Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

Áz országgyűlés képviselőházának 295.' dig a gyakorlati szempont vezet. A gyakorlati közigazgatási vizsgabizottságban azt a tapasztalatot tettük, hogy a legeli oglaltabb elnök-* helyettesek és bizottsági tagok mindig készséggel vállalkoznak a vizsgabizottságban való részvételre«. Ebből a megállapításból azt látjuk, hogy ez a bizottság hivatása magaslatán állva dolgozik és eltér a többi szokványos bizottságtól, tehát alkalmas arra, hogy ilyen kijelöléseket eszközöljön. Ezt a gyakorlati megoldási lehetőséget azért hozom fel, mert érzem, hogy ezt a sze lekciót valamilyen formában már most biztosítani kellene, mivel nagyon sokan látják, hogy itt újból egy kinevezési alkalomról van szó és tömegesen jönnek a protezsálok. Ha nem lesz intézményes szelekció, akkor nemcsak a felszabadult területeken elkövetett hi bákat nem lehet jóvátenni, reparálni, haneni a volt csonkamagyarországi területen is ha isonló hibák fognak történni a kinevezéseknél. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) A hibák tehát nem csökkenni fognak, ha nem leisz intézményes szelekció, hanem növekedni, fokozódni fognak, általánossá válnak az egész ország területén. Csak egy gyakorlati példát hozok fel erre vonatkozóan, amire egyébként a törvényjavaslat maga is utal. Az indokolásban szószerint a következőket olvassuk (olvassa): ».. .az ország trianoni területén fekvő 70.000 lakosú Újpest is abba a szerenesésnek éppen nem mondható helyzetbe került, hogy nehéz polgármesteri tisztét immár közel négy év óta ideiglenes helyettes tölti be«. Én nagyon jél ismerem a helyzetet; ezt a várost közel négy év óta egy pölgármestorhelyettes főjegyző vezeti, főjegyzői illetménnyel, a főjegyzői teendőket pedig egy aljegyző látja »>| aljegyzői illetménnyel, egy olyan aljegyző, aki annakidején a legelsőnek tette le az országban kitüntetéssel a gyakorlati közigazgatási vizsgát. Az ideiglenes vezetők idejében nagyon komoly eredményeket értek él. Ezt el kell is merni. Többek közt felépült Újpesten az ország legnagyobbszabású és legszebb nép- és család védelmi telepe. A bajtársi szolgálat Újpestért — állítom— a legjobb az országban; Szilágyi Olivér képviselőtársammal együtt látogattuk meg Újpestet s megállapítottuk: azért a legkiválóbb, mert abszolút szakszerűen és lélek kel csinálják. A női önkéntes honvédelmi szolgálat is meglepő eredményeket ér el: a rnun kasasszonyok tömegét vonta bele ebbe a munkába, amit másutt nem tapasztaltam eddig az országban. Most épül Újpesten az ország egyik legnagyobb és legmodernebb tanoncotthona, amire végtelenül nagy szükség van, mert ebben a nagy ipari városban jelenleg nincs tanoncotthon. Ezeket csak úgy kikaptam az eredmények közül s az ilyen eredményekre hivatkozva, kérdem, mi történik akkor, ha például e kiváló tisztviselők fölé most, kinevezés esetén, vala* milyen protekció folytán másokat neveznek ki. Hiszem, hogy ez nem fog megtörténni, de ki tudja, hány ilyen eset van Újpesten kívül, amelyről mi nem tudunk s megtörténhetik nemcsak az, hogy ezeknek az embereknek elmegy a kedvük a további alkotó munkától, hanem azok az alkotások is teljesen félben maradnak, amelyeket megkezdték, új alkotásokról pedig egyáltalán beszélni sem lehet. Nem lesz kellemes,, t. Ház, de itt kijelentem, Úése 1Ô4É október ÍQ-án, pénteken. 6& hogy a kinevezéseket figyelemmel fogjuk kísérni és a kirívó protekciós eseteket ide fogjuk hozni a Ház elé. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyon jó lesz! — Maróthy Károly: De hiszen nincs protekció! A miniszter úr megmondta!) T. Ház! Nagyon kényes kérdéshez érkeztem eL de erről is abszolút elvi világossággal szeretnék beszélni. Ami az áthelyezést illeti, amint említettem, elvben az áthelyezés mellett vagyok, mert a közigazgatás modern szakembereinek megállapítása szerint ez a közigazgatás érdeke. A javaslat azonban az áthelyezés kérdését egészen helytelenül próbálja megoldani. Kimondja ugyanis, hogy mindenki áthelyezhető, csak az alispánok és a törvényhatósági jogú városok polgármesterei nem. Szerintem éppen ellenkezőleg kellett volna intézkedni. Megindokolom, hogy miért. Köztudomású, hogy egy-egy megye és város életét döntően befolyásolja, átalakítja egyegy nagy alispán vagy polgármester. Sokra hivatkozhatnék, de nem akarok neveket említeni. A múltból és a jelenből is lehetne példákat felhozni, hogy egyes megyék, városok szellemi és anyagi előrehaladását mennyire befolyásolják erős vezető egyéniségek. Viszont arra is lehetne példát felhozni, mennyire hát' ráitatják, sokszor évtizedekre megbénítják a fejlődést nem odavaló vezető személyeik egyes vármegyék és városok élén. (Piukovich József: A zsidóbarát polgármesterek egész sora!) Elsősorban az utóbbiak áthelyezéséről és le

! váltásáról lenne szói, ez államérdek, de kisebb közigazgatási tisztviselők áthelyezéséhez szerintem semmiféle államérdek nem fűződik, sőt az az állami és nemzeti érdek,, hogy ezek a közigazgatási tisztviselők a helyi társadalom életébe minél mélyebben belegyökerezzenek és a nép széles rétegeivel minél szorosabb társadalmi és lelki kapcsolatot szerezzenek. A közigazgatási tisztviselők áthelyezésére csak két esetet tudok elképzelni. Az első, ha fegyelmi úton történik az áthelyezés, a második, ha a tisztviselő saját beleegyezésével történik. Ez az intézkedés — ezt is őszintén meg kell mondanom — ideges hangulatot keltett a közigazgatási tisztviselők körében. Arra kérem a belügyminiszter urat, ha már ez a törvényjavaslat ilyen formában fog tör< vényerőre emelkedni, hasson oda, hogy legalább a családos tisztviselőket ne helyezzék át. Az ide-oda helyezett tisztviselő a körülmények folytán közömbössé, lelketlenné, gyökértelenné válik. Mi nem magyarul beszélő beam, tereket akarunk, (Ügy van! Úgy van! a szélső-' baloldalon.) nem aktagyártókat és bürokratákat akarunk látni, hanem olyan tisztviselőket, akik az életnek dolgoznak, akik nem aktákat, hanem ügyeket intéznek és hála Istennek, ma ilyenek szép számmal vannak is. T. Ház! Röviden ezekben adtam elő bírálatomat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Engem álláspontom kifejtésénél nem sekélyes pártpolitikai szempontok vezettek, mert a segélyes ellenzéki politikát éppen úgy elítélem, mint a sekélyes kormányzati pártpolitikát. {Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Bólintgató kormánypárti politikusok!) T. Ház! Meggyőződésem* szerint ebben a törvényjavaslatban nem az új népi Magyarország zálogát, hanem új törvényes formában a régii elavult politikai rendszer biztosítékát kell látnom. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal-