés mellett vagyok, mert a közigazgatás modern szakembereinek meg­állapítása szerint ez a közigazgatás érdeke. A javaslat azonban az áthelyezés kérdését egé­szen helytelenül próbálja megoldani. Ki­mondja ugyanis, hogy mindenki áthelyezhető, csak az alispánok és a törvényhatósági jogú városok polgármesterei nem. Szerintem éppen ellenkezőleg kellett volna intézkedni. Meg­indokolom, hogy miért. Köztudomású, hogy egy-egy megye és vá­ros életét döntően befolyásolja, átalakítja egy­egy nagy alispán vagy polgármester. Sokra hivatkozhatnék, de nem akarok neveket emlí­teni. A múltból és a jelenből is lehetne példá­kat felhozni, hogy egyes megyék, városok szel­lemi és anyagi előrehaladását mennyire be­folyásolják erős vezető egyéniségek. Viszont arra is lehetne példát felhozni, mennyire hát' ráitatják, sokszor évtizedekre megbénítják a fejlődést nem odavaló vezető személyeik egyes vármegyék és városok élén. (Piukovich Jó­zsef: A zsidóbarát polgármesterek egész sora!) Elsősorban az utóbbiak áthelyezéséről és le ! váltásáról lenne szói, ez államérdek, de kisebb közigazgatási tisztviselők áthelyezéséhez sze­rintem semmiféle államérdek nem fűződik, sőt az az állami és nemzeti érdek,, hogy ezek a közigazgatási tisztviselők a helyi társadalom életébe minél mélyebben belegyökerezzenek és a nép széles rétegeivel minél szorosabb társa­dalmi és lelki kapcsolatot szerezzenek. A köz­igazgatási tisztviselők áthelyezésére csak két esetet tudok elképzelni. Az első, ha fegyelmi úton történik az áthelyezés, a második, ha a tisztviselő saját beleegyezésével történik. Ez az intézkedés — ezt is őszintén meg kell mon­danom — ideges hangulatot keltett a közigaz­gatási tisztviselők körében. Arra kérem a belügyminiszter urat, ha már ez a törvényjavaslat ilyen formában fog tör< vényerőre emelkedni, hasson oda, hogy leg­alább a családos tisztviselőket ne helyezzék át. Az ide-oda helyezett tisztviselő a körülmé­nyek folytán közömbössé, lelketlenné, gyökér­telenné válik. Mi nem magyarul beszélő beam, tereket akarunk, (Ügy van! Úgy van! a szélső-' baloldalon.) nem aktagyártókat és bürokratá­kat akarunk látni, hanem olyan tisztviselőket, akik az életnek dolgoznak, akik nem aktákat, hanem ügyeket intéznek és hála Istennek, ma ilyenek szép számmal vannak is. T. Ház! Röviden ezekben adtam elő bírá­latomat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Engem álláspontom kifejtésénél nem sekélyes pártpolitikai szempontok vezettek, mert a se­gélyes ellenzéki politikát éppen úgy elítélem, mint a sekélyes kormányzati pártpolitikát. {Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — Piukovich József: Bólintgató kor­mánypárti politikusok!) T. Ház! Meggyőződésem* szerint ebben a törvényjavaslatban nem az új népi Magyar­ország zálogát, hanem új törvényes formában a régii elavult politikai rendszer biztosítékát kell látnom. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal-

Next

/
Thumbnails
Contents